2012. augusztus 17., péntek

10.fejezet

Itt is a fejezet. Jó olvasást :)



10

Xénia még nem nyerte vissza teljesen az erejét, ennek ellenére úgy döntött, hogy az emberi világban lévő lakásában piheni ki a tombolásának következményét. Úgy saccolta, hogy már csak maximum egy nap kell ahhoz, hogy teljesen rendbe jöjjön. Talán kettő. Rosszabb esetben.
A nő nem volt éppen a toppon. Elege volt ebből az egészből. Nem értette Thaddeus miért akarja őt annyira kikészíteni. Megfordult a fejében az is, hogy hagyja a fenébe ezt az egészet, de a büszkesége nem engedte, és különben is, szentül hitte, hogy Max Gordon megérdemli, amit kapni fog tőle, ha egyszer képes lesz lerázni magáról a másik istent.
De nem tudta ezt hogyan is kellene csinálnia. A Tűz Hercegének mindig sikerült valahogy meglepnie, és kihoznia a sodrából. De nem értette miért tette ezt, bár volt egy elképzelése. Lemerte volna fogadni, hogy a férfinak ez csak egy játék. És még neki papolt arról, hogy veszélybe sodorja az embereket! Mintha nem ezt tenné ő is azzal, hogy megpróbálja rábírni a nőt, hogy érezzen. Ez legalább olyan veszélyes volt, mint az, hogy Sloane is vele volt ebben a világban.
Xénia megrázta a fejét. Elege volt a férfiból, legszívesebben nem is foglalkozott volna vele, de sajnos ez hatalmas luxus volt, főleg úgy, hogy az isten folyton felbukkant körülötte. A legváratlanabb pillanatokban ráadásul.
A nő felsóhajtott és magában összeszidta magát. Már megint csak Thaddeus. Azért, hogy kiverje őt a fejéből magára kapott egy rövidnadrágot és egy kivágott, ujjatlan felsőt. Rettenetesen meleg volt, ami most egyáltalán nem segített neki, ennek ellenére maradt. Nem tudta volna megmondani, hogy miért, de maradt. Lehet, hogy az embereket nem szerette, de némelyik használati tárgyuk igen hasznos volt.
Xénia kávét csinált magának. Behunyt szemmel élvezte a kávé utánozhatatlan és összetéveszthetetlen illatát. Összefutott a nyál a szájában annyira érezni akarta már az ízét. Még csak párszor ivott belőle, de máris imádta. A csokival egyetemben. Ez volt az emberiség legjobb dolga, amit megalkotott. Elő is vett egy táblával, miután letört egy sort leharapott egy kockát. A csoki lassan olvadt el a szájában, a nő pedig felnyögött az élvezettől. Sosem fordult még elő, hogy valamiben élvezetet lelt volna, de erről az édességről nem akart többet lemondani.
Hangosan felnyögött. Ezt nem lehetett anélkül kibírni.
– Nem is hittem, hogy képes a Jégkirálynő ilyen hangot is kiadni.
Xénia ijedtében majdnem félrenyelt. Gyorsan lenyelte a falatot, majd megfordult és hát persze, hogy Thaddeusszal találta magát szembe. A férfi félmeztelen volt, csak egy farmer fedte el tökéletes testét, így a nőnek lehetősége volt feltérképezni a tökéletes izmokat, a kocka hasat, a napbarnított bőrt.
Túl sok. Xénia elfordította a fejét, hogy ne kelljen az istent néznie. Félt, hogy enélkül a mozdulat nélkül nem tudott volna rendesen összpontosítani. Valamilyen oknál fogva ez a férfi teljesen felkavarta belülről. Még sosem találkozott Thaddeushoz hasonló férfival, tökéletes testéhez azonban idegesítő viselkedés társult, így Xéniát összességében zavarta a férfi. Idegesítette és kizökkentette jól megszokott ürességéből.
– Mégis mit keresel is Tűz Hercege? Ezúttal minek köszönhetem a látogatásodat? – kérdezte az istennő hideg, érzelemmentes hangon, ami nem volt könnyű, hisz olvadt lávaként folyt végig erein a vágy hulláma.
Thaddeus csintalanul elmosolyodott egy született alfahím magabiztosságával. Xénia arcán megrándult egy izom. Nem szerette ezt az arroganciát, ami a férfiból áradt.
– Természetesen hiányoztál, így meglátogattalak.
És még volt képe vigyorogni! Azonban a Jégkirálynőt akármennyire is idegesítette a férfi, lecsendesítette a benne tomboló és kitörni készülő vihart és újból közönyt erőltetett magára.
Nem ér annyit, nem ér annyit. – mantrázta magában.
– Nem törhetsz be a lakásomba, amikor csak kedven van – válaszolt Thaddeusnak Xénia.
Xénia tanult a hibájából és nem fordított hátat a férfinak. Kezével kitapogatta a háta mögött lévő bögrét, majd a férfi szemébe nézve kortyolt belőle egy nagyot. Arcát kontrolálta, hogy ne látszódjon rajta mennyire ízlett neki a forró nedű. Annak ellenére, hogy meleg volt nem zavarta Xéniát. Sőt jó érzés volt, ahogy kellemesen felmelegítette belülről.
A férfi minden mozdulatát árgus szemmel figyelte, ami egyszerre dühítette és zavarba hozta a nőt. Tudta, hogy a másik isten egy játékot űz azért, hogy megszerezze magának Max lelkét, de nem gondolta volna, hogy ilyen elszánt lesz. Xénia hálát adott azért, hogy eddig nem találkozott vele. Az élete fenekestül felfordult mióta a Tűz Hercege beletoppant abba. Nem hitte, hogy miatta van az egész, hogy a férfi iránta érdeklődik, de titkon talán remélte.
Ostobaság! – kiáltotta az elméje és Xénia egyetértett.
Megitta az utolsó kortyot, majd letette a bögrét. A férfi még mindig nem mozdult, túlvilági szemét le sem vette a nőről. A Jégkirálynőnek már az az érzése támadt, hogy szinte a lelkébe lát, ami egyáltalán nem tetszett neki.
– Nagy kár, Xénia, de igazad van. Jobban örülnék, ha magad hívnál be a lakásodba. Talán nem csak oda – felelt a férfi a nő kijelentésére.
Kimondatlan csábítás csöpögött az isten hangjából, ami szinte már-már megrészegítette Xéniát. Nem volt nehéz elképzelni Thaddeust, ahogy levetkőzteti, felfedezi a testét, majd beléhatol.
Kiszáradt az istennő szája. Öle nedves lett, a gyomra pedig liftezni kezdett. Olyan érzés volt ez, amit még sosem érzett. Annak ellenére, hogy Thaddeusnak azt mondta több szeretője is volt, egy sem volt neki soha. Az embereket mindig is alantasnak tartotta, így hát miért adta volna oda magát egy kapzsi, élvhajhász emberférfinak?
Nem. Azt soha nem tette volna, de ezt Thaddeusnak nem kellett tudnia. Igazából Xénia el tudta volna képzelni ezt az erőteljes férfit első szeretőjének, de éppen azért, mert ilyen magával ragadó személyisége volt, és mert a szándékaiban nem volt biztos, nem lehetett vele. Az helytelen lett volna minden szempontból és ki tudja milyen következményekkel járt volna, így a nő megpróbált józan maradni és kiverni a fejéből a férfit, ami nem volt épp könnyű miközben előtte állt.
– Arra sosem fog sor kerülni – mondta több magabiztossággal Xénia, mint amit magában érzett.
Thaddeus megfejthetetlen arcot vágott. Még a szemében is ellentétes érzéseket lehetett kiolvasni. Harag, vágy, eltökéltség. Ezeket Xénia nem tudta mire vélni.
Mégis mit akarhat? – kérdezte magától.
– Mondd csak, mire jutottál a mi kis barátunkkal, Max Gordonnal? – váltott témát a férfi.
Veszélyes vizekre eveztek. Erről nem beszélhet a férfival és nem is állt szándékában. Bár nem volt az ő stílusa, de mivel nem tudott mit kezdeni a férfi rámenős természetével, úgy döntött kihátrál. Nagy lendülettel megindult, remélte, hogy ki tud surranni a férfi mellett, de megint elszámította magát. Thaddeus megragadta a karjánál fogva és nem eresztette. Vasmarokkal szorította és Xénia biztos volt benne, hogy csak az erejét használva sikerülne kiszabadulnia. Azonban most nem volt lehetősége használni, ugyanis ki volt égve. Pihenésre volt szüksége. Talán ezért nem vette észre, hogy a férfi feltűnt a lakásában. Használhatja ugyan, de meg kell fizetnie az árát.
– Válaszolni fogsz, Xénia. Ezúttal nem térhetsz ki előlem.
Egymás mellett álltak, félig a másik felé fordulva. Thaddeus szorosan tartotta az istennőt és Xénia nem tudta hogyan rázhatná le.
– Nem értem miről beszélsz, és nem kötelességem elmondani neked.
Thaddeus arcán átsuhant a düh.
– Na, ne szórakozz velem!
A férfi egy pillanat alatt maga felé fordította Xéniát és magához vonta. Ajkukat pár milliméter választotta el, testük egymásnak feszült, a nőnek pedig elakadt a lélegzete. Az istennő nem tudta mitévő legyen. Csak belenézett abba az örvénylő tekintetbe és nem tudta eldönteni, hogy akarja-e ezt a csókot, vagy inkább irtózik tőle. Ez a két érzés kavargott benne. Hallgatását Thaddeus bátorításnak vette és folytatta.
 – Mondd csak, miért akarod annyira Maxot?
Xénia gúnyosan nézett rá.
– Úgy emlékszem egyszer ezt már megbeszéltük – válaszolt érzelemmentes hangom, pedig belülről őrlődött, önnön érzéseivel viaskodva.
– Na, ne mondd, hogy a szeretődnek akarod. – Thaddeus jobban megszorította a kezét. Csak most tűnt fel az istennőnek, hogy még mindig nem engedte el – Nem, nem. Nem hiszem el.
A férfi most megfogta. Xéniának fogalma sem volt mitévő legyen. Fülbevalója ugyan ott volt a fülében, aki ugyebár Sloane volt, de határozottan megtiltotta neki, hogy többet engedély nélkül kijöjjön és bár Thaddeus most is a karjaiban tartotta a sárkány jobban félt a büntetéstől, amit Xénia ígért neki, ha ellen mer állni. Persze hallotta a hangját a fejében, de könnyen figyelmen kívül tudta hagyni.
Azonban a nő most szorult helyzetben volt. A férfi és az ő lehelete összekeveredett, és koncentrálni is nehéz volt, miközben az isten izmos teste az övéhez nyomódott. Érezte az illatát, a bőre melegét és az erekcióját, ami közöttük feszült. Ez veszélyes kombináció volt és Xéniának minél hamarabb úrrá kellett lennie magán.
Nem akarta megadni a férfinak, amit akart. Nehéz volt bevallania, de egyre jobban élvezte ezt a macska-egér játékot, ami kettejük között kialakult. Azonban ez nagyon veszélyes volt. Játszani a tűzzel, ebben az esetben Thaddeussal olyan játék volt, amit sosem szabadott volna elkezdeni.
– Nem mondta neked még senki, hogy finoman kell bánni a hölgyekkel? Szerinted meddig tőröm még, hogy rángass?
Xénia tekintete egy pillanatra kéken felvillant jelezve, hogy használni fogja az erejét. Bár nem szabadott volna, de jelenleg nem érdekelték a következmények. Nem valami gyámoltalan nő volt. Senki sem rángathatta úgy, ahogy akarta. Még Thaddeus sem.
Egy mozdulattal kirántotta magát a férfi szorításából és pár lépést elhátrált tőle. Íriszében egyre gyorsabban örvénylett a sárkányt formáló kék szín. Még a levegő is vibrálni kezdett körülötte, miközben elméje sikította, hogy ne tegye. Sloane is egyre jobban mozgolódott. Aggódott, de Xénia semmivel sem törődött, csak a Tűz Hercegére összpontosította minden figyelmét.
– Ki itt a hölgy, kedvesem? – kérdezte mézes-mázas hangon a férfi.
Xénia nem hagyta magát. Nem húzhatta fel magát, mert akkor Thaddeus nyer azt pedig nagyon nem akarta.
– Gúnyolódj csak. A véleményed mit sem számít nekem.
De akármit mondott semmi nem ingatta meg a férfit. Túl magabiztos volt, irritálóan.
– Mond meg nekem Xénia, mi az, ami miatt annyira meg akarod ölni azt a férfit? Mit követett el, hogy a lelkét akarod?
Xéniát meglepte a közvetlen hangnem és a nyílt kérdés. Eddig mindig kerülgették egymást, mint két vadállat, de úgy tűnt Thaddeus most nekirontott.
– A bűneiért! – válaszolta szenvedélyesen a nő. Már ő sem állhatta szó nélkül.
– A bűneiért mi? – kérdezte gúnyosan a másik isten. – És honnan szerezted az információdat, ha?
– Ahhoz neked semmi közöd! – szűrte a fogai között a nő.
Xénia egyre ingerültebb volt. Egyre inkább az volt az érzése, mintha ő lenne a vad és a férfi most kíméletlenül levadássza. Még az ereje is lecsendesült.
– Én tudom, hogy ki volt az, aki segítséget kért tőled. Elítélted Maxot anélkül, hogy utána néztél volna Roxánának. Persze, hogy bűnös, hisz férfi nem igaz? – Miközben beszélt Thaddeus ismét megragadta az istennő karját. Ingerült volt és dühös. Nagyon. – Első szóra, minden kétkedés nélkül elfogadtad a nő állítását. Te is olyan vagy, mint az emberek. Rosszindulatú, önző lény, akinek csak a saját igaza létezik. – mondta megvetően a férfi.
– Olyan vagy, mint akiket olyannyira megvetsz! – folytatta.
Xénia ledermedt és még azt is elfelejtette, hogy a férfi hogyan találhatta meg Roxánát. Még azt is elfelejtette, hogy a férfi ismét megragadta és ráncigálta.
– Nem, ez nem igaz! – tiltakozott. – Nem vagyok olyan, mint azok! – fújtatott dühösen és egyszerre kétségbeesetten az istennő. – Nem hittem el első szóra. Egy ideig megfigyeltem Maxot, és a kedvesség legcsekélyebb szikráját sem véltem felfedezni benne.
– A legcsekélyebb szikrát sem mi? – kérdezte gúnyosan a Tűz Hercege.
A férfi eleresztette a nőt és odébb húzódott, mintha csak undorodna tőle. Ez szíven ütötte az istennőt.
– És belenéztél már Roxána múltjába?
Xéniát váratlanul érte a kérdés és összehúzott szemekkel kérdezte:
– Miért kellett volna?
– Hogy miért? – nevetett fel Thaddeus. – Azért, mert az a nő beteg. Megszállott. Ha nem hiszed nézd meg te magad.
A férfi kezével félkörívet írt le a levegőben, majd a falon megjelent egy kép. Roxána múltja.

– Eresszen el! Halotta! Megölöm! Azonnal engedjen el! – kelt ki magából Roxána.
A nő rúgkapált és harapott, amikor két férfi megpróbálta visszarángatni a szobájába. Roxánán kezes-lábas volt és gyógyszerek hatása alatt állt. Egy elmegyógyintézet betegei közé tartozott, és nem éppen a jó magaviseletűekhez.
Fél órába és négy férfi izomerejébe telt mire Roxánát benyugtatózták és visszakísérték a szobájába. Ő volt az egyik legrosszabb beteg, pedig alig volt benn egy hónapja. Külön oda kellett figyelni rá, mert bármikor bekattanhatott. Valóban elmezavarban szenvedett.
– Doktor Simth, egy szóra, kérem.
A férfi megállt és bevárta az ápolónőt, aki megszólította. A nő most kezdett és sokat kért segítséget a férfitól, aki szívesen segített. Ő volt a főorvos és mindenki tőle várta az útmutatást.
– Mondja csak doktor úr, az a nő, akit az előbb vittek el, miért van itt? – kérdezte a nővér, amikor a férfi mellé ért.
A doktor felsóhajtott. Mindenki ezt kérdezte. Mindenki kíváncsi volt, hogy egy olyan fiatal lány, hogy kerülhetett ide.
– Megölte az apját.
Az ápolónő a szájához kapott és szörnyülködve nézett.
– Istenem – suttogta alig halhatóan.

A kép hirtelen megváltozott Xénia pedig próbált lépést tartani.

– Mit képzelsz magadról?
Max hangja eltorzult a dühtől. Ez a nő majdnem rászedte. A férfi megtalálta Roxána időpontjait a nőgyógyászhoz, ami nem is lett volna érdekes, de a nő túl sokat járt oda és nagyon furcsán viselkedett. Nem akarta, hogy óvszert viseljen, mert állította, hogy fogamzás gátlót szed, de Max mindig használt gumit. Azonban feltűnt neki mennyire erőlteti a nő a dolgot és gyanút fogott. Utána nézett kicsit és sejtette, hogy mire megy ki a játék. Kérdőre vonta a nőt.
– Mit jelentsen ez Roxána? Magyarázd meg!
Roxána csak ott állt vele szemben és úgy nézett, mintha nem valami nagy dologról lenne szó. Sőt, nemtörődömséget mutatott. Legyintett.
– Ugyan már Max. nem kell ennyire felhúzni.
– Nem? – A férfi szinte már tombolt. Kitörni készült. – Akkor nem is arról van szó, mint gondoltam.
– De arról – vallotta be a nő. Mindezt a legtermészetesebb hangon, mintha csak valami bevett, megszokott dologról beszélne.
– Nem is tagadod, hogy szándékosan teherbe akartál esni?
– Miért kéne tagadnom, mikor mindketten szeretjük egymást. Egymás mellett fogunk megöregedni és sok-sok gyereket fogok szülni neked.
Olyan szenvedéllyel beszélt, ami megrémisztette Maxot. Ez a nő megszállott. Ez már biztos.
Közben Roxána megpróbálta átölelni a férfit.
– Te megőrültél? – húzódott el Max, mintha csak hirtelen égetne a nő. – Takarodj és soha többet ne kerülj a szemem elé!
– De…
– Tűnés!
Max ellentmondás nem tűrő hangon küldte el a nőt. A tűréshatárához ért. Sosem ütött meg nőt, de Roxána úgy kihozta a sodrából, mint még senki más.
– Rendben van, de ezt még megbánod Max.

A kép eltűnt, de Xénia még mindig megkövülve állt.
– Látod? – kérdezte Thaddeus, hangjával téríve vissza Xéniát a valóságba – Nem minden az, aminek látszik. Az éremnek mindig két oldala van. Nem nézheted csak az egyik felét.
Az istennő teljesen le volt döbbenve. Nem tudta mit mondjon, vagy tegyen. Elbizonytalanodott most először.
– Még mindig úgy gondolod, hogy Maxban szemernyi kedvesség sincs?
Nem, de ezt nem mondhatta meg Thaddeusnak. Ő sosem tévedett.
– Igen, úgy. Attól még, hogy most az egyszer nem ő volt a hibás számtalan gonosz cselekedetet tett, amiért meg kell fizetnie.
Thaddeus szembefordult vele és így szólt:
– Rendben van. Mivel egyikünk sem tudja meggyőzni a másikat, mi lenne, ha fogadnánk?

2012. augusztus 14., kedd

10.fejezet /Részlet/

És itt is van az új részlet. Remélem tetszik :)

"Xénia kávét csinált magának. Behunyt szemmel élvezte a kávé utánozhatatlan és összetéveszthetetlen illatát. Összefutott a nyál a szájában annyira érezni akarta már az ízét. Még csak párszor ivott belőle, máris imádta. A csokival egyetemben. Ez volt az emberiség legjobb dolga, amit megalkotott. Elő is vett egy táblával, miután letört egy sort leharapott egy kockát. A csoki lassan olvadt el a szájában, a nő pedig felnyögött az élvezettől. Sosem fordult még elő, hogy valamiben élvezetet lelt volna, de erről az édességről nem akart többet lemondani.
Hangosan felnyögött. Ezt nem lehetett anélkül kibírni.
– Nem is hittem, hogy képes a Jégkirálynő ilyen hangot is kiadni.
Xénia ijedtében majdnem félrenyelt. Gyorsan lenyelte a falatot, majd megfordult és hát persze, hogy Thaddeusszal találta magát szembe."