2012. június 30., szombat

6.fejezet

Tudom, hogy sokat kellett rá várni, de remélem, hogy megérte. Jó olvasást :)


6

Xénia visszatért az emberek világába, de nem maradt a lakásában. Ha egyedül maradt volna, akkor csak gondolataiba merült volna, amit most el akart kerülni.
Inkabb az utcákat rótta. Már sötét volt ugyan, de fülledt volt az idő, ennek megfelelően pedig pezsgett az élet. Rengeteg ember járt-kelt a városban szórakozás reményében. Az éttermek tele voltak vendéggel, a kiülők pedig még népszerűbbek voltak. Most talán még a nyüzsgés nagyobb volt, mint nappal. Mindenki lengén, sőt egyesek elég kihívóan öltözködtek. Rövidebbnél rövidebb szoknyák fedték a lányokat, a fiúk pedig rövidnadrágban és izompólóban feszítettek.
Xénia még mindig nem szokta meg az emberek szokásait, de próbált beilleszkedni, vagy legalábbis nem kitűnni, ezért ő is szellősen öltözködött. Egy pánt nélküli fekete nyári ruhát vett fel, ami kicsit feljebb ért véget, mint a térde. Nem érezte magát jól benne, mivel furcsa volt, de így kevésbé volt melege, és nála ez fontos szempont volt. Nem szerette a meleget.
Ahogy próbálta kerülgetni az embereket és utat törni magának, teljesen tisztában volt azzal, hogy nem tartozik ide. Bár tömegben volt, mégis teljesen kívülállónak érezte magát, ami persze nem volt meglepő, és amúgy sem akart közösködni az emberekkel, de mégis…
Megállt a járda közepén. Mögötte szitkozódva kerülték ki az emberek, de senki nem mert szólni neki. Ösztönük távolságtartásra késztette őket, amit Xénia már megszokott és ez így meg is felelt neki.
Felnézett az égre. A csillagok a város fényei miatt nem látszottak kristály tisztán, de így is kivehetőek voltak. Xénia pár perc után a város felhőkarcolói felé fordította tekintetét. Azok is legalább olyan lenyűgözőek voltak, mint az égi fények.
Az istennő elgondolkodott. Ott, ahol volt, egy szempillantás alatt eltűnt, majd annak a felhőkarcolónak a tetején termett, amit az előbb nézett. Természetesen az emberek emlékeit elvette, így nem hagyott nyomot maga után, amivel feltűnést kelthetett volna.
Itt, ilyen magasban a szél erőssége nagyobb volt. Meglebbentette Xénia szoknyáját, simogatta a lány arcát. Az istennő lehunyta a szemét és élvezte a lágy szellőt. A nő nem akarta kinyitni a szemét, így nem is tette. A szél hol lecsendesedett, hol feltámadt. Xénia még mindig nem nyitotta ki a szemét. Ki akarta élvezni az élményt, hisz nem gyakran csinált ilyet. Ami azt illeti, ez volt az első ilyen alkalom.
Még csukott szemmel megérintette a sárkányos fülbevalóját. Csak a jobb oldalon volt egy ilyen, ami teljesen körbeölelte a fülét. De ez nem egy közönséges fülbevaló volt. Az maga Sloane volt. A sárkány annyira vele akart menni, hogy végül Xénia megengedte neki, de csak ilyen formában közlekedhetett az emberek között, így tudott csak úrnője közelében lenni. Az istennőt is megnyugtatta kedvenc sárkánya jelenléte, lecsillapította a lelkét.
Végül elengedte a fülbevalót és újra csak az éjszakára figyelt.
Ott fent lenni semmihez sem volt hasonlítható. Szinte már úgy érezte, mintha a szélnek keze lenne, és az simogatná végig a hátát, a vállát. Aztán valami meleget érzett a szabadon hagyott bőrén. Azonnal kipattantak a szemei és reflexszerűen megfordult. A másik istennel Thaddeusszal találta szembe magát. Xénia most először döbbenten állt, még a lélegzete is elállt egy pillanatra.
Nem értette. Hogy hogy nem vette észre a másik isten felbukkanását?
Földbe gyökerezett a lába. Hiába próbálta, arcvonásai sem engedelmeskedtek neki. Egyszerűen meglepték. Ez még sohasem fordult elő vele.
Xénia akaratlanul is hátrált pár lépést, hogy eltávolodjon Thaddeustól. Így már könnyebben bele tudott nézni a férfi különleges vöröses árnyalatú szemébe. Majd a lány tekintete lejjebb vándorolt, míg el nem ért a szájához. De csak egy másodpercig nézte, míg rá nem jött, hogy mit is csinál. Hogy ne legyen túl feltűnő, hogy egyből elkapja a tekintetét, újból a szemébe nézett.
A férfi is csak nézte, nem csinált semmit, azon kívül persze, hogy őt bámulta. Jól végigvizslatta tetőtől talpig. Xénia viszonozta a szótlanságot és ő is végigpásztázta a férfit. De ő jobban meglepődött, mint a másik isten. Ugyanis Thaddeus – a meleg ellenére – fekete bőrnadrágot és bőrdzsekit viselt, azonban nem cipzárazta össze azt, ezért kilátszott napbarnított bőre. Nem volt rajta póló, ezáltal látni engedte a sárkány alakú tetoválását, pont ugyanolyat, mint amilyen a nőnek volt.
Xénia – szólította meg csábító hangon.
A hangjára felkapta a fejét. A férfi huncutul mosolygott. A barna haja a szemébe lógott és a már Xénia által is látott mozdulattal félresöpörte. A bőr megfeszült a kezén, hallotta a jellegzetes hangját, de nem nézett oda. Egyszer már bedőlt ennek, és Xéniának nem állt szándékában újra megtenni.
Miért vagy itt?
Xénia úgy érezte magát, mint akit megfojt a férfi jelenléte. Idegesítette, hogy ott van, mikor szeretett volna egyedül lenni, és egyedül élvezni a város fényeit. Igyekezvén kizárni a férfit, visszafordult és lenézett az apró pontoknak tűnő emberekre. Az embertömeg mozgott, onnan fentről pedig úgy nézett ki az egész, mintha a föld hullámzana. A hangok, a légkör, az egész város és ez a világ új volt az istennőnek. Még sosem töltött ennyi időt ideát, mert időpocsékolásnak tartotta, de ezt az oldalát az emberek világának még sosem látta. Mindig csak az emberek tetteit nézte, sosem a környezetüket.
Xénia a tető pereméig sétált. Nem foglalkozott a Tűz Hercegével, de nem felejtette el jelenlétét. A férfi közelebb lépett és bár nem érintette meg – amit többet nem tűrt volna el Xénia –, inkább a nyakához hajolt. Olyan közel, hogy a nő érezte a lélegzetvételeit, a kifújt levegő pedig csiklandozta a nyakát. Teste árasztotta a hőt mögüle. Xénia – annak ellenére, hogy nem bírta a meleget –, nem ódzkodott közelségétől.
A férfi a fülébe súgva válaszolt a kérdésére.
Miattad.
Remegés futott végig Xénia testén. Ettől az egyetlen szótól a vére életre kelt, forróságot érzett. És haragot, pontosan ezek miatt. A dühöt tett is követte, hisz az istennő nem hagyhatta, hogy Thaddeus azt higgye, azt tehet vele, amit csak akar. Tiszteletet kellett mutatnia felé, és úgy tűnt, ki kell ezt vívnia magának. Sárkánya is dühbe gurult, fújtató hangját Xénia a lelkében érezte. Ennyi elég volt.
Xénia ereje egy részét a kezébe koncentrálta, amitől azon jégkristályok jelentek meg, végül pedig ezek az apró kis kristályok egy lándzsává álltak össze, amit már fegyverként lehetett használni. Ez a lándzsa Xénia könyökétől indult el, a vége pedig túlnyúlt a kézfején, és az egész fegyver váza az istennő keze volt, körbeölelte azt.
Pár másodpercet vett csak igénybe, hogy létrejöjjön, és Xénia tétovázás nélkül le is csapott. Azonban Thaddeus sem volt ostoba. Megérezték egymás hatalmát, ha használták azt, így a férfinak volt ideje kitérni, ám Xénia még így is megsebezte az arcát. Vér folyt a sebből.
Thaddeus elmosolyodott. Előre dőlt, térdét kissé berogyasztotta felkészülve a következő támadásra. Haja, ami eddig a vállán nyugodott, most keretbe fogva az arcát, függönyként hullott előre.
Ennyire felhúztalak volna, Jégkirálynő?
Válaszra sem méltatva őt, az istennő újból előrelendült. Mozgása könnyed és halálos volt, akár egy nagymacskáé. Gyorsaságát emberi szemmel fel sem lehetett mérni, de persze Thaddeusnak nem okozott követni minden mozdulatát. Mivel egyenlők voltak, egyikük sem kerülhetett fölénybe, vagy nyerhetett. De ezzel Xénia most mit sem törődött. Jólesett egy kicsit harcolni a másik istennel.
Pár lépés után már ott is termett Thaddeus előtt, karját behajlította, hogy majd azt kiegyenesítve csapjon le ellenfelére és sebezze meg. Azonban terve igen csúfos kudarcba fulladt. Thaddeus, lévén, hogy a Tűz Hercege volt, uralkodott minden tűz felett, ami ugyebár a jég ellentéte. Ezt használta fel az istennő ellen. Kézfejét tűzgolyóvá változtatva elkapta Xénia jéggel borított kezét, majd a nőt is elkapta. Megforgatta a tengelye körül, arra kényszerítette, hogy hátát a mellkasának vesse.
Szinte égető volt a nő számára a férfiból áradó hőség. Mivel Thaddeus még mindig a kezénél fogva tartotta a lányt, a tüzet pedig nem tüntette el, a jég olvadni kezdett. Ezután a férfi, hogy Xénia biztosan ne szabadulhasson, sorosan lefogta a csípőjét is.
Elég volt már?
Olyan édes hangon mondta ezt, hogy Xénia dühét még inkább táplálta ezzel. A nő gyengéje a tűz volt, de a férfi gyengéje a jég. Ezért egész testét vékony jégréteggel vonta be, hogy Thaddeus eltávolodjon tőle, ami be is vált. Az isten egy felszisszenés kíséretében eleresztette a nő kezét, de ez egy csapda volt. A derekánál foga újra megforgatta Xéniát, és most már szembe kerültek egymással.
Thaddeus tüze gyengítette Xénia jegét, de ugyanaz a jég pedig Thaddeust. Döntetlen.
Patthelyzet. Mi legyen?
Azonnal eressz el – sziszegte Xénia.
Nem, nem. Goromba voltál. Különben is, azonnal nekem ugranál. Féltem a testi épségem.
Így Thaddeus mellkasának dőlve, egész testével a férfinak szorulva új értelmet nyert a kényelmetlenség fogalma Xéniának. Kényelmetlen, zavaró és egyszerre valami más is.
A forróság most belülről égette Xéniát, ami jobban zavarta, mint az a hő, ami kívülről ostromolta őt. A feszültség szinte szétpattintotta az istennő testét, ez pedig a környezetre is hatással volt. Az égre sötét felhők gyülekeztek, az eső a semmiből kezdett el esni és villámlott. Az emberek sikítása hallatszott, ahogy a nyári zivatar ellen kerestek menedéket. De a két isten nem mozdult.
Xénia tetoválása felizzott, Sloane pedig mocorogni kezdett. Ki akart törni, hogy alakot öltsön. A Jégkirálynő érezte, hogy most kell kiszabadulnia Thaddeus öleléséből, mert még nagy bajt keverhet a sárkánya, de Thaddeus mintha csak megérezte volna a lány szándékát, még szorosabban ölelte magához. Szinte már összeolvadtak, odabilincselte magához.
A férfi szorításából nem volt szabadulás, úgyhogy Sloane kitört. A fülbevaló kijött a lány füléből, majd a sárkánya mögötte, a levegőben felvette eredeti alakját.
A sárkány hatalmas teste nagy robajjal ért földet, még az épület is beleremegett. Szárnyát kitárta, így beérte az egész épület szélességét. Hegyes farka, ami valójában egy hatalmas jégdarab volt, tüske formája miatt képessé tette őt hatalmas pusztítás végrehajtására. Ezt a pusztító fegyver lóbálta a levegőben Sloane. Barátságos természete, amit Xénia irányába mutatott, egy szempillantás alatt eltűnt, dühös, jégkék szemét a Tűz Hercegére szegezte. Szájából jéghideg levegő áradt ki, ahogy kinyitotta, ez a levegő pedig megfagyasztott mindent és mindenkit. Ha Thaddeus nem akart megfagyni, el kellett engednie az istennőt. Így is tett.
Egy másodperc alatt hátraugrott, Xénia pedig intett a sárkányának, hogy elég. Egy mozdulatból azonnal megértette, és bár nem örömmel, de megnyugodott kissé. Alakja fölé magasodott, de csak a férfinak kellett tartania tőle.
Megvesztél?! Idehoztad a sárkányod?
Xénia a férfira emelte a tekintetét. Dühös volt. A szeme szinte vörösen izzott, keze ökölbe szorult. Játékos, incselkedő énje azonnal eltűnt. Az ég egyre növekvő haragukra egyre nagyobb felhőszakadással és villámokkal válaszolt. Nem csak a földön, de az égen is csata alakult ki. A szél feltámadt, egyre jobban belekapott a lány lenge öltözékébe.
Az esőtől eláztott, a szél pedig lehűtötte a levegőt, ami előnyére vált. A hideg őt erősítette, és persze Sloane is elemében érezte magát ilyen körülmények között. Thaddeus pedig annyi hőt bocsátott ki magából, hogy az esőcseppek már azelőtt elpárologtak, mielőtt a bőréhez érhettek volna.
Így néztek szembe egymással.
Ez nem tartozik rád.
Még hogy nem! Ha az emberek meglátják, vagy bajuk esik miatta, akkor nekem is közöm van hozzá! – emelte fel a hangját Thaddeus.
Nem jött volna elő, ha eleresztesz.
Nehogy azt merd mondani, hogy az én hibám! – kiáltott fel hitetlenkedve a férfi.
Ki másé lenne?
Grr.
Thaddeus kezét ökölbe szorította, tekintetével pedig ölni lehetett volna. Rettenetes haragra gerjedt, amit nem is próbált palástolni. Persze a természete hevessége révén nem csoda, hogy ilyen hamar fel tudta húzni magát.
Azonnal zárd vissza a fülbevalódba – utasította kemény hangon.
Te csak ne parancsolgass nekem!
Most már aztán elég legyen! – förmedt a lányra Thaddeus. – Veszélyezteted az emberek életét! Ez nem egy kibaszott játék!
Most Xénia keze szorult ökölbe. Sloane azonnal reagált, farka már lendült is.
Elég legyen Sloane, ne okozz több bajt.
Sárkánya a hangjára azonnal megállt. Persze a szavakat hangosan nem mondta ki, a tetováláson keresztül kommunikáltak, ami még most is izzott és szinte égette Xénia bőrét. Nem fájdalmasan, de az érzés akkor is hasonló volt.
Térj vissza abba az alakodba.
Nem.
Ránézett a sárkányra, aki pedig őt vizslatta. A tetováláson keresztül hallhatta a hangját, de még sosem fordult elő, hogy Sloane nem fogadott volna szót.
Hogy? – kis szünetet tartott – Ha nem engedelmeskedsz, akkor visszamész. Megértetted?
Sloane egy utolsó morgás kíséretében visszaváltozott, és újra ráfonódott a lány fülére. Most már visszatérhetett a Thaddeusszal való vitájára.
Nem érdekelnek az emberek – közölte egyszerűen.
Nem? Pedig ne feledd el, hogy nekik köszönhetően van hús-vér alakunk.
Xénia nem felejtette el. De még mennyire, hogy nem.

2012. június 29., péntek

6.fejezet /Részlet/



"Az istennő elgondolkodott. Ott ahol volt egy szempillantás alatt, a másodperc tört része alatt eltűnt, majd annak a felhőkarcolónak a tetején termett, amit az előbb nézett. Természetesen az emberek emlékeit elvette, így nem hagyott nyomot maga után, amivel feltűnést kelthetett volna.
Itt, ilyen magasban a szél erőssége nagyobb volt. Megrezegtette Xénia szoknyáját, simogatta a lány arcát. Az istennő lehunyta a szemét és élvezte a lágy szellő simogatását. A nő nem akarta kinyitni a szemét, így nem is tette. A szél hol lecsendesedett, hol feltámadt. Xénia még mindig nem nyitotta ki a szemét. Ki akarta élvezni az élményt, hisz nem gyakran csinált ilyet. Ami azt illeti ez volt az első ilyen alkalom.
Szinte már úgy érezte, mintha a szélnek keze lenne, és az simogatná végig a hátát, a vállát. Aztán valami meleget érzett a szabadon hagyott bőrén. Azonnal kipattantak a szemei és reflexszerűen megfordult."

2012. június 19., kedd

Halihó emberek!

Túl vagyok az érettségiken szóval most már ismételten az írásra tudok koncentrálni. Köszönöm a türelmeteket. Mostantól ismételten megpróbálok hetente 1 fejit feltenni :) Hamarosan felkerül a következő, addig is jó napozást. :D