2012. július 25., szerda

9.fejezet

Bocsi a késésért, de itt a fejezet. Jó olvasást :D

(Gombóc)


9

Max a lakásán volt, egy bögyös, kék szemű szőkével. Talán Ambernek hívták, de ebben nem volt biztos. Sosem foglalkozott túl sokat a nők nevével, akikkel lefeküdt. Az sem fordult elő, hogy sokáig melegítette egy személy az ágyát, nemhogy még arra vetemedjen, hogy meg is jegyezze a nevüket. Ez megkönnyítette a dolgát. Nincs név, nincs felesleges konfliktus, és nincs véletlen baki sem. Úgy is minden az élvezetről szólt, és ezt a partnerei is nagyon jól tudták, különben nem feküdt volna le velük. Egész életében csak egyetlen egyszer szegte meg ezt a szabályt. Egyszer.
Most is hasonló volt a helyzet. A lány tudta, hogy ez nem hosszú távú kapcsolat, csak testi viszony, ami addig tart, amíg a férfi akarja. A nő beleegyezett ebbe, így lehetett most a férfi hálószobájában.
Ahogy beléptek a szobába, Max máris az ágyhoz vezette a nőt, majd rögtön le is döntötte rá. Tekintetük találkozott, miközben a férfi a lány fölé magasodott.
– Türelmetlen vagy, aranyom – duruzsolta a nő.
– Szivi, a türelem nem az én asztalom – válaszolt Max.
A férfi nem sokat teketóriázott. Ledobta magáról a pólóját és lerángatta magáról a nadrágját. Ott állt egy szál alsógatyában, készen az akcióra. A nő leplezetlen élvezettel nézte a férfi izmos testét, még a száját is megnyalta, tovább ingerelve Maxot.
A férfi szerette a kezében tartani az irányítást. Elkapta a lány karját, és bár nem durván, de erőteljesen felhúzta a lányt az ágyról. Módszeresen kigombolta a lány blúzát, majd az anyagot a földre hajította a háta mögé. Rövid szoknyáját Max egy pillanat alatt lerángatta, nem mutatott semmi kegyelmet, vagy szánalmat az anyag iránt. Ott állt előtte a nő egy szál fehérneműben, csábító kék szemét pedig a férfira szegezte.
A nő megtette a köztük lévő fél lépés távolságot, miközben végigsimított a férfi alsógatyáján. Max már kemény volt, és ki akarta elégíteni vágyát. A nő is tudta ezt. Egy lépéssel hátrébb tolta a férfit, majd letérdelt elé. Gyorsan lehúzta Maxról a felesleges ruhadarabot, és munkához látott. Kezébe vette nagy és kemény péniszét, majd a makkját a szájába vette, szívta, nyelvével kényeztette a férfit, szinte a vágya csúcsáig.
Max nem hagyta, hogy befejezze. Felhúzta a nőt, és megfordította. A hátára tette a kezét, és enyhe nyomást gyakorolt rá, hogy a nő az ágyra támaszkodjon. Nem akart a szemébe nézni, így ez volt a lehető legjobb póz Max számára.
A nő engedelmeskedett és mindkét kezével az ágyra támaszkodott. A férfi kikapcsolta a melltartóját, majd egy mozdulattal letolta a lány bugyiját, ezután Max átnyúlt a hasa alatt és ingerelni kezdte legérzékenyebb pontját, míg készen nem állt a befogadására. Amikor már a nő nyöszörgött és nyögdécselt Max egy határozott mozdulattal tövig hatol, majd először lassan, aztán gyors tempóban mozogni kezdett benne. Heves vágya csúcspontján magját a nőbe lövellte. Tudta, hogy az fogamzásgátlót szed, így emiatt nem kellett aggódnia.
Bár ezúttal elérte a csúcsot, Max nem érte be ennyivel. Pár másodperccel később vágya ismét fellángolt nagyobb erővel, mint előtte. Vére forrt, zihált és újra merevedése volt. Kicsúszott hát a nőből és utasította, hogy feküdjön az ágyra. Az még kissé kábán, de teljesítette a férfi kérését. Még két menet után mindketten kifulladva hevertek az ágyon.
Pár perccel később zihálásuk alábbhagyott és testük kielégült, vágyaik beteljesedtek. A nő elaludt, de Max nem volt képes rá. A beteljesülés pillanatában szárnyalt, extázist élt állt, ám az érzés hamar elszállt és csak ürességet hagyott maga után. Minél többször létesített szexuális kapcsolatot ilyen állati módon, ahol csakis az élvezet, a kielégülés számított, és nem volt mögötte semmi, az utána lévő órák egyre nagyobb szenvedést okoztak a férfinak. Minden egyes kalanddal a lelke egy darabáját vesztette el. Érezte, tudta.
Agya hiába termelte az endorfinokat, az áhított elégedettség és boldogságot csakis a csúcson érhette el, de az egy röpke pillanat volt csupán. A lelke szomjazott, szomjazott arra a boldogságra, amit nem kaphatott meg. Nem tudta volna elképzelni, hogy egy nő képes lenne az igaz szerelemre, főleg Ő nem. Max nem hitte, hogy ilyesmi létezik, és főleg azt nem, hogy ő valaha is megtapasztalhat ilyesmit.
Ott feküst a sötétben, mellette az alvó nő, akinek nem voltak ilyen gondjai. Ő élvezte az együttléteiket és ennyi. Eleinte ez Maxnak is ment, de mára már nem. A takarója alatt, a franciaágyban feküdve csak a plafont bámulta, ahelyett, hogy örült volna egy újabb szeretkezésnek.
A baj az volt, hogy már közben is ürességet érzett. Csak a testét elégítette ki, az érzéseit nem. Ez a kettős érzés szétmarcangolta őt belülről. Nem tudott orvosságot, nem tudott tanácsot kérni, és főleg nem beszélni, vagy netalántán beismerni ezeket a ki nem mondott gondolatokat.
Órákig őrlődött önnön érzései miatt. Csak feküdt a sötétben és a plafont bámulta. Nem tudta mi tévő legyen, de sejtette, hogy ezt nem sokáig folytathatja már így. Nem kellett sokat törnie az agyát ezen, hisz nyilvánvaló volt.
– Basszus – szitkozódott hangosan Max.
A férfi felült az ágyában és a nőhöz fordult, aki aludt, majd megpróbálta felébreszteni. Pár próbálkozás után sikerült is.
– Ideje menned.
Csak ennyit mondott, és a nő nem kérdezett vagy tiltakozott. Tudta a szabályokat. Rohamtempóban magára kapta a ruháit, majd sietősen távozott. A férfi nem sietett, hogy bezárja a bejárati ajtót a nő után.
Max elgondolkodott. Ez a lány a nemrég megismert Xéniára emlékeztette. Talán ezért hívta fel pont őt. Tudat alatt a szexi lányt akarta megkapni, de azóta nem látta, amit rettenetesen sajnált. Befejezetlen ügyük volt, amit mihamarabb szeretett volna lerendezni. Furcsa mód Xéniával kapcsolatban nem érzett olyan ürességet, mint ezzel a nővel. Talán ő lesz az, talán…
Max felkelt és sietve felöltözött. Kint még javában éjszaka volt, de ez őt egy cseppet sem zavarta. Nem tudott volna a lakásában maradni, főleg nem az ágyában. Sétálnia kellett.
Gyors tempóban átvágott a szobán, a nappalin, felkapott magára egy szandált, majd kulcsra zárta a bejárati ajtót és elindult. Kellemes idő volt, a lágy szellő kissé enyhítette a meleget. Bár hajnali három körül járt, az utcák mégsem voltak néptelenek. Az emberek bárokba, szórakozóhelyekre, vagy abból kifelé szállingóztak.
Max nem foglalkozott semmivel, csak sétált fel-alá. Alig ismert magára. Egyre gyakrabban és hosszabb ideig fordultak elő hangulatingadozási, amik nem épp a jó irányba terelték. Ingerlékenyebb volt, nem volt boldog és ürességet érzett. Tehetetlennek érezte magát, és ez még bosszantóbbá tette az egész helyzetet.
Céltalanul bolyongott. Nem számított merre viszi útja, most nem hozta lázba egy csinos hölgy sem, pedig jó pár mellett elsétált, akik láthatóan érdeklődtek iránta, de Max még futó pillantást sem vetett rájuk. Elsétált a lakásától nem messze lévő parkhoz. Le akart ülni egy szabad padra és csak az eget bámulni. Zsebre tett kézzel, lassan haladt, arra figyelt, hogy egyik lábát a másik elé tegye.
Épp beért a füves részre, és leült volna egy padra, amikor furcsa hang ütötte meg a fülét. Mintha nyávogás lett volna. Max nem foglalkozott vele.
– Biztos csak egy kóbor macska – motyogta.
Leült és hátradőlt, majd felnézett az égre, de a macska csak nem hagyta abba, így Max nem tudta zavartalanul élvezni a látványt. Idegesítette az állat hangja. Az egész világ a bögyében volt. De az állat csak sírt, kétségbeesetten, úgyhogy a férfi megelégelte a dolgot és felpattant, majd a hangot követve megpróbálta megtalálni a macskát. Nem tudta mit fog csinálni vele, de már elege volt. Egy bokor felé közeledett, és a nyávogás egyre hangosabb lett.
Max egy óvatos mozdulattal tolta félre az útjában lévő ágakat. A férfi meglepődött. Egy apró, szürke bundájú kiscica nézett rá igéző borostyánszempárral. Olyan könyörgő volt a tekintete, ráadásul egyedül volt, hogy Maxnak nem volt szíve otthagyni egyedül. Felvette és szorosan az ölében tartotta a macskát, aki egyből dorombolni kezdett. Hiába nézett körbe és kereste az állat anyját, vagy a cica gazdáját, mivel a közelben nem volt senki úgy döntött ő viszi haza és gondoskodik majd róla.
A férfi ránézett az állatra, elmosolyodott rajta, majd felegyenesedett, és úgy látta, hogy ideje hazamenni. Ám pár lépésnél tovább nem jutott.
– Max – szólította meg egy hang.
A férfi túlságosan is jól ismerte a hang tulajdonosát. Sóhajtva megfordult, és imádkozott Istenhez, hogy ez csak egy álom legyen. Egy rossz álom.
– Roxána – szólította meg a nőt.
Rég nem találkozott vele. Zöld szemében keserűség és mérhetetlen harag lángja lobogott a férfi iránt. Haja a lágy szellőben az arcába hullott, a göndör fürtöket pedig a nő egy mozdulattal kiseperte az arcából. Roxána gyönyörű volt alabástrom bőrével és vörös hajával, ehhez pedig jó alak is társult. A férfiak megnézték őt az utcán, külseje ellenére a nő mégsem volt magabiztos. Sőt…
Max bal kezével még mindig a kismacskát fogta, míg jobb kezével a hajába túrt. A hangulata amúgy is a béka segge alatt volt, erre a találkozásra volt a legkevésbé szüksége.
– Mit akarsz tőlem? – kérdezte kissé ingerülten a férfi.
Ez a nő volt az utolsó, akit látni akart. Már elege volt a zaklatásaiból.
– Téged akarlak, és ezt te is nagyon jól tudod.
Max türelme végleg elfogyott. Elege volt ebből a hisztis libából, aki nem tudott elszakadni tőle. Azóta próbálta levakarni magáról, hogy megismerkedett vele. A nő túl függővé vált tőle. A dolog odáig fajult, hogy mikor a férfi elhagyta, megfenyegette, hogy megöli. Azt mondta a férfinak, hogy ha az övé nem lehet, ne legyen senki másé. Max ekkor jött rá, hogy megszállott a csaj. Otthagyta egy szó nélkül. Megpróbálta elmagyarázni neki, mindig távolságot tartott, ahogy a többiektől, nem bátorította a nőt, az mégis megszállottá vált. A férfi megszállottjává.
– Megmondtam, hogy tartsd távol magad tőlem! – sziszegte a fogai között Max. – Ne merészelj még egyszer zaklatni! Megértetted?
A nő hisztérikusan felnevetett. Egy trikó és egy térdnadrág volt rajta. Gyönyörűen nézett volna ki, ha nem fogyott volna le annyira. Max emlékezett rá milyen volt, mikor bőre egészséges színében tündökölt. Roxána szépsége mára megfakult, pedig csak két hónap telt el a szakításuk óta, és nem is voltak egy hónapnál többet együtt.
– Hogyan hagyhatnálak magadra, Max. Szükséged van rám, és nem hagyom, hogy azok a mocskos ribancok kihasználjanak! – kiáltott ingerülten a nő.
Még szerencse, hogy nincs senki a közelben – gondolta magában Max. Még el is nevette volna magát a helyzet abszurdságán, ha nem aggasztotta volna komolyan a nő beteges ragaszkodása. Fogalma sem volt mivel sikerült így magához láncolnia a nőt, hisz még egy rendes randin sem voltak soha.
– Emlékszel még az első találkozásunkra, Max?
Túlságosan is jól emlékezett rá. Az volt az egyetlen alkalom, hogy kedvességet mutatott egy idegen nő felé, és mostanra meg is megbánta.
Egy kávézóban találkoztak. Max munkába indult, csak egy kávét akart indulás előtt, hogy könnyebben induljon a nap. Arra sem volt ideje, hogy a kávézóban igya meg, úgy tervezte, hogy a kocsiban fogja majd elfogyasztani az irodája felé. Épp kifelé tartott, amikor feltűnt neki valami. Egy lány ült a helyiség legtávolabbi sarkában. Magányosnak és elveszettnek nézett ki, ahogy ott ült egyesül és nézett ki az ablakon. A férfi egy ötlettől vezérelve felkapta az üres asztalról egy kis vázában lévő virágot és a lány felé sietett.
– Ne szomorkodjon kisasszony, különben elhervad. Illatozzon, mint ez a szép virág itt.
A nő felnézett, szomorú zöld szemével belenézett Maxéba. Ott és akkor történt valami kettejük között, de Maxnak mennie kellett.
– Viszlát! – köszönt el.
– Várjon! – pattant fel a lány, de a férfinak munkába kellett mennie.
De nem az volt az utolsó alkalom, hogy találkoztak. Ugyanebben a partban találkoztak ismét, és a lány maga ajánlotta fel, hogy lefekszik a férfival. Amikor végül kiderült, hogy direkt akart teherbe esni, hogy ezzel láncolja magához Maxot, a férfi azonnal elhagyta Roxánát.
Még mindig nagyon jól emlékezett arra, mikor számom kérte a lányt, hogy igaz-e, az pedig csak megszállottan meg akarta győzni őt. Akkor döntött úgy, hogy minden kapcsolatot megszakít vele.
Max megrázta a fejét, hogy elhessegesse az emléket. Soha többé nem akarta látni azt a nőszemélyt.
– Emlékszel, de arra is, hogyan vertél át engem. Csúnyán rászedtél.
– Én veled akartam lenni.
Roxána közelebb lépett, de Max nem hagyta magát. Még a macska is fújtatni kezdett a nő közeledésére.
– Ha még egyet előre lépsz. Hívom a zsarukat. Emlékszel még a távoltartó végzésre?
Max elővette a zsebéből a telefonját, és ujját a képernyő előtt tartotta készenlétben, hogy bármikor tárcsázhasson.
– Max… - kezdte el, de a férfi nem hagyta, hogy tovább beszéljen.
– Tűnj innen. Nem akarlak többet látni.
Max látta a lány arcán a tépelődést, de szerencsére Roxána úgy döntött, hogy távozik.
– Rendben van, Max, de nem ez volt az utolsó alkalom, hogy találkozunk.
Azzal minden további szó nélkül hátat fordított a férfinak és sietve távozott. Max felsóhajtott, és miután meggyőződött róla, hogy a nő nem követi, hazasétált a macskával a kezében.
A cica és a férfi is megnyugodott, amikor beléptek Max lakásának ajtaján. A férfi a konyhába vitte az állatot, letette a földre majd elővett egy lapos tányért és tejet öntött bele. A kiscica dorombolva kezdte el lefetyelni a folyadékot.
– Nagyon éhes lehettél már, tökmag.
A cica miután végzett, a lábához dörgölőzött, úgyhogy Max felvette és leült vele a kanapéjára. A macska egyből összegömbölyödött rajta, és dorombolni kezdett. A férfi cirógatni kezdte, miközben támadt egy ötlete.
– Mivel nem hiszem, hogy lenne neved, mi lenne, ha Gombóc lennél, kishaver?
A cica egy nyávogással válaszolt, majd tovább élvezte a simogatást.
– Akkor ezt igennek veszem.

2012. július 22., vasárnap

9.fejezet /Részlet/ (18-as karika :P)

Itt is a következő részlet. Vajon kinek a szemszöge? :P


"A férfi szerette a kezében tartani az irányítást. Elkapta a lány karját, és bár nem durván, de erőteljesen felhúzta a lányt az ágyról. Módszeresen kigombolta a lány blúzát, majd az anyagot a földre hajította a háta mögé. Rövid szoknyáját Max egy pillanat alatt lerángatta, nem mutatott semmi kegyelmet, vagy szánalmat az anyag iránt. Ott állt előtte a nő egy szál fehérneműben, csábító kék szemét pedig a férfira szegezte.
A nő megtette a köztük lévő fél lépés távolságot, miközben végigsimított a férfi alsógatyáján. Max már kemény volt, és ki akarta elégíteni vágyát. A nő is tudta ezt. Egy lépéssel hátrébb tolta a férfit, majd letérdelt elé. Gyorsan lehúzta Maxról a felesleges ruhadarabot, és munkához látott. Kezébe vette nagy és kemény péniszét, majd a makkját a szájába vette, szívta, nyelvével kényeztette a férfit, szinte a vágya csúcsáig."

2012. július 18., szerda

8.fejezet

Bocsi a késésért, de megjött a fejezet.



8

Az az átkozott! Hogy merészelte?! – kiáltott dühösen Xénia.
A nőben forrt a düh úgy, mint még soha. Thaddeus veszélyes játékot űzött. Ő papolt neki az emberek biztonságáról, erre ő az, aki a legjobban veszélyeztette azt. Xéniának nem szabadott éreznie, ez volt az egyensúly alapja. A férfi mégis azt várta el tőle, hogy érezzen. Hogy adja át magát neki, de ezt nem tehette!
Xénia kénytelen volt visszatérni a saját dimenziójába, mert nem volt ura az erejének. Reszketett, de nem a hidegtől, hanem a kirobbanni készülő dühtől, amit próbált visszafogni. Önuralma elvesztésének legmegnyilvánulóbb jele volt, hogy egyre hidegebb és hidegebb lett a teremben. Barlangja belsejében tartózkodott és fel-alá járkált. Sloane a barlangrendszeren kívül keresett menedéket a nő haragja elől.
Xénia annyira kiborult, hogy egyszerűen nem tudta kontrolálni magát. Reszketett, nem volt ura saját testének. Ilyesmi még sosem fordult elő. Erejének irányítása kicsúszott a kezei közül, fel-fel tört a felszínre, megállíthatatlanul, ami már veszélyt jelentett környezetére.
Törni, zúzni és pusztítani szeretett volna. A késztetés túl erős volt, nem tudott ellenállni neki. Épp csak átsuhant az elméjében a gondolat, teste azonnal teljesítette akaratát. Dimenziója közepére repítette, a végtelen jégmezőre. Távoli pontként látszott csupán a hegy, amelyben barlangrendszere kapott helyet.
Xénia most ott állt a semmi közepén távol mindentől, a sárkányaitól, Thaddeustól és az emberek világától. Életében először tombolva kitört. Sikítva engedte szabadjára erejét, mely szüntelenül kitörni akart a testéből. A táj meghajlott erejének, és a földből két méteres jégcsapok törtek a felszínre, melyek bárkit felnyársaltak volna. Xénia teste körül voltak legsűrűbbek ezek a halálos képződmények. A szél feltámadt és hurrikánerejűvé növekedett. Őrült erővel tépte az istennő testét, de ő nem foglalkozott vele.
Xénia tetoválása felizzott, és fejében hallotta sárkányai hangját, akik a hegy tetején is megérezték a Jégkirálynő kitörésének erejét. Még sosem fordult elő ilyesmi, ezért a jégsárkányok aggodalommal telve, a szélvihar ellenére is felszálltak és istennőjük felé tartottak.
A nő azonban nem vágyott társaságra. A hegy felé fordult, ahol már látta is a közeledő szolgái körvonalait. Az istennő kinyújtotta a jobb kezét és a viharba havat és jégszemcséket is kevert.
Tűnés innen!
Hangja ennél hidegebb és ellenségesebb nem is lehetett volna. Szavait minden sárkányának szánta, de természetesen Sloane nem hallgatott rá, a többiek pedig követték őt. Mivel Xénia türelme elfogyott, a szélvihart most maga köré összpontosította. Úgy örvénylett körülötte, mint egy tornádó gyűrűje. Bárki, aki belépett, jéggé fagyott. Mindörökre.
Ez már megállásra késztette Xénia hű szolgáit. A levegőben köröztek körülötte és nem akarták elfogadni, hogy Xénia nem engedi őket a közelébe. Hallotta a hangjukat a fejében, de kizárta őket, amivel csak szította a benne égő tüzet.
Ez a tűz belülről emésztette Xéniát, és bár gyengítenie kellett volna őt, épp ellenkezőleg történt. Ereje egyre jobban elszabadult, az istennő már ha akart volna sem tudott volna gátat szabni neki. Már megnyitotta a csapot, amit nem lehetetett egykönnyen elzárni.
A szél egyre féktelenebbül tombolt, jéggel együtt csapott a Jégkirálynő arcába, aki mit sem törődött ezzel. A fájdalom üdítő volt számára. Behunyt szemmel üdvözölte az ismerős érzést, amitől kissé visszanyerte lélekjelenlétét. Leengedte a kezét és kinyitotta a szemét. Összeszedte maradék önuralmát és sebzett büszkeségét, majd a vihart szép lassan a tenyerébe összpontosította egy labdába. Abban a kis labdában örvénylett minden ereje, amit egy mozdulattal oszlatott el. Kezét ökölbe szorította, ezzel semmisítve meg a szabadon engedet erőt.
Sloane, amint érzékelte, hogy már nincs ami visszatartsa, azonnal Xéniához sietett. Hatalmas szárnyit kitárta és gyorsan csapkodva szállt le jó pár méterre a nőtől, mivel nem tudott közelebb jutni. Többi sárkányai is leszállt Sloane mögött és együtt fújtattak és morogtak. Közelebb akartak menni, de nem volt rá lehetőségük.
Xénia azonban nem foglalkozott velük, csak a tájat nézte. Ami eddig kihalt volt, ott most vastag, gyilkos jégcsapok álltak ki. Zilált érzései illettek a képhez.
Űrnőm?
Sloane hangja kúszott be Xénia elméjébe. Lassan fogta csak fel a szavakat, mivel még nem volt magánál teljesen. Teste még mindig reszketett, de kedélyállapota olyan gyorsan nyugodott le, mint ahogy azt Thaddeus felkorbácsolta.
Thaddeus. A férfi nevének említése is újból feldühítette, de most Xénia nem engedte, hogy elérjen a kritikus szintre. Egy önkéntelen, ösztönös paranccsal elküldte az összes sárkányát – kivéve Sloanet –, akik bár vonakodva, de teljesítették a kérését.
Erőteljes szárnycsapásokkal emelkedtek a magasba a fenséges állatok. Xénia egészen addig, míg körvonalaikat látta, nem mozdult. Csak azután használta fel maradék erejét arra, hogy a tájat eredeti állapotába változtassa vissza. Felemelte a kezét és most egy félkört írt le vele a levegőben. Ettől minden visszanyerte eredeti állapotát.
Így már Sloane is közelebb tudott menni hozzá. Azonnal mozgásba is lendült a hatalmas állat. Xénia leeresztette maga mellé a kezét és a hűséges barátja felé fordult, azonban a mozdulattól elhomályosult előtte minden. Nem bírta megtartani magát. Előredőlt.

Xénia lassan tért magához. Sajgott mindene, és úgy érezte minden ereje elhagyta. Még sosem érzett ilyen kimerültséget, mint most. Ami pedig a legfurcsább volt, hogy meleg vette körül. Jóleső meleg.
Az istennő megpróbálta kinyitni a szemét és fókuszálni, közben pedig felállni, de morgás ütötte meg a fülét, ami megállásra késztette. Visszahanyatlott. Lassan ugyan, de rájött, hogy a meleg, amit érzett, az Sloane testéből áradt. Rajta feküdt. Kedvenc sárkánya testével ölelte körbe őt, védve ezzel. Ahogy felnézett az égre, a többi sárkányát is megpillantotta, ahogy felette köröznek. Bár nem volt valós veszélyben, az állatok mégis védelmező gyűrűt alkottak körülötte. Igaz, hogy ez parancsa megtagadását jelentette, de most az egyszer nem bánta.
Sóhajtással engedte el magát, és hagyta, hogy Sloane vigyázzon rá. Tombolása hatására az ereje egy időre megcsappant, míg ki nem piheni magát. Túl sok erőt használt fel egyszerre és túl gyorsan engedte szabadjára, ami visszaütött rá. Kellett neki egy kis idő, hogy visszanyerje mindazt, amit kiengedett.
Sóhajtott és gondolatban megdorgálta magát. Még sosem akadt ki, főleg nem ennyire, ami megrémítette. Soha többet nem engedhetett meg ilyet magának, mert legközelebb lehet, hogy rosszabb fog történni. Elhatározta, hogy ellen fog állni Thaddeusnak, és nem hagyja magát. Minden áron kerülni fogja a férfit, és ha ez mégsem lehetséges, akkor pedig olyan rideg lesz, mint még eddig soha. A Tűz Hercege ezúttal túl messzire ment.  
Minél előbb le fogja zárni et az ügyet, hogy minden visszaállhasson a régi kerékvágásba. Elhatározása nagyobb volt, mint eddig bármikor.


Újabb nap kezdődött, Thaddeus pedig fáradtan nyugtázta ezt. A férfi saját dimenziójában tartózkodott. Legnagyobb vulkánja peremén feküdt, bal lába pedig a semmibe lógott. Jobb kezével a vulkán kráterében összegyűlt lávát babrálta, bár nem nézte, hogy mit tesz. Gondolatai máshol jártak. Xénia körül.
Ahogy eszébe ötlött a nő ruganyos és vékony teste, ahogy keblei a testének nyomódtak, szinte mintha újra átélte volna azt az érzést. Ágyéka fájdalmasan megfeszült, a nőre áhítozva. Végigsimított az ajkán. Még mindig emlékezett az ízére, az édes ellenállásra, majd behódolására. Úgy érezte magát, mintha még mindig simogatná azokat a csodás kebleket. Annyira szerette volna megízlelni a nőt. Kielégíthetetlen vágy lüktetett Thaddeusban. Vére a szokásosabbnál is jobban felhevült. Bőre érzékennyé vált, pénisze gránitkeményen állt, várva a beteljesülésre. Ami még váratott magára.
Megrázta a fejét. Nem szabadott erre gondolnia, mert félt, hogy elveszti a fejét és Xénia keresésére indul. De volt még dolga. Próbált más dologra koncentrálni, és nem figyelni vágyának ágaskodó bizonyítékára, ami cselekvésre késztette. Ehelyett egy helyben, viszonylagos mozdulatlanságba burkolózott. Sárkánya, Nash, felette körözött. Izgatott volt, érezte gazdájának égető vágyát, aminek következtében nem tudott nyugton maradni. Thaddeus elmosolyodott az állaton, és hagyta hadd tegye, amit jónak lát.
Tekintetét a távolba szegezte és gondolataiban merült. Ezúttal sokkal komolyabb dolgokkal kellett foglalkoznia. Az ösztöne megsúgta, hogy valami nem stimmel. Roxánánál és Maxnál tett látogatása egyértelmű bizonyítékkal szolgált, neki mégis balsejtelmei voltak. Különös volt az egész, valami nem volt rendben. Volt még valami, amiről nem tudott, ami befolyásolhatta az egész ügy kimenetelét.
De mi lehet az?
Nem tudta. Erre a kérdésre még nem kapott választ, de szándékában állt megtalálni azt. Azonban, mivel ezen felül nem volt min törnie a fejét, hisz zsákutcába jutott, gondolatainak fonala ismét Xénia felé sodródott.
Még soha nem érzett ilyen izgalmat, amikor egy nőre gondolt. Már magába a várakozásba is beleremegett, amit még ki kell bírnia, ha meg akarja szerezni a nőt. Ilyen fokú érdeklődést még egy emberi lény sem váltott ki belőle bár Xénia egyáltalán nem volt ember és bár furcsállta, de az okokat nem firtatta. Elfogadta és ki akarta élvezni.
Ki kell találnia valami stratégiát, mert Xénia meggyőzése élete eddigi legnehezebb feladatának bizonyult. Thaddeus hozzászokott, hogy a nők bomlanak utána, és bár tudta, hogy ezt a Jégkirálynőtől nem várhatja, de ő nagyobb falat volt, mint eddig bármi. Valahogy rá kell vegye, hogy figyeljen rá, hogy komolyan vegye.  
Thaddeus erősen törte a fejét, közben pedig felült. Hogy ellazítsa magát a kézfejét tűzzé változtatta, és kacskaringókat formált ujjaival a levegőben. Tűzcsík keletkezett és a férfi ezzel foglalatoskodott. A tűz látványa mindig megnyugtatta, lecsendesítette háborgó lelkét és gondolatait, ami által könnyebben tudott összpontosítani.
Kell lennie valami megoldásnak. Kell, hogy legyen valami. Valami – ezt mantrázta magában, miközben ujjai sebesen szelték a levegőt.
Fogadni mert volna rá, hogy nő kívánta őt. Érezte.
Várjunk csak. Fogadás.
Ez az!
Thaddeus felpattant és hangosan nevetni kezdett. Kitalálta. Megtalálta a módját arra, hogy Xéniát arra kényszerítse, hogy minél több időt töltsön vele, ami lehetőséget adna neki arra, hogy kipuhatolja gyengeségeit, a személyiségét, és meghódíthatná. Igen. Ez a tökéletes terv.
Thaddeus újra felnevetett, tűzgolyóvá változtatta saját testét és felrepült az égre sárkányaihoz, akik azonnal a nyomába iramodtak. Ez egyfajta fogócska volt közöttük, amit mind a férfi, mind pedig az állatok nagyon szerettek. Ezzel szokták eltölteni unalmas napjaikat.
Felforrt a vérük, az adrenalin végigdübörgött az ereiken.
A férfi repülés közben forogni kezdett és hangosan nevetett. Mosolya olyan széles volt, hogy még az arca is megfájdult bele. A játék elkezdődött.

2012. július 15., vasárnap

8.fejezet /Részlet/


"Xénia annyira kiborult, hogy egyszerűen nem tudta kontrolálni magát. Reszketett, nem volt ura saját testének. Ilyesmi még sosem fordult elő. Erejének irányítása kicsúszott a kezei közül, fel-fel tört a felszínre, megállíthatatlanul, ami már veszélyt jelentett környezetére.
Törni, zúzni és pusztítani szeretett volna. A késztetés túl erős volt, nem tudott ellenállni neki. Épp csak átsuhant az elméjében a gondolat, teste azonnal teljesítette akaratát. Dimenziója közepére repítette, a végtelen jégmezőre. Távoli pontként látszott csupán a hegy, amelyben barlangrendszere kapott helyet.
Xénia most ott állt a semmi közepén távol mindentől, a sárkányaitól, Thaddeustól és az emberek világától. Életében először tombolva kitört. Sikítva engedte szabadjára erejét, mely szüntelenül kitörni akart a testéből. A táj meghajlott erejének és a földből két méteres jégcsapok törtek a felszínre, mely bárkit felnyársaltak volna. Xénia teste körül voltak legsűrűbbek ezek a halálos képződmények. A szél feltámadt és hurrikánerejűvé növekedett. Őrült erővel tépte az istennő testét, de ő nem foglalkozott vele."

2012. július 6., péntek

7.fejezet

Na, itt is van a kövi feji. Remélem tetszeni fog és jó olvasást :)


7

Ó, az emberek – kezdte Xénia. – Igen, mennyi mindent köszönhetünk nekik.
Xénia hangja merő gúny volt, ami egyáltalán nem tetszett Thaddeusnak. A férfit még soha senki nem hozta így ki a sodrából, mint ez a nő, ugyanakkor semmi sem pezsdítette fel így a vérét, mint ez a fagyos szívvel rendelkező istennő. Soha életében nem érzett ekkora vágyat még arra, hogy nőt a magáévá tegyen. A Jégkirálynő oly módon férkőzött a gondolatai közé, mint még egyetlen nő sem. Ez pedig veszéllyel fenyegetett. Xénia maga volt a veszély.
Ráadásul nem tisztelte az emberi életet. Gyűlölte őket, mert ő csak a rosszat látta bennük, nem úgy Thaddeus. Ő tudta értékelni az emberi életet, és a rövid időt, ami nekik adatott. Emellett pedig az emberek érzelmei tették lehetővé számukra, hogy testet öltsenek. Nélkülük ő és Xénia még mindig testetlen lényként léteznének az univerzumban.
Addig a pillanatig, míg az emberek meg nem jelentek a földön nem volt testük. Olyan hatalmas erőt, ami a birtokukban volt nem volt képes elviselni egyetlenegy test sem. Nem ismerték az érzéseket, ők csak egy láthatatlan isteni lények voltak, de mindez megváltozott.
Az emberek olyan intenzív érzelmekkel rendelkeztek, mely már képes volt megzabolázni isteni erejüket. Befogadták az érzéseket azért, hogy képesek legyenek erejük korlátozására. Xénia megtagadott minden érzést, csakis a kegyetlenség és a ridegség rabja lett, Thaddeus pedig minden mást befogadott.
Megtanultak érezni, és felhasználni azt saját testük megalkotására, erejük megfékezésére. Hiszen, ha azt megtanulják uralni, az erejüket sem nehezebb feladat. Bár a világ kezdete óta léteztek, valódi formájukat csakis az embereknek köszönhették. Az érzések megtagadása legalább akkora feladat volt, mint érezni azokat, így mindketten megtanulták mi kell ahhoz, hogy szabadon mozoghassanak.
De Xénia megfeledkezett erről, vagy legalábbis nem érdekelte. Gyűlölte az embereket annak ellenére, hogy ők tették lehetővé létezésünk eme formáját. Thaddeus nem értette őt. Ő maga is látta az emberek gonosz tetteit, de nem mind volt ilyen. Ő látta a jót is, de a nő láthatóan nem. A bosszúállás, a negatív érzések tehették lehetővé számára a testet, amiben most is volt, de ezek mégiscsak negatív érzések voltak. Bizonyos fokig érthető volt a nő viselkedése, de Thaddeus meggyőződése volt, hogy a nő téved. Nincs olyan, hogy fekete vagy fehér. A világ és vele együtt minden, szürke volt.
Most itt álltak egymással szemben és Thaddeusban a düh munkálkodott Xénia viselkedése miatt. Belülről égette a tűz, a vágyakozás a nő után, de ez a tűz a haragját is ugyanúgy táplálta. Egyszerre tudta volna megfojtani a nőt ostoba gondolkodásmódja miatt, és addig csókolni, míg a nevét nem kiáltja az extázis határán.
Most azonban dühe kerekedett felül, hisz az istennő az emberek világába hozta a sárkányát. Még ha ártatlan formában is tette – ugyanis a hatalmas jégsárkány a fülbevalójába volt zárva –, de akármikor kitörhetett onnan, ami veszélyt jelentett. Az emberek nem tudhatták, hogy itt vannak. Nem veszélyeztethették az életüket. De Xénia semmibe vette ezt, egyszerűen nem törődött vele.
A nő most elfordult tőle, lassú és kimért mozdulatokkal sétált az épület széléig. Ugyanoda, ahol addig állt, míg a férfi meg nem zavarta őt. Valójában nem követte a nőt, csak szerette az ilyen magas helyeket, és amikor meglátta a Jégkirálynőt –, aki nem vette észre megjelenését – nem tudott ellenállni a csábításnak, hogy próbára tegye. Hogy ingerelje, megtudva meddig mehet el. Mindenre számított, csak arra nem, hogy az istennő sárkányával kell szembenéznie. Pedig mennyire felpezsdített a vérét a nő és a közte folyó közdelem.
Thaddeus most a neki háttal álló Xéniát nézte. A fekete, pánt nélküli ruha teljesen kiemelte a csodálatos alakját, szőke haja pedig illett mind a ruhájához, mind azokhoz a jégbe mártott kék szemekhez, melyek gyűlölettel csillogtak akárhányszor nézett beléjük Thaddeus, de ez nem tántorította el szándékától.
Közömbösséged az emberek iránt dühítő.
Az emberek nekem nem jelentenek semmit – mondta Xénia. Hangja teljes közömbösségről árulkodott.
A férfi közelebb lépett a nőhöz. Csak akkor válaszolt, mikor már csak pár lépés választotta el a nőtől.
Mégis bosszút állsz a nevükben.
Xénia ugyan csak egy pillanatra , megmerevedett, aztán kimérten újra ellazította a testét.  Ez a mozdulat nem kerülte le Thaddeus figyelő tekintetét.
Ehhez neked semmi közöd – válaszolt hűvös hangon a nő.
Felbosszantotta az istennőt. Tudta, mivel nem magázódott már vele, ez önuralmának elvesztését, vagy legalábbis azt jelentette, hogy ki tudta zökkenteni megszokott közönyétől, némileg. Ezt akarta, csak azt sajnálta, hogy Xénia sárkánya közbelépett. De most már fel fog készülni minden eshetőségre.
Thaddeus megtette azt a pár lépést, ami még elválasztotta őt a másik istenségtől. Haragja most is ott pulzált ereiben, és a mindent elsöprő vágy is. A bőre hiperérzékennyé vált, felsőtestének minden egyes pontján érzékelte a meztelen bőréhez dörzsölődő bőrdzsekit. Az sem segített a helyzetén, hogy bőrnadrágja alatt sem viselt semmit, és farka keményen állt, harcra készen. Nekifeszült nadrágjának és szinte elviselhetetlenné tette a férfi számára önuralma megtartását.
Buja képek jelentek meg Thaddeus képzeletében. Egyedül voltak, és ő már nagyon bele szeretett volna kóstolni Xéniába. Elképzelte, ahogy lefekteti és itt helyben magáévá teszi. Hogy nedves ölét, forrón lüktető férfiassága tölti ki. Hogy addig nyalogatja a nőt, míg az nem sikítja a nevét…
Összeszorított foggal, de uralkodott magán. Elhessegette a számára oly csábító képeket. Egyszer már kitört, de nem akarta újra megtenni. Ő volt a csábító, ő volt az, aki szerette volna a nőt valami érzelem megnyilvánulásra kényszeríteni. Eddig nem sok sikerrel járt.
Rendben van. Ne beszéljünk erről, ha nem akarsz. Inkább mond meg, miért nem hagyod békén Maxot?
Xénia a férfira emelte a tekintetét, de nem válaszolt a feltett kérdésre. Szeme akárcsak a férfié túlvilági fénnyel csillogott. Szőke, rövid haja keretbe foglalta az arcát, szája vérvörös színe pedig megigézte Thaddeust. A nő ajkainak látványa önuralma határáig sodorta a férfit. Hiába próbált nem tudomást venni vágyának ágaskodó bizonyításáról, minden hiába volt.
Az istennő félig felé fordult. Ellenállása, szemében szikrázó dühös tűz már túl sok volt a férfinak. Egy pillanat alatt megragadta a nő kezét és magához húzta. Jobb kezével nem eresztette el a lányt, bal keze pedig Xénia derekára siklott. Ajka abban a pillanatban rátalált a nőére, amint teste nekinyomódott az övének.
A másodpercnyi döbbenet után Xénia azonnali ellenállásba kezdett, de amint Thaddeus nyelve a szájába siklott, megdermedt. A férfi keze az arcára siklott és gyengéden simogatni kezdte, hogy ellazítsa az istennőt. Xénia átadta magát a férfinak.
Thaddeus majd’ felrobbant. Többet akart. Xénia egész testével nekifeszült, melle a mellkasának nyomódott, altestük összeért. A nő ízét semmihez sem tudta hasonlítani. Még sosem kóstolt ilyen édes nektárt. Teljesen betöltötte az érzékeit, rabul ejtette.
Nyelvük vad táncot járt, ám amikor Thaddeus keze a mellére siklott Xénia összerándult. Azonnal megszakította a csókot és szabad kezével megragadta a féri nyakát.
Azonnal eressz el! – sziszegte összeszorított fogakkal a nő.
Thaddeus elmosolyodott. Csalódott lett volna, ha ilyen könnyen megkapja a nőt, de azért örült a lopott csókért. Csak még jobban feltüzelte. Most, hogy már megízlelte az istennőt esze ágában sem volt lemondani róla. A magáévá fogja tenni, méghozzá úgy, hogy a nő is könyörögjön ezért.
Végül mivel ma már nem akarta tovább bosszantani Xéniát – leengedte a kezét a teste mellé. Ám, amikor a Jégkirálynő még mindig nem vette el a kezét a torkáról, ő továbbra sem mozdult. Tetszett neki a nő magabiztossága.
Ne merészelj többet a közelembe jönni! Megértetted?
Sajnos ilyen ígéretet nem tehetek neked, kedvesem – válaszolt egy mosoly kíséretében a Tűz Hercege.
Xénia a válasz hallatán dühös fújtatások közepette engedte el Thaddeust és azonnal el is hátrált tőle. Harcra készen állt vele szemben. Látszott arcán az eltökélt célja, hogy még egyszer nem engedi a közelébe a férfit.
Thaddeus egy sóhajtás után felnézett az égre. A vihar, amit erejükkel és viselkedésükkel idéztek elő már elvonult, de újabb felhők közelegtek. Szemét újra az istennő tökéletes arcára szegezte.
Sajnálom édesem, most mennem kell, de ne aggódj. Nemsokára újból meglátogatlak.
Azzal minden további szó nélkül eltűnt a felhőkarcoló tetejéről.

De Thaddeusnak nem volt ideje átgondolni a Xéniával történteket. Még egy dolga akadt, amit még ma el akart intézni. Közvetlen azután, hogy meglátogatta Max Gordont az irodájában, utána nézett egy-két dolognak a férfival kapcsolatban. Most már tudta, ki áll a hátérben.
Épp oda tartott. Miután otthagyta Xéniát, annak a személynek a lakásán bukkant fel, akit a nyomozása során felkutatott. Csak egyetlenegy nő volt, akivel Max igazán elbánt. És az Roxána de la Flore volt.
Így hát Thaddeus úgy döntött, meglátogatja a lányt és most itt is volt. Roxána a tévét nézte a kanapéján ülve, így nem vette észre az ajtóban megjelenő férfit.
Jó estét, Roxána.
Az említett rémülten ugrott fel a kanapéról és pördült meg. Döbbent arckifejezéssel nyugtázta egy idegen férfi felbukkanását a lakásán. Első, ösztönös reakciója az volt, hogy körbepillantott maga körül, keresve valamit, amit fegyvernek használhatna. Nem tudta, hogy nem tudná megsebesíteni, még egy pisztoly sem árthatott igazán Thaddeusnak.
Ki maga? – kérdezte a nő, miután felkapta a távirányítót.
Az, hogy ki vagyok most nem fontos. Válaszolni kell néhány kérdésemre. Higgye el, nem áll szándékomban bántani, csak válaszokat akarok.
Thaddeus nyugodtan beszélt, nem lépett beljebb és nem tett semmi felesleges mozdulatot, nehogy megijessze a nőt. Bár ezzel talán elkésett. Szavai, akármennyire is nyugodtak voltak, mégis csak hívatlanul tört be, és Roxána még mindig nem bízott benne.
Hosszú, zabolátlan, göndör, vörös fürtjeitszabadon omlottak a hátára, zöld szemei félelemmel teliek voltak. Szinte már könnyek csillogtak benne. Thaddeus sajnálta, hogy rá kellett rontania a nőre, de tudnia kellet néhány dolgot.
Higgye el, nem fogom bántani. Xéniáról szeretnék tudni. A Jégkirálynőről.
Az istennő említésére Roxána viselkedése drasztikusan megváltozott. Leengedte a kezét, szemében már a kíváncsiság tükröződött és nem a félelem.
Mit akar tudni?
Tudom, hogy az istennő itt járt. Maga kérte, hogy álljon bosszút Max Gordonon, igaz?
A nő egy pillanatra megdöbbent, majd rájött, hogy erről csak ő tud, ezért megnyugodott.
Maga is olyan…
Már mondtam. Nem számít, hogy én ki vagyok – próbált hárítani Thaddeus. A nőnek nem kellett tudnia, hogy ki ő.
Roxána vette az üzenetet. Csak állt és várta Thaddeus kérdéseit. Bár a férfi nem mondat ki, de a nő rájött. Csak úgy juthatott be a lakásba, ahogy Xénia. Amire ember nem képes. De ez mindegy is volt. Thaddeus gyorsan túl akart lenni az egészen. Csak válaszokat akart, amik sokban segíthettek a helyzetét.
Mit tett magával Max Gordon, hogy meg akarta büntetni őt?
Roxána elvörösödött és elfordult. Úgy tűnt érzékenyen érintette őt a téma, de Thaddeusnak tudnia kellett.
Felültetett, megcsalt és megalázott. Minden nővel ezt teszi, de én megelégeltem a dolgot. Maxnak fizetnie kell.
A nő szenvedélyes beszéde már-már meggyőzte a férfit, de valami bűzlött. Thaddeus a zsigereiben érezte, hogy valami nincs rendjén. Hogy a nő titkol valamit.
Más nőkkel feküdt le – folytatta - Az orrom előtt csapta a szelet a többi lánynak. És még sorolhatnám mennyi mindent tett velem. Gyűlölöm azt az embert, teljes szívemből. Remélem, az istennő megfizet neki mindenért.
Időközben Roxána visszafordult Thaddeus felé, és a férfi felismerte, hogy az tűz, amely a nőben lobogott, már beteges volt. Biztosra nem tudhatta, de megérzése ezt súgta, ami még sosem csapta be. Xénia a történet azt az oldalát látta csak, amelyiket látni akarta. Amelyik kényelmesebb volt a számára, hisz ő csak az emberek rossz oldalát ismerhette meg eddig.
Thaddeus meg akart győződni igazáról. Többet már nem mondhatott neki a nő.
Köszönöm a segítséget, most mennem kell.
Azzal a férfi hátat fordított a nőnek és távozott.
Várjon!
Roxána elhaló hangját hallotta, de nem foglalkozott vele többet. Úgy ment el, ahogy érkezett, de még utolsó dologként elvette a nő emlékeit. Mindkettejüknek jobb volt így.

7.fejezet /Részlet/

Nyah, itt is egy kis részlet :)

"Thaddeus megtette azt a pár lépést, ami még elválasztotta őt a másik istenségtől. Haragja még mindig ott pulzált ereiben és a mindent elsöprő vágy is. Ahogy bőrdzsekije hozzádörzsölődött csupasz bőréhez, hiperérzékennyé tette azt. Az sem segített a helyzetén, hogy bőrnadrágja alatt sem viselt semmit, és farka keményen állt, harcra készen. Nekifeszült nadrágjának és szinte elviselhetetlenné tette a férfi számára önuralma megtartását.
Buja képek jelentek meg Thaddeus képzeletében. Egyedül voltak, és ő már nagyon bele szeretett volna kóstolni Xéniába. Elképzelte, ahogy lefekteti és itt helyben magáévá teszi. Hogy nedves ölét, forrón lüktető férfiassága tölti ki. Hogy addig nyalogatja a nőt, míg az nem sikítja a nevét."