2012. március 6., kedd

4.fejezet

Na, nagy kihagyás után ismét visszatértem. Bocsánat a kihagyás miatt, de egy kicsit pihentetnem kellett a történetet. Igyekszem mindig időben feltenni a következőt. Hát, jó olvasást :)

4


Xénia visszatért ideiglenes otthonába. Valami nem volt rendben vele és ez nagyon zavarta őt. Hiába volt egyedül, távol a másik istentől, mégis még mindig érezte jelenlétét. A férfi arroganciája idegesítő volt és még Xénia híres türelmét is próbára tette. A lány szerette volna minél előbb lezárni az ügyet az emberférfival, és visszatérni saját világába, de az volt az érzése, hogy meg fog gyűlni a baja még Thaddeussal.
Meg volt lepve, hisz nem számított rá, hogy pont a másik isten tesz neki keresztbe. De így is el fogja végezni a feladatát, mert ezt kellett tennie, ezt akarta tenni. Igazságot szolgáltatni. De minduntalan Thaddeus képe kúszott az elméjébe, amitől – még ha kívülről nem is látszott -, frusztrált lett. Ha ember lett volna, ha lettek volna érzései, talán fel sem tűnt volna neki ez az apró érzelemváltozás, de mivel ő sosem érzett, ez új élmény volt. Új és haszontalan, ráadásul még lehetetlen is.
Xénia eddig egyhelyben állt és csak bámulta a falat, de most elkezdett járkálni. Emberi szokás volt ez, melyet már sokszor látott, és el sem merte hinni, hogy most ő is ezt műveli. Amikor elhaladt a fürdőszoba ajtaja mellett, úgy döntött, hogy bemegy. Megállt az egyalakos tükör előtt és csak nézte emberi testét. A szeme akaratlanul a kék gyémántjára tévedt. Megemelte a nyakláncot, így feltűnt a mögötte lévő tetoválás. A sárkány jele, melyet nem csak ő, de Thaddeus is viselt. Ez a tetoválás jelentette közte és a sárkányai közötti kapcsolatot, ahogy a másik istennek is.
Thaddeus. Már megint arra a férfire gondolt. Minden a másik istenre emlékeztette őt. Jobban örült volna, ha sose találkoznak, hisz semmi közük nem volt egymáshoz. Igen, ők tartották fent a világ egyensúlyát, de ehhez nem kellet ismerniük egymást, vagy találkozni a másikkal.
Hogy elterelje gondolatait, Xénia inkább az ékkőre összpontosította figyelmét. Az a kő megmagyarázhatatlan módon közel állt hozzá. Mindig akkor érezte magát a legjobban, mikor a nyakláncát nézte. Most is megnyugvást hozott számára, és lelke újra a régi volt. Erős, rendíthetetlen és fagyos.
Az istennő farkasszemet nézett a tükörképével. Szeme, ami olyan volt, mint a jég, ugyanúgy csillogott, mint mindig. Hidegen és számítóan. Így is fogja végrehajtani Max büntetését. És senki nem állhat az útjába, még Thaddeus sem.

Thaddeus elmosolyodott. A saját dimenziójában volt, tűzsárkányaival körülvéve, akik visszatérésének tiszteletére szelték az eget. Számos vulkán tarkította a tájat és a férfi a legnagyobb tetején lévő forró lávával teli kráter peremén ült, ahonnan mindent jól beláthatott. Szárazföld nem volt a vulkánok között, csakis folyékony láva, ami úgy örvénylett, akár egy óceán. Itt csakis az tudott közlekedni, akinek volt szárnya és elbírta viselni az óriási meleget.
Ez volt Thaddeus otthona. A Tűz Földje. A férfi imádott itt lenni, bár az emberek világát is érdekesnek találta, mégis ez volt az otthona. De a sárkányai nélkül ez a világ is sivár lett volna. Mindközül Nash állt legközelebb a szívéhez, aki mintha megérezte volna gazdája gondolatait, leszállt Thaddeus háta mögé. Kitárta szárnyát és tüzet lövellt az ég felé, majd a fejét lehajtotta, hogy a férfi megsimogassa. Az isten felnevetett, majd megvakargatta az állát, amit imádott.
Nash, fajtájának többi tagjához hasonlóan nagyon büszke állat volt, és csak az arra érdemeseket engedte a bizalmába. Thaddeus élvezte e kegyet, hisz ők az ő sárkányai voltak, de ereje miatt is tisztelték ezek az állatok. Legjobb barátja körülbelül tíz méter hosszú lehetett, szárnyfesztávolsága pedig körülbelül tizenöt méter. Ugyan ez azt jelentette, hogy házi kedvencei kisebbek, mint a jégsárkányok, de nagyon szívósak voltak. Az egész testük lángolt, ezért veszélyes volt a közelükbe menni. A tűzsárkányok igen hirtelen természetűek és agresszívak, bizonyos szempontból hasonlítottak a férfira.
Thaddeus elgondolkodva nézte a többi tűzsárkányt, akik repülés közben egy-egy lángcsóvát hagytak maguk után. Ahogy elnézte őket, Xénia jutott eszébe.
A másik teljesen ellentétes volt, mint ő. Mindenben. Thaddeus kiélte vágyait, heves természetét sosem tudta elnyomni, és nem is akarta. Dühkitörési legendásak voltak, de valamelyest mégis kiszámítható volt ez a viselkedés. Sárkányai rég megtanulták hol a határ, ahol már nem szabad tovább ingerelniük a férfit. Bár ilyen heves érzelemnyilvánításra ritkán került sor. Az emberek nem is mertek volna vele újat húzni, de tőle tudták mit várhatnak.
Ellentétben Xéniával. Még Thaddeus sem tudta mit várhat a nőtől. Rideg volt, és a szeméből sem lehetett kiolvasni, mi a következő lépése. Érzései nem voltak, vagy csak nagyon jól rejtette őket, de ez veszélyes is lehet. Ha kirobban belőle az a sok felgyülemlett érzelem, ki tudja, mi történik majd. Már ha vannak egyáltalán érzései.
Elgondolkodva vakargatta tovább barátja állát. Végül hangosan is kimondta a gondolatait:
Tudod, Nash, az a nő egy kész rejtély. Kiszámíthatatlan, ellenszenves, rideg, mint egy kőszikla, ugyanakkor gyönyörű és lemerném fogadni, hogy a szenvedélyem tüze, mely olyan heves, akár a pokol legmélyebb bugyra, képes lenne megolvasztani szívének jegét.
Nash élvezte a kényeztetést, de nem reagált a szavaira. Csakis a hangszíne változására figyelt volna fel. De mindegy is volt a férfinak, hisz úgy sem tudott volna a sárkány válaszolni neki.
De miért pont ő? Miért ő keltett bennem most érdeklődést? Hisz annyi szépséget láttam már, és mégis…
Sajnos nem tudta rá a választ. Talán senki sem. Ettől Thaddeus nyugtalan lett, és a táj is ennek megfelelően változott. Körülötte minden, még a sárkányai is megérezték hangulatának változását, lelkének minden apró rezgését. A láva zavaros lett, nyugtalan, egyre nagyobb hullámok nyaldosták a vulkánok alját.
Ez azt tükrözte, hogy túl nagy hatással volt rá Xénia. Ki akarta deríteni miért van ez. Mi olyan különleges a másik istenben. Úgy döntött megpróbálja nyomon követni őt az emberek világában. Elméletileg, mivel most ember testben volt, van esély a sikerre, de nem tudhatta. Még sosem próbálta, de itt volt az alkalom.
Elengedte Nasht és felállt, sárkánya pedig felrepült mellőle, hogy ne legyen útban. Thaddeus a kráterhez lépett, majd lehajolt. Keze csigalassúsággal közeledett a forró láva felé és végül elérte azt. A forróság elöntötte a férfit, a láva felszíne megremegett és egy kép kezdett kirajzolódni rajta. Az emberek világa. Egy lakás. Egy ágy. Egy nő körvonala. Rövid, szőke haj, karcsú derék, hosszú lábak. Xénia.
Thaddeus belseje megremegett egy pillanatra, ahogy meglátta az istennőt. Farka azonnal megkeményedett a látványtól és a férfi furcsa késztetést érzett. Meg akarta érinteni a nőt, ízlelni. Megbabonázva nézte Xéniát, és alig bírta megállni, hogy most rögtön ne jelenjen meg a lakásában. Próbálta, tényleg megpróbálta leküzdeni a késztetését, de nem sikerült. Akaratára a láva eltűntette a képet, és átjáróvá vált az emberek világa és a dimenziója között. Thaddeus belemerítette a kezét, és a láva magába szívta.
Mikor az átjáró belsejében volt a már jól megszokott érzést tapasztalta. Tűz nyaldosta, molekuláira bomlott, szétesett. Végül újra egy egész lett. Kinyitotta a szemét és Xénia lakásában, a nő ágya mellett állt, ahol az istennő éppen aludt. Ránézett gyönyörű arcára és lehajolt.
Nem tudta megállni, hogy végig ne simítson az istennő arcán. Mivel Xénia nem ébredt fel Thaddeus tovább merészkedett. Leült az ágyra és közelebb hajolt a lányhoz. Meg akarta csókolni őt, mert annyira kíváncsi volt a nő ízére. Tudni akarta, vágyott rá. Ez a felismerés megállásra késztette, de ez nem tartott tovább egy pillanatnál. Már túl messzire ment és nem akart itt megállni. Szüksége volt rá, hogy tudja, mert ha egyszer már megtapasztalta az érzést, talán már nem is fogja annyira érdekelni a másik istenség.

Egyre közelebb hajolt, végül csak egy hajszál választotta el őket. Azonban Xénia megérezte a jelenlétét és lassan kinyitotta a szemét. Egy pillanatra nem is fogta fel a jelenetet, ám amikor ráájött, hogy mi is történik azonnal eltaszította a férfit.
Mégis mi a fenét csinálsz?! – förmedt rá a férfira.
Annyira meglepődött, hogy még a hangját is felemelte. Ami eddig még sosem fordult elő. Ahogy az sem, hogy egy férfi majdnem megcsókolja álmában. Teljesen váratlanul érte a megjelenése. Még a magázódást is elfelejtette, amivel tartani akarta a távolságot közte és Thaddeus között.
Mivel a férfi nem felelt, Xéniát valami furcsa érzés kerítette hatalmába. A harag. Nem tudta kezelni a helyzetet. Ilyen még sosem fordult elő vele, és egyszerűen nem tudta, hogyan kellene reagálnia. Vagyis elméletben tudta, de a teste, az érzései mintha nem engedelmeskedtek volna neki.
A férfi képes volt egy pillanat alatt ledönteni az újra visszanyert önuralmát. De Xénia hamar úrrá lett érzésein és visszatért a fagyos ridegséghez.

Thaddeus elhúzódott ugyan, de az ágyról nem kelt fel. Még mindig egy karnyújtásnyira volt Xéniától. A férfi látta a lány szemében a düh szikráját és az ösztönei azt súgták, hogy ingerelje tovább a Jégkirálynőt. Hogy bosszantsa fel, míg ki nem tör a hideg jégpáncél alól, ami körbeölelte, de ő újra elzárkózott.
Thaddeus meg akarta ismerni a nőt, aki a jégpáncél mögött rejtőzik. Már rég nem volt része efféle izgalmas szórakozásban és minden tőle telhetőt megtett, hogy a játék kedvező véget érjen. Mindkettejük számára.
– Megcsókollak? – válaszolt Xénia kérdésére kérdéssel Thaddeus.
Egy pillanatra hitetlenkedés látszott Xénia arcvonásain, de hamar úrrá lett rajtuk. Csakis a fagyos szempár nézett vissza a férfira. Thaddeus nyomást érzett a szobában, amit csakis a Jégkirálynő miatt lehetett. Erejét még nem használta, de éreztette hatalmát.
A férfi elvigyorodott és oldalra billentette a fejét. Xénia ajkát kezdte el nézni, ami az istennőnek is feltűnt. Nem húzódott hátrébb, de a nyomás egyre csak fokozódott. Egy ember valószínűleg már elájult volna ettől a hatalmas erőtől, mely a felszínre akart törni, de nem úgy Thaddeus. Ő kihívásnak vette és nem hátrált meg.
Közelebb hajolt azzal a céllal, hogy befejezze, amit elkezdett, ekkor azonban a levegő egy pillanat alatt megfagyott. Xénia szeme felizzott és örvényleni kezdett benne a kék és a fehér szín, mely ezáltal úgy tűnt, mintha egy sárkány keringene az pupillája körül.
Az ablaküveg repedezni kezdett, mert már nem bírtak ellenállni ekkora erőnek. A falon a képek remegni kezdtek, sőt egy le is esett. A tompa puffanást egyikük sem vette figyelembe. Thaddeus hiába érezte a saját bőrén Xénia erejét, nem húzódott hátrébb.
A metsző hideg csípte a férfi bőrét, de nem foglalkozott vele. Lélegzete páraként szállt fel a mennyezet felé. A nő csak úgy árasztotta magából a fagyos levegőt. Thaddeus a komódra pillantott, ahol már látta a kis jégkristályokat, ami a berendezési tárgy felületén keletkezett. Ennek mérete pedig egyre csak nőtt. Beborított mindent, kivéve őt és Xéniát. Ha nem vigyáz, az istennő az egész várost megfagyasztja. És az nem lenne túl szerencsés.
Hogy a város biztonságban legyen – na és hogy idegesítse kicsit a nőt – Thaddeus is kiterjesztette a hatalmát. A két erő kiegyenlítette egymást, ezáltal a levegő ismét normális hőmérsékletűre emelkedett. A jégkristályok eltűntek, de Xénia fagyos hangulata megmaradt.
– Thaddeus.
– Igen?
– Takarodj.
Xénia hangsúlya ugyanolyan maradt. Mintha csak az időjárásról beszélgettek volna. Nem, mégsem. Az emberek ilyen nemtörődöm hangom még erről a témáról sem beszéltek. Ebből a szóból sütött az, hogy Xéniát cseppet sem érdekelte a férfi. Úgy nézett rá azokkal a kivételes szemeivel, mintha egy bogár lenne, akit még lecsapni sem érdemes. Ez dühítette, de nem lehetett biztos benne, hogy ez csak a felszín, vagy valóban ennyire nem érdekelte a nőt. Ki kellett derítenie.
– Rendben – adta be a derekát.
Xénia nem mozdult, de a feszültség enyhült. Azt hitte, hogy Thaddeus ennyitől megfutamodik. De a férfinak nem állt szándékában. De még mennyire, hogy nem! A meglepetés erejét kihasználva lecsapott az istennő vérvörös ajkára. Ajkával azonnal behatolt a szájába. Kezét a derekára tette, és maga felé húzta apró testét, mely oly törékenynek tűnt, mégis tudta, hogy mekkora erő rejtőzik benne. Még szerencse, hogy Xénia nem ölhette meg, mert ha nem így lenne, lehet, hogy most bajban lenne.
A kezdeti meglepetésből a lány hamar felocsúdott és azonnal szabadulni próbált. A férfi nem eresztette, ezért megmerevedett. Olyan volt, mint egy fadarab. Mint egy jégcsap. Thaddeus azt hitte a szenvedélye heve megérinti Xénia fagyos lelkét, de láthatóan eddig nem ért el sikereket. Elbizonytalanodott, hite megingott.
Lehet, hogy tényleg olyan üres belül, mint amilyennek kívülről tűnik? – ez a gondolat motoszkált a fejében.
Végül a férfi elhúzódott, de csak annyira, hogy Xénia szemébe tudjon nézni. Nézte az örvénylő sárkányt, de most csak ennyit tudott kiolvasni. Vagyis semmit. Dühödten ugrott fel az ágyról és vissza sem nézve köddé vált.

Xénia az ágyon ült, és nem csinált semmit. Csak bámulta az ággyal szemközti falat, ami kék színű volt. Az ágya felett és a szemközti falon egy-egy tájkép lógott. Vagyis most már csak az ágy felett, mivel a másik leesett. Az ablak üvege pókháló szerűen megrepedt. Xénia egy kézmozdulattal rendbe rakta mindkettőt, de a lelki nyugalmát nem tudta ilyen könnyen visszaállítani.
Végigsimított az ajkán. Még mindig érezte a férfi heves vágyát, amivel letámadta. Csak azt furcsállta, hogy ez a hevesség rá irányult. Hogy miatta dúlnak ilyen érzések a férfiban. Hiszen csak most találkoztak! Ez teljességgel képtelenség!
Ő nem érzett semmit a férfival kapcsolatban. Csak zavarba ejtette, mivel nem értette viselkedését. Csakis egy magyarázatot talált, hogy Thaddeus miért tette, ami tett.
Max Gordon.
Minden csak arról az emberférfiról szólt. Xénia akart ítélkezni felette. Igazságot akart szolgáltatni. Ez éltette, ez volt a feladata. Megbüntetni az olyan arrogáns férfiakat, akik azt hitték mindent megtehetnek. De úgy tűnt, Thaddeus is pont egy ilyen férfi.
De ő nem hagyja magát. A férfinak meg kell tudnia, kivel húzott újat. Xénia nem az a fajta nő volt, aki egy csóktól elalél és mindent megtesz a férfinak, amit csak akar. Nem. A férfiak tették azt, amit ő akart.
És ez most sem lesz másként.

4.fejezet /Részlet/

4



"Thaddeus belseje megremegett egy pillanatra, ahogy meglátta az istennőt. Farka azonnal megkeményedett a látványtól és a férfi furcsa késztetést érzett. Meg akarta érinteni a nőt, ízlelni. Megbabonázva nézte Xéniát, és alig bírta megállni, hogy most rögtön ne jelenjen meg a nő lakásában. Próbálta, tényleg megpróbálta leküzdeni a késztetését, de nem sikerült. Akaratára a láva eltűntette a képet, és átjáróvá vált az emberek világa és a dimenziója között. Thaddeus belemerítette a kezét és a láva magába szívta.
Mikor az átjáró belsejében volt a már jól megszokott érzést tapasztalta. Tűz nyaldosta, molekuláira bomlott, szétesett. Végül újra egy egész lett. Kinyitotta a szemét és Xénia lakásában, a nő ágya mellett állt, ahol az istennő éppen aludt. Ránézett gyönyörű arcára és lehajolt.
Nem tudta megállni, hogy végig ne simítson az istennő arcán. Mivel Xénia nem ébredt fel Thaddeus tovább merészkedett. Leült az ágyra és közelebb hajolt a lányhoz."