2011. december 31., szombat

Borító - Angyal változata

Barátnőm, Angyal unatkozott. Nézzétek meg az eredményt :)  Köszönet érte :D



2011. december 27., kedd

2.fejezet /Részlet/


 Itt is a részlet, amit ígértem. Jó olvasást :)

"Csendben tették meg a sétát a férfi háza felé és ezúttal Xénia nem karolt belé. Szerencsére hamar odaértek, mert Max már nem bírt magával. Amint beléptek az ajtón a lányt a falhoz szorította és csókolni kezdte. Ő viszonozta a csókot és a férfi ettől felbátorodott. Megfogta a nő derekát, majd lassan a kezét a combjára csúsztatta, felhúzta a szoknya szegélyét és simogatni kezdte az alatta lévő bőrt.
Xénia nem élvezte úgy a csókot, mint a férfi. Egyáltalán nem érzett közben semmit. Nem akarta, hogy Max itt próbálja meg magáévá tenni – ami amúgy sem fog bekövetkezni – ezért eltolta magától.
-         Ne itt.
Csak ennyit mondott és Max beljebb húzta a lakásba. Most jött el a pillanat. Xéniának rossz előérzete volt, ezért nem akart sok időt elidőzni az emberek világában. Le akarta tudni a dolgot a férfival. Úgy döntött nem húzza el a büntetés kezdetét. Most fogja megbüntetni, aztán visszatér a dimenziójában.
Sajnos megzavarták őket, pedig Xénia azt hitte ez nem fordulhat elő."

2011. december 26., hétfő

Hírek!



Boldog Karácsonyt mindenkinek! :)
Nemsokára lesz egy kis részlet a következő fejezetből, addig is kellemes ünnepeket :D

2011. december 18., vasárnap

1. fejezet


1



Xénia Roxánával való találkozása után visszatért saját dimenziójába. Nem mondott a lánynak semmit, nem biztosította arról, hogy a férfi majd megfizet a tettéért. Megjelenése többet jelentett minden szónál.
Xénia nem akart egyből lecsapni. Az nem az ő módszere volt. Nem volt türelmetlen, mint az emberek. Amúgy is övé volt a világ összes ideje, hogy kitalálja, milyen büntetést szabjon annak a férfinak, így nem volt értelme sietnie. Biztos lehetett benne, hogy egy ideig most le lesznek foglalva a gondolatai és nem fog unatkozni.
Újból ott állt barlangja központi termében, ahol a legtöbb idejét töltötte. Általában egyedül, de néha, ahogyan most is, a teremben megjelent egy jégsárkány, Sloane. Ő volt Xénia leghűségesebb társa és ő állt hozzá a legközelebb az összes sárkánya közül. Csak Sloane mehetett be a barlangrendszer ezen részébe. És bár Sloane testhossza tizenkét méter, magassága pedig közel öt méter volt, így is könnyedén elfért a teremben. A mennyezet jóval a feje fölött magasodott.
Sloane páratlan hím volt, teste gyönyörű és szinte törékenynek hatott, mégis erőteljes volt és izmos. Szárnyai hatalmasak voltak, körülbelül huszonkettő-huszonhárom méteres szárnyfesztávolságával képes volt könnyedén átszelni az eget. Farka végén egy nyílszerű tüske volt, ami valójában egy irtózatosan kemény jégdarab, amivel pillanatok alatt hatalmas pusztítást volt képes okozni bárkinek, vagy bárminek. Pikkelyei kőkemények, karmai élesek és hegyesek. Fején és nyaka vonalán hegyes tüskék voltak, amik képesek voltak bárkit felnyársalni. Sloane hatalmas erővel bírt és most mégis szelíd kismacskaként közelített Xénia felé.
A sárkány odasietett gazdájához és lefeküdt. Várta, hogy a lány is csatlakozzon hozzá és simogassa. Xénia nem is habozott, leült, hátával pedig a sárkány oldalának dőlt. Sloane ösztönös mozdulattal körbeölelte farkával a testét, óvva ezzel. Nem mintha Xéniának szüksége lett volna védelemre, de élvezte a sárkánya kedvességét. Felemelte a kezét és Sloane azonnal lehajtotta a fejét, hogy a nő elérhesse. Xénia megsimogatta pikkelyes bőrét, ami kemény volt és hideg, mégis szerette ezt csinálni. Megnyugtatta.
-         Sloane – suttogta.
Kezét most elvette a sárkány fejéről és a nyakékéhez nyúlt. Félrehúzta és megérintette a mögötte lévő tetoválását, amely egy sárkányt mintázott és amiről rajta kívül csak a Tűz hercege tudott, hisz neki is volt egy. Ezzel tudtak szavak nélkül is kommunikálni a sárkányaikkal, akik megérezték hangulatuk legkisebb változását is. Nem mintha Xénia hangulata ezer év alatt bármit változott is volna.
Xénia még pár percig élvezte sárkánya társaságát, majd felkelt és a tükörhöz sétált. Sloane azonban nem hagyta magára, hanem a háta mögé sétált és fejét Xénia oldalánál pihentette. Nézte a falat, mintha ő is láthatná a másik világot, ahol még soha nem járt. Xénia elmosolyodott volna ezen, ha tudta volna, hogyan kell. De nem tette és nem is szólt semmit. Megérintette a tükröt és arra a férfire összpontosított, aki megkeserítette annak az emberlánynak az életét.
A férfi épp a munkahelyéről indult hazafelé. Kilépett az utcára, majd az autójához sietett. Fekete aktatáskáját az anyósülésre dobta, beindította a kocsit, sebességbe kapcsolt, majd elhajtott.
Xénia követte minden mozdulatát, minden információt elraktározott memóriájába a férfiról. Kifigyelte a szokásait, hogy könnyebben cserkészhesse be áldozatát. Keze önkéntelenül sárkánya nyakára siklott és gyengéden cirógatni kezdte. Sloane örömmel nyugtázta a kényeztetést, és még jobban Xéniához simult.
Xénia tovább figyelte a férfit. Amint kiszállt az autóból és bement a lakásába jobban szemügyre vette a kinézetét.  Körülbelül százhetven centi magas volt, szőke, rövid hajával és kék szemével eljátszhatta a nők hercegének szerepét. De nem sokáig. Egy idő után mindenkinek előbújik az igazi természete és ezt Xénia nagyon jól tudta. Ezért figyelte most őt. Mert a vonzó külső mögött egy önimádó, önző hólyag lapult, aki kivetette a hálóját minden nőnemű egyedre, de ezúttal rossz emberre. És nem sokára erre ő is rá fog döbbenni.
A férfi levette öltönyét, majd farmert és izompólót vett fel. Telefonált egyet, majd nem sokkal később megérkezett a házhoz egy nő. Xéniának nem volt kétsége afelől mi célból érkezett. És nem is tévedett. Érkezése után pár perccel már vetkőztették egymást és a férfi a padlón tette magáévá. Újra és újra örömét lelte benne, majd miután már kielégítette vágyait egy köteg pénz kíséretében elküldte a nőt.
De a férfi sem maradt sokáig a házában. A légyott után rögtön a város belvárosába hajtott, ahol egy újabb nővel találkozott egy kávézóban. Kihasználta sármját, hogy elaltassa a nő gyanakvását. Udvarolt neki.
Xéniát még ez sem hozta ki a sodrából. Annyi szenvedést, háborút látott, hogy ez nem tudta megingatni lelki nyugalmát. Ennél sokkal rosszabb dolgoknak volt tanúja hosszú élete során, de mégis elítélte a férfit. Vajon hány nő eshetett ugyanabba a csapdába, mint Roxánia és az a másik nő, akinek éppen most tette a szépet? Xénia ezen töprengett, de nem túl sokáig. Mindegy volt hány nő életét tette tönkre, egy dolog biztos volt. Többet már nem fog.
Ez egy eskü volt. És Xénia mindig betartotta, amit ígért.


Xénia napokig figyelte a férfit. Feltérképezte élete mindes egyes mozzanatát. Túlságosan egyszerűnek találta a feladatot. A férfi túl kiismerhető volt. Szokásai és vágyai rabja. A legalantasabb ember a földön. Xénia nem tudta mi az a megvetés, de ha azoknak a nők helyében lett volna, biztosan ezt érezte volna a férfi iránt. Talán még gyűlöletet is, de ő nem érzett. Objektív maradt.
A férfi sikeres volt ugyan a munkájában, de az otthonában alig foglalkozott vele. Ez csak azt bizonyította, hogy meg van a magához való esze. Xénia azonban nem helyeselte ennek a tehetségnek az elfecsérlését, hiszen a férfi csak a nők becserkészésére használta. Úgy bánt a nőkkel, mintha mindegyikük az ő tulajdona lenne és nem válogatott az eszközök közül, hogy megszerezze őket.
A munkahelyén lefeküdt a kolléganőivel és a titkárnőjével is. És mindezt elnézték neki, mert annak a cégnek az igazgatója, ahol dolgozott, kiskora óta jó barátja volt. A férfi nem volt bolond. Gátlástalanul kihasználta a lehetőségeit.
Xénia nem is számolta hány nővel feküdt össze a férfi ez alatt a pár nap alatt, amíg ő figyelte. Azonban a pontos szám nem számított. A legnagyobb baj az volt, hogy még több nő szívét törte össze, nap, mint nap. Ez megbocsáthatatlan volt. Ráadásul a férfi még sikkasztott is. A legjobb barátjától.
Ennél több nem kellett Xéniának. Eldöntötte a férfi büntetését.
Nem foglalkozott volna ezzel az emberrel, de mivel Roxána a segítségét kérte, ő igazságot fog szolgáltatni.
Egy pillanatra elszakította a tekintetét a tükörről. Sloane jó ideje elment már, hogy egyedül hagyja Xéniát. Csatlakozott a többi sárkányhoz, akik kint, a barlangrendszeren kívül őrizték őt és vigyázták a dimenziót, hogy senki se zavarhassa meg a Jégkirálynőt.
Xénia a tükör előtt állt és újra belenézett. A kép akarata szerint változott és most a várost mutatta. Figyelte a nyüzsgő emberek sokaságát. A fényeket, az autókat, a boltokat. Tudta, amint lemegy oda, meg kell szoknia ezt a nyüzsgést, az emberek világát. Nem sokszor látogatott el oda és még kevesebbszer maradt ott huzamosabb ideig, de ennek ellenére akárhányszor ment az emberek világába az mindig más volt, újra és újra hozzá kellett szoknia az illatokhoz, az ingerekhez, a látványhoz. Saját dimenziójában a jég uralkodott. Mindenhol csak jeget lehetett látni, és zajokat csakis a sárkányai keltettek. Nem voltak ingerek, amikhez hozzá kellett szoknia. Az emberek világa teljesen más volt.
De fel volt készülve. Istennő volt, bármit képes volt elviselni.
Megérintette a tükröt, lehunyta a szemét és ősi nyelven kántálni kezdett. A tükör megremegett, felülete a vízéhez hasonlóvá vált. Xénia kinyitotta a szemét és belépett a tükörbe.
Olyan érzés volt átlépni a tükrön, mintha molekuláira esne az ember, majd sejtről-sejtre újra összeáll. Egy pillanatra szétszakadsz, majd újra önmagad leszel. Némi fájdalommal járt ugyan az átlépés, de a szabadság érzése, a szivárvány színeinek játéka a szeme előtt felülmúlt mindent.
Aztán minden elsötétült.

Xénia valami puhát érzett maga alatt. Kinyitotta a szemét és egy hálószobában találta magát. Pont, ahogy akarta. Felült az ágyban és nagy lendülettel felállt, de azonnal össze is bicsaklott alatta a lába. Mindig elfelejtette, hogy hozzá kell szoknia hús-vér testéhez. Ilyenkor már a gravitáció is hatott rá, ami isteni mivoltában nem. Azonban most a célja elérése érdekében emberi testet öltött magára, hogy megtévessze kiszemelt áldozatát. De előtte meg kellett szokni a testét. A tapintást, a szagokat, a súlyát és annak eloszlását. Meg kellett tanulnia járni és mindent, amit egy ember tudott. De természetesen isten lévén ehhez nem kellet Xéniának sok idő.
Végül negyed órába telt mire teljesen ura lett önmagának és úgy mozgott, mintha egész életében a földön élt volna. Xénia kiment a hálószobából és a fürdőszobában lévő egyalakos tükörhöz sétált. Belenézett.
Karcsú testét ugyanaz a halványkék pánt nélküli ruha takarta, amit saját dimenziójában hordott. Xénia tisztában volt vele, hogy ez itt a földön túl feltűnő lenne, ezért le kell majd cserélnie. Azonban most nem ezért nézte a tükörképét. Hanem azért, hogy meggyőződjön arról, hogy emberi a kinézete és így megtévesszen mindenkit.
Haja ugyanolyan rövid maradt, de színe erőteljesebb lett. Ajkainak vérvörös színe megmaradt és a szeme túlvilági kék csillogása is. Akárhogy próbálta, akármilyen testbe bújt is, ez mindig megmaradt. Bőre némi színt kapott, de ez minden. Szinte teljesen ugyanúgy nézett ki az emberi teste, mint az isteni. Azonban emberi teste nem rendelkezett a túlvilági kisugárzással, ami Xénia megjelenéséhez hozzátartozott. Ami lénye része volt. De ez így volt rendjén. Ha emberi teste is rendelkezne ezzel a tulajdonsággal, akkor azonnal kitűnne az emberek közül, akiknek nem szabadott megtudniuk, hogy emberi testben időnként köztük jár. Az katasztrófát jelentene.
Xénia megérintette az arcát, majd a nyakláncát, amit soha, semmilyen körülmények között nem vett le. Fura érzés volt tapintani a meleg bőrt, érezni a hideg gyémántot, ami hozzáért. Végignézett magán. Elgondolkozott. Még sosem használt olyan testet, ami kicsit is hasonlított rá, most mégis így tett. Sőt, saját képmására teremtette magának ezt a testet. Xénia maga sem értette, de nem akart másképp kinézni, nem akart egy másik arcot látni akárhányszor belenézett a tükörbe, ezért nem változtatott különösebben a külsején. Valami megmagyarázhatatlan készetetést érzett arra, hogy így tegyen.
Nem gondolt bele ennek okába. Mindegy volt, ezért nem is foglalkozott többet a kérdéssel. Úgysem lesz sokáig ennek a testnek a rabja. És bár lehet, hogy most törékeny volt és emberi szükségletei voltak, a hatalma megmaradt. Pontosan ezért Xéniának nem kell olyasmivel vesződnie, mint a vásárlás. Egy csettintésre minden ott termett, amit csak akart. Ruhák a szekrényben, pipere cuccok a fürdőszobában, étel a konyhában.
Már csak egy dolog várt rá. A terve véghezvitele.
A fogaskerekek beindultak és megállíthatatlan lavinát indítottak el.


2011. december 7., szerda

1.fejezet /Részlet/

1

 


-         Sloane – suttogta.
Kezét most elvette a sárkány fejéről és a nyakékéhez nyúlt. Félrehúzta és megérintette a mögötte lévő tetoválását, amely egy sárkányt mintázott és amiről rajta kívül csak a Tűz hercege tudott, hisz neki is volt egy. Ezzel tudtak szavak nélkül is kommunikálni a sárkányaikkal, akik megérezték hangulatuk legkisebb változását is. Nem mintha Xénia hangulata ezer év alatt bármit változott is volna.
Xénia még pár percig élvezte sárkánya társaságát, majd felkelt és a tükörhöz sétált. Sloane azonban nem hagyta magára, hanem a háta mögé sétált és fejét Xénia oldalánál pihentette. Nézte a falat, mintha ő is láthatná a másik világot, ahol még soha nem járt. Xénia elmosolyodott volna ezen, ha tudta volna, hogyan kell. De nem tette és nem is szólt semmit. Megérintette a tükröt és arra a férfire összpontosított, aki megkeserítette annak az emberlánynak az életét.
A férfi épp a munkahelyéről indult hazafelé. Kilépett az utcára, majd az autójához sietett. Fekete aktatáskáját az anyósülésre dobta, beindította a kocsit, sebességbe kapcsolt, majd elhajtott.
Xénia követte minden mozdulatát, minden információt elraktározott memóriájába a férfiról. Kifigyelte a szokásait, hogy könnyebben cserkészhesse be áldozatát. Keze önkéntelenül sárkánya nyakára siklott és gyengéden cirógatni kezdte. Sloane örömmel nyugtázta a kényeztetést, és még jobban Xéniához simult....

2011. november 22., kedd

Prológus


A Jégkirálynőt Xéniának hívták. Leheletével képes volt bármit és bárkit jéggé változtatni. Fagyos és dermedt szíve haszontalanul dobogott a mellkasában. Birodalma a jég világa volt. Őt az emberek elkeseredése, bánata és kétségbeesése hozta létre.
Bosszúálló volt. Bárki, aki hozzá fohászkodott megtorlásért, megkaphatta. Számtalan férfit és nőt ölt már meg, de nem érzett semmit. Sem bánatot, sem örömöt, sem félelmet, sem pedig kétségbeesést. Egy jégkirálynő nem érezhetett semmit.
Egy másik dimenzióban létezett, ahova eddig még senki nem jutott el. Ez volt az ő birodalma. Amerre a szem ellát csak jég és dermesztő hideg. A végeláthatatlan síkságból csak egy hegy emelkedett ki, amiben egy barlangrendszer volt. Ez volt a Jégkirálynő otthona. Emberi szem még soha nem láthatta. Jégsárkányok őrizték a hegyet. Senki sem juthatott át rajtuk élve.
Ám volt még egy dimenzió az övén és az emberekén kívül. A Tűz Földje. A Tűz hercegének Birodalma, amit Tűzsárkányok őriztek. Az egyensúly érdekében mindkettejüknek léteznie kellett. Mindennek kellett, hogy legyen ellentéte, mint ahogy az éremnek is két oldala van.
Xénia volt a két véglet egyik fele. Ő testesítette meg a közönyt, a fájdalmat, a bánatot, minden negatív érzést, míg a Tűz hercege minden jót és nemest. Nem is különbözhettek volna jobban. Mégsem létezhettek egymás nélkül. És a világ sem.
Xénia a barlangrendszere központi részében, egy hatalmas teremben ült egy jégtömbön. A nyakában egy ritka kék gyémánt tündökölt. Az ő ékköve. Ez volt az egyetlen tárgy, amihez ragaszkodott. Ami iránt egy csekély érzelmet mutatott.
Halványkék ruhája – aminek a színe hasonlított a jégre – feszesen tapadt a testéhez. Gallér része félkörívben körbeölelte a nyakát. A ruha pántnélküli volt, így látni engedte csupasz vállát, alsó szoknya része pedig oldalt a combja felső részéig hasított volt. Alabástrom bőre illett a környezetéhez és szinte beleolvadt abba. Szeme olyan színű volt akár a jég, csak az ajkai voltak vérvörösek. Haja rövid és szőke volt, de annyira világos, hogy már szinte fehérnek hatott.
Xénia egész lénye hidegséget és érzelemmentességet sugárzott. Azzal játszott, hogy a terem teteje felé fújt, ami magasan a feje felett volt, a lehelete mégis olyan dermesztő volt, hogy ilyen távolságból is új jégcsapok keletkeztek a mennyezeten.
Dermesztő hideg volt a barlangban és lenge öltözete ellenére Xéniát ez nem zavarta. A hideg a lénye része volt. Hozzá volt szokva. Sőt, itt érezte jól magát, mert ezt az időt csak ő és a sárkányai voltak képesek elviselni. Senki más. Ne mintha bárki is eljuthatott volna idáig. A sárkányok még azelőtt megölték volna a behatolót, hogy a barlangok közelébe értek volna. De még soha senki nem jutott el ebbe a dimenzióba.
Xénia megsimogatta a jeget, amin ült. Hallotta a hívást a tükörben, mégsem akart eleget tenni neki. Ha úgy tartotta kedve nem kellett volna foglalkoznia a másik világban lévő emberrel, aki hozzá fohászkodott segítségért, de mégis megtette. Unottan felkelt és az egyik falhoz sétált, ami a keze érintésére tükörré változott és láthatóvá vált az emberek világa. Csak akkor használta ezt a tükröt, mikor valamelyik ember őérte kiáltott fájdalmában.
Belenézett a tükörbe. Egy tizennyolc éves lányt látott, aki az ágyánál térdelt, mintha csak istenhez imádkozna. Végülis, Xénia valóban isteni hatalommal volt megáldva. A lány Xénia nevét ismételgette és a segítségét kérte. Az imái meghallgatásra találtak.
Xénia megtestesült az emberek világában, a lány szobájában, aki még mindig az ágyánál térdelt. Nem vette észre Xéniát, mert háttal volt neki, de a hangja hallatán elakadó lélegzettel megfordult.
-         Mi a neved?
Xénia érzelmektől mentes volt, mint mindig. Hideg és könyörtelen. És ezt az emberek is tudták. Ha úgy tartotta kedve nem kellett segítenie. Egy pillanata alatt meggondolhatta magát és nem kellett hozzá, hogy indoka legyen. Nem volt felsőbb hatalom rajta kívül. Ő és a Tűz hercege voltak az istenek. Ők irányították a világot kényük-kedvük szerint. Ha gondoltak egyet földrengéseket idézhettek meg, beleszólhattak az emberek életébe, ha viszont nem akartak, akkor egyáltalán nem kellett foglalkozniuk a világgal.
Ők voltak a Minden. Tőlük függött Minden. Ők voltak a pótolhatatlan láncszemek, akik mozgatták és egyben tartották a világot.
-         Roxána. A nevem Roxána de la Flore.
Roxána alig bírta kinyögni a nevét. Alig hitt a saját szemének és megbabonázva nézte az előtte álló nőt, aki földöntúli kisugárzásával betöltötte a szobát. Roxána csak tátott szájjal ült, nem mert megszólalni, addig, míg az istennő nem kérdezte. Mindenki félte könyörtelensége miatt és nem akarta kivívni a haragját maga ellen, ugyanakkor alig várta, hogy bosszúja beteljesedjen.
-         Mi okod volt rá, hogy megzavard a nyugalmam?
Roxána összerezzent Xénia kérdése hallatán. Bár a Jégkirálynő hangszíne nem változott, érződött, hogy ha akarja egy pillanat eltiporhatná a lányt. Felsőbbsége egyértelmű volt. Roxána is tisztában volt ezzel. Félte is az istennőt hatalma miatt.
-         Én csak… a segítségedet szerettem volna kérni. Olvastam rólad egy könyvben és így gondoltam talán…
-         Talán megtorolhatnám a sérelmeidet? Ezt akartad mondani nem igaz?
-         Csak remélni mertem.
Roxána lehajtotta a fejét és lélegzetvisszafojtva várta az istennő ítéletét. Xénia lenézett a lányra, aki csak az ő jóindulatában bízhatott. Döntött.
-         Segítek neked.
A lány felkapta a fejét. Szemében könnyen csillogtak.
-         Köszönöm. Köszönöm.
Xéniát nem hatották meg a szavak sem pedig a könnyek. Közönnyel nézte ennek az embernek a hálaáradatát. Végülis ő volt a Jégkirálynő.

Üdvözletem!

Először is üdvözlök mindenit az új blogomon, mely az új történetemnek ad helyet, ami nem más, mint a Dermesztő vágy. A tartalmát feltettem és a prológus is nemsokára látható lesz. Még egy kis türelmet kérek és elkezdem a fejezeteket is feltenni. :)