2012. szeptember 16., vasárnap

11.fejezet

Sziasztok! Sok kihagyás után ugyan, de itt az új fejezet. Kicsit rövid, de legalább ez is valami nem? Jó olvasást :P


11

– Fogadás? – kérdezte meglepetten Xénia.
Thaddeus egyszerre volt dühös és izgatott. Végre elindította a gépezetet és remélte, hogy úgy sülnek el a dolgok, ahogy azt eltervezte. Persze nem lesz könnyű meggyőzni az istennőt, de volt egy jó módszere, amivel sikerülhetett. Csak fel kellett húznia Xéniát, ami már egyszer sikerült is neki. Nem kerülte el a férfi figyelmét, hogy a nő mennyire kényes volt arra, hogy az emberekhez hasonlította. Ez volt tervének a kulcsa. Enélkül az egész megbicsaklott volna, de miután saját szemével látta a nő reakcióját biztos volt a sikerben. Legalábbis abban, hogy Xénia elfogadja a fogadást. A többit már ő sem tudta, de reménykedett.
Nagy küzdelem volt kilátásban kettejük között, de ez még inkább felpezsdítette Thaddeus vérét. Amikor az előbb magához húzta alig bírt magával. Megcsapta a nő egzotikus illata, szeme az övébe fúródott és az ajkai… Szinte könyörögtek egy csókért. De most nagyobb tervei voltak, és nem vonhatta el a nő szépsége a figyelmét. Meg akarta szerezni, ennek érdekében pedig türtőztetnie kellett magát. Nem hamarkodhatott el semmit.
– Igen.
Xénia először meglepődött, utána pedig gyanakvóvá vált. Összehúzta a szemét és úgy méregette a férfit. Thaddeus kissé aggódott. Csak remélni merte, hogy a nő bekapja a csalit, de biztosra nem tudhatta.
– Szó sem lehet róla – tiktakozott Xénia.
Karját összefonta a melle előtt, ami egyértelmű elutasítás volt, de ez Thaddeust nem tántorította el, sőt a mellére vonta ezzel a férfi figyelmét. Összefutott a nyál a szájában annak gondolatára, hogy a kezében morzsolja azokat a gyönyörű kebleket, hogy a szájába veszi és szívja a nő bimbóit, de a férfi megrázta a fejét, hogy kitisztítsa.
Koncentrálj! – kiáltott rá magára. Persze csak magában, mert különben még Xénia őrültnek titulálta volna, ami talán nem is állt volna messze a valóságtól, ugyanis a nő megőrjítette Thaddeust. Meg akarta kapni, bármi áron.
A nő lakásán volt, megfontolt és átgondolt tervvel érkezett, csakhogy Xénia bármikor átírhatta a játékszabályokat. Ezt próbálta meg a férfi megakadályozni. Félrevezetni, provokálni. Ebben mindig is jó volt és bízott abban, hogy sikerül rászednie Xéniát.
– A Jégkirálynő megijed egy kis kihívástól?
A nő összehúzott szemmel nézett rá. Jégkék szemében gyanakvás csillogott – természetesen jogosan, hisz a férfi megpróbálta rászedni –, de Thaddeus valami mást is látott. Egy apró, fellobbanó szikrát, a kihívásét, amit még Xénia is el akart fogadni. Mindkettejüknek volt büszkesége, a nőnek nem is akármekkora. Ezt kell megkérdőjeleznie és nyert.
– Ez nem kihívás, Thaddeus, hanem tőrbe csalás, és én nem fogom hagyni, hogy behúzz a csőbe. Ismerlek már, akarsz valamit, de én azt nem adhatom és nem is fogom megadni – felelt ingerülten Xénia.
Látszott rajta, hogy kényelmetlenül érzi magát, de mégsem hátrált meg. Ez jó kezdet volt, legalábbis Thaddeus szerint.
– Nem? Na, azt majd meglátjuk.
Xénia fúria módjára fújtatott, szinte már karmai is nőttek. Látszott, hogy nagyon felidegesítette a férfi és legszívesebben megölné ezért, de nem tudta. Thaddeus számára komikusnak hatott Xénia dühöngése, miközben nem tett semmit.
A nő félrelökte Thaddeust az útból és kiviharzott a konyhából, de a férfi nem hagyta ennyiben. Nem engedhette most el. Már érezte, hogy majdnem megtört a jég. Valamiért az az érzése volt, hogy a nő most sebezhetőbb és most kell cselekednie, vagy nem jár sikerrel.
– Ismét csak menekülsz, istennő? Ez az egyetlen fegyvered, amit használni tudsz? Olyan vagy, mint egy rémült is nyúl. A sebzett állatok viselkednek így.
– Előbb az emberekhez, aztán meg az állatokhoz hasonlítasz? – emelte fel a hangját a nő, miközben megpördült és ujját a férfi mellkasának szegezte. – Ez már több a sokknál!
Xénia nagyon dühbe gurult. Thaddeus érezte, hogy most kell lépnie. Ennél jobb alkalom úgysem adódik majd.
– Jaj, bocsánat, hogy alantas lényekhez hasonlítalak téged, de tudnod kell, hogy te sem vagy különb. Pontosan ugyanolyan vagy, mint az emberek vagy akár az állatok. Menekülsz, és nem ismered be, ha hibáztál. Mindentudónak hiszed magad, pedig nem vagy az.
Thaddeus szavaiból csöpögött a gúny és a szemrehányás. Arra akarta késztetni Xéniát, hogy nézzen szembe önmagával és lássa be, hogy hibázott. Hogy nem mindenható, még akkor sem, ha isteni lény.
– Elég! – kiáltott a nő, miközben a másik istennek rontott.
Ütött, rúgott, harapott mindent, amit csak ért, de a férfinak sikerült lefognia a kezét, minimalizálva ezzel a sérüléseit. Egy kicsit talán meg is sajnálta az istennőt, hogy így kihozta a sodrából, de muszáj volt. Más út nem létezett.
– Elég, hagyd abba! Nem vagyok olyan, mint ők! Nem! – kiáltotta kétségbeesetten Xénia.
Utálta magát ezért, de ha már elkezdte véghez kellett vinnie, amit akart. A tervét, de nehezebb volt végrehajtani, mint gondolta. Nem hitte, hogy Xénia ennyire kiborul, de megkeményítette a szívét és ezt mondta a Jégkirálynőnek:
– Bizonyítsd be, vagy nem hiszem el neked. Bizonyítsd.
Itt volt az igazság pillanata. Vajon belemegy Xénia, avagy otthagyja őt a francba? Mégis mit fog mondani, vagy tenni. Beveti ellene az erejét, vagy elfogadja a kihívást?
Xénia úgy húzódott el tőlem, mintha csak a tűztől menekülne. Megfordult és futásnak eredt. Csak egy pillanatba telt, míg Thaddeus is követte, de ennyi pont elég volt, hogy a nő becsapja előtte az ajtót, kizárva ezzel.
– Xénia, engedj be! – csapott ököllel az ajtóra a férfi, miután az istennő bezárta az ajtót.
Hiába nyomta le a kilincset, attól még a zár nem nyílt ki, és miután még egyet rávágott az ajtóra, egy pillanat alatt elképzelte, hogy Xéniával együtt a fürdőszobában van. Másodpercekkel később már ott is termett az istennő mellett, aki az ajtót támasztotta belülről, mintha attól félne, hogy Thaddeus kívülről betöri az ajtót.
Amint megérezte a férfi jelenlétét a háta mögött rémülten pördült meg, de már késő volt. A másik isten már az ajtónak szegezte a Jégkirálynőt saját testével. A férfi teste szinte azonnal életre kelt a nő puha lágyságától, de nem csak a vágy ébredt fel benne egy pillanat alatt. Szíve is hevesebben kezdett el kalapálni, az adrenalin szintje az egekbe szökött. Néma izgalom töltötte el, pedig nem is arra gondolt, hogy lefekteti Xéniát.
Persze, szerette volna magját beletölteni ebbe a csodálatos asszonyba, de ennél többre vágyott. Rá kellett döbbennie, hogy senkit nem kívánt még ennyire, és senki iránt nem érdeklődött még így, mint a másik isten iránt. Senki sem tudta így felcsigázni a képzelőerejét és nem ismert magára, amiért annyira igyekezett kizökkenteni a nőt.
Eddig mindig megkapta, amit akart, aztán lelépett. Még ha némi ellenállásba is ütközött, nem kellett nagy praktikákat bevetnie, hogy megszerezze a kiszemeltet, de ez sosem töltötte el őt izgalommal, ekkora vággyal. Ez a férfi számára teljesen ismeretlen érzés volt, ebből tudta, hogy Xénia más. Ő lesz az. És nem érdekelték a szabályok. Tudta, érezte, ő az övé.
– Csak meg akarom mutatni, hogy az emberek nem is olyan rosszak, mint hiszed.
– Nem hiszek neked, hazudsz – suttogta bele alig hallhatóan Thaddeus mellkasába a nő.
A férfi furcsállta, hogy Xénia nem próbálta meg ellökni, nem hadakozott többé vele. Hangjából is azt csendült ki, hogy feladta. Beletörődött, hogy a férfi nem adja fel, amíg nem ad választ, amíg a dolgok nem úgy történnek, ahogy azt ő akarja.
– Bebizonyítom, hogy olyan vagy, mint az emberek. Bebizonyítom, hogy akiket alantas lényegnek tartasz nem olyan rosszak, amint ahogy azt elképzelted. Hogy mi is olyanok vagyunk, mint ők. Ha nem sikerül, akkor soha többé nem zaklatlak. Nem látsz többet.
Xénia erre már felkapta a fejét. Szemében vad csillogás látszott. Egyértelműen megakart szabadulni a férfitől, de annak makacs kitartása ezt eddig nem tette lehetővé, de most Thaddeus önként adta a kezébe a megoldást. Az istennő biztos volt abban, hogy soha nem fog másként nézni az emberekre, csakis gyűlölettel és pontosan ezzel foghatta meg Thaddeus.
– És mi van, ha mégis sikerül? – kérdezte óvatosan a nő.
Mégsem mehetett bele olyan fogadásba, amiben nem tudja, hogy mi lesz, ha veszít. Főleg, ha a Tűz Hercegéről volt szó.
– Akkor velem töltesz egy éjszakát.


Xénia ereiben megfagyott a vér. Jeges rémület kúszott fel a gerincén és bénította meg az egész testét. El sem merte hinni, hogy jól hallotta, amit a férfi mondott neki. Hogy töltsön vele egy éjszakát? Na, azt nem. Kizárt!
– Nem! – tiltakozott ellentmondást nem tűrő hangon.
A másik isten ölelése egy pillanatra megnyugtatta, engedte magának, hogy belevesszen, de tudhatta volna, hogy csapda. Ostorozta magát azért, amilyen ostoba volt. Egyszer-egyszer engedett egy férfi csábításának és az ezt teszi vele. Nem, ezt nem engedheti meg. Neki van büszkesége és önbecsülése. Ez már több volt a soknál, elege volt Thaddeusból.
Igaz, hogy bármi áron meg akart szabadulni a férfitól, de ez az ár magas volt. Mivel már most belefeledkezett a férfi ölelésébe és közelségébe, akkor talán még arról is meg tudná győzni, hogy az emberek jók. Ami nem lehetséges. És ha mégis, azzal csak a saját maga dolgát nehezítené meg. Az a feladata, hogy ítéletet mondjon, kíméletlenül. Nem érezhet semmit.
És különben is, Xénia tudta, mire megy ki a játék. Nem tölthetett el több időt Thaddeussal. Az végzetes lenne az ő számára. Nem, nem szabad.
Thaddeus minden előzetes figyelmeztetés nélkül a kezébe vette Xénia arcát és maga felé fordította. Kényszerítette, hogy Xénia a szemébe nézzen.
– Ha annyira biztos vagy az igazadban, mégis mitől félsz? Csak nem tőlem?
Na, ezzel sikerült kihoznia a sodrából a Jégkirálynőt. Hiába tudta, hogy provokáció, muszáj volt megvédeni saját becsületét.
– Én nem félek semmitől! Legyen, Thaddeus, állom a fogadást, de csak egy feltétellel. Maxon keresztül kell megmutatnod, hogy az emberek jók. Csak az ő példáját és életét veheted alapul. Senki másét.
Thaddeus láthatóan nyelt egyet, Xénia pedig magában mosolygott azon, hogy képes volt megfogni a férfit és nem hagyta a saját szabályai szerint játszani. Vagy legalábbis sikerült borsot törni az orra alá és keresztbe húzni a számításait.
Ki tudja, talán még mókás is lesz Thaddeust szenvedni látni.

2012. szeptember 14., péntek

11.fejezet /Részlet/

Bocsánat a sok késés miatt, de új város, új élet, új suli. Kicsit hozzá kellett szoknom és sok volt a tennivaló, de igyekszem bepótolni mindent. Addig is jó olvasást :)

"Xénia nagyon dühbe gurult. Thaddeus érezte, hogy most kel lépnie. Ennél jobb alkalom úgysem adódik majd.

        Jaj, bocsánat, hogy alantas lényekhez hasonlítalak téged, de tudnod kell, hogy te sem vagy különb. Pontosan ugyanolyan vagy, mint az emberek, vagy akár az állatok. Menekülsz, és nem ismered be, ha hibáztál. Mindentudónak hiszed magad, pedig nem vagy az.
        Elég! – kiáltott a nő, miközben a másik istennek rontott.
Ütött, rúgott, harapott, mindent, amit csak ért, de a férfinak sikerült lefognia a kezét, minimalizálva ezzel a sérüléseit. Egy kicsit talán meg is sajnálta az istennőt, hogy így kihozta a sodrából, de muszáj volt. Más út nem létezett.
        Elég, hagyd abba! Nem vagyok olyan, mint ők! Nem! – kiáltotta kétségbeesetten Xénia.
Utálta magát ezért, de ha már elkezdte véghez kellett vinnie, amit akart. A tervét, amit kigondolt, de nehezebb volt végrehajtani, mint gondolta. Nem hitte, hogy Xénia ennyire kiborul, de megkeményítette a szívét és ezt mondta a Jégkirálynőnek:
        Bizonyítsd be, vagy nem hiszem el neked. Bizonyítsd."