2012. október 17., szerda

12.fejezet



Na halihó, bocsánat, hogy csak most jelentkezem, de sajnos időm ennyit engedett, de máris megérkezett a 12.fejezet. Jó olvasást :)

12


Max a lakásában ült a tévé előtt, ölében Gombóccal. A macska igen ragaszkodóvá vált, ami furcsa volt, de Max nem bánta. Ő is eléggé megszerette az állatot. Az elmúlt napot csak vele töltötte, és nem bánta meg. Megvett neki egy csomó mindent, almot, játékokat és egyéb olyan dolgokat, amire egy macskának szüksége lehet.
A férfi ennyire még nem örült, hogy nincs egyedül és van társasága. Ritkán hívott meg bárkit is a lakásába, akiket mégis, zömével azok is csak a szexért voltak itt vele. Nem is tudta, hogy egy állat jelenléte, aki nem ítélte el, aki elfogadta annak, ami, mennyire megnyugtató lehet. Azon vette észre magát, hogy teljesen nyugodt, és nem háborog a lelke. Egyszerűen csak létezett, megszűnt körülötte a külvilág és csak a pillanatnak élt. Melegség járta át a szívét, ami Maxnál ritka volt. Nagyon ritka.
– Na, Gombóc, jó helyed van, mi?
A férfi megvakargatta az állat fejét, aki rögvest dorombolni kezdett és kinyúlt, hogy még több kényeztetést követeljen. Mancsait nyújtogatta és elégedetten dorombolt. Szemét lecsukta és úgy élvezte a vakargatást. Max elmosolyodott az önfeledt macskán, akinek legnagyobb gondja az volt, ha nem simogatták. Irigyelte is kicsit az állatot emiatt.
– Te aztán nem vagy semmi, te szőrmók. Csak aztán el ne kényelmesedj nekem.
Még órákig el tudta volna nézni a macskát, ahogy az ölében fekve alszik és pihen, de mivel ő is álmos volt úgy döntött, hogy ideje neki is lefeküdnie. De előbb el kellett mennie letusolnia, úgyhogy fogta a cicát és a kanapéra fektette. Gombóc tiltakozott is, mivel nem volt ki simogassa, de miután Max mégis felkelt, összegömbölyödött és tovább aludt. Max majdnem hangosan felnevetett az állaton, de visszatartotta és inkább a fürdőbe sietett.
Amint beért becsukta az ajtót, majd vetkőzni kezdett. A ruhákat otthagyta, ahol földet értek, nem érdekelte, csak szeretett volna egy forró zuhanyt venni. Imádta a meleg víz alatt áztatni magát. Minden sejtét életre keltette, ugyanakkor el is lazította. És mennyiszer szeretkezett már a fürdőkabinjában. Ennél meghittebb helyet már csak az ágy jelenthetett. Ó, hogy mennyire imádott a zuhany alatt szeretkezni.
Imádta, ahogy a nőn végigfolyt a víz, és még jobban szerette nyelvévvel követni az egyes vízcseppek útját. A partnerei is imádták, ahogy a falnak szorította őket és forró, követelőző hüvelyükbe hatolt.
Erre a gondolatra jelentős mennyiségű vér tódult az alfelébe. Merevedését nem hagyhatta figyelmen kívül és rámarkolt saját farkára. Megmondani sem tudta milyen régen végzett önkielégítést, nemi vágyait mindig egy nőn vezette le, de most örült, hogy egyedül van. Azt képzelhetett el, akit csak akart.
Képzeletében egy csinos, szőke hajú nő kényeztette őt a szájával. Előtte térdelt és miközben a makkját nyalogatta különleges, kék szemével felnézett rá. Nyelve fel-alá járt a férfi szerszámán és a kezével is rásegített. Végül belevette a szájába Max péniszét és szívogatni kezdte…
Max annyira elmerült a képzelgésében, hogy szinte már igaznak hitte. Keze egyre gyorsabban mozgott, egyre jobban sodorva magát az orgazmus felé. Zihált és szabad kezével a falnak támaszkodott. Feje lelógott, nem bírta megtartani. Haján és a hátán végigfolyt a víz, ami felért egy simogatással, ami még jobban felizgatta. Úgy érezte mindenhol az a bizonyos nő érinti, simogatja. Nemsokára nem bírta tovább és a csempére lövellte a magját. Elégedett nyögés hagyta el a száját és a falnak dőlt. Jó lett volna, ha a jelenet nem csak a képzeletének szüleménye, de sajnos most be kellett érnie ezzel.
Úgy döntött jobb, ha nem marad itt tovább, úgyhogy inkább gyorsan megmosakodott, megtörölközött, majd felvett egy alsót és kisietett a fürdőszobából. Átvágtatott a nappalin, persze viszonylag csendesen a macska miatt, kikapcsolta a tévét, majd felnyalábolta az állatott és a hálószobájába vitte. Hagyta, hogy Gombóc vele aludjon az ágyba, bár ezt ezelőtt elképzelni sem tudta. De most remélte, hogy az megnyugtatja. Igaza is lett. Ahogy a cica elhelyezkedett a párnáján pár centire az arcától, Max megnyugodott és hamarosan el is nyomta az álom.
Különös álma volt. Először úgy indult, mint mindig. Nem tudta, hogy álmodik, de valahonnan messziről folyton egy hangot hallott, ami nem akarta nyugton hagyni. A hang mély volt és határozott. Valahonnan már olyan ismerős volt Maxnak, de meg nem tudta volna mondani, hogy honnan is ismeri. Aztán egy arc is társult a hanghoz. Csak egy pillanatra látta, de azonnal felismerte. Dühe azonnal fellángolt, de aztán, mintha el is fújták volna, elillant. Nem értette. Hogy lehetséges ez?
A férfi arca eltűnt, ő pedig képeket kezdett el látni, de nem akármilyen jeleneteket. Az emlékeit. Aztán, ahogy az álom jött, abba is maradt. A hang elült, ő pedig mély álomba zuhant.


Thaddeus a Tűz Birodalmában volt, a legnagyobb vulkán krátere felett lebegett. A láva hője pont felfelé, vagyis felé áramlott, de ettől ő csak jobban erőre kapott. Jobb kezében egy gömböt tartott, amiben emlékképek voltak. Max emlékei. Thaddeus egy gömbbé formálta, amiben a képek egymás körül örvénylettek. A férfi, ha akarta volna, bármikor kivetíthette volna, mint egy filmet, de már látta. Amikor behatolt a másik férfi fejébe már lepergette maga előtt Max egész múltját, de nem is magának lopta el az emlékeket. Bizonyítani akart, méghozzá a másik istennek. Persze természetesen nem lopta el ténylegesen a férfi emlékeit, csak lemásolta őket magának és ilyen formát adott nekik. Bármilyen alakot adhatott nekik, de most ez jutott az eszébe.
Thaddeust meglepték Max emlékei. Minden eddigi cselekedetét látta, de az utolsót is. Befogadott egy macskát. Az a szívtelen ember befogadott egy ártatlan állatot. Felnevetett.
– Na, ehhez mit szólsz majd, Xénia?
Xénia. Amióta találkozott az istennővel, csak rá tudott gondolni. Furcsa módon nem zavarta, hogy a nő ennyire a bűvkörébe vonta, pedig ő aztán nem volt az elkötelezettség híve. De valahogy, ha Xéniára gondolt már nem is tűnt annyira rossznak az, hogy csak vele legyen. Sőt tetszett is neki a gondolat, hogy más férfi nem érintheti meg rajta kívül az istennőt.
Megmagyarázhatatlan birtoklási vágy kerítette hatalmába és féltékenység. Thaddeus eddig nem ismerte ezt a fogalmat. Nem volt senki, aki annyira fontos lett volna neki, hogy így érezzen. De most igen. Akarta azt a nőt. Szüksége volt rá és mindent el is fog követni, hogy örökre megszerezze magának.
Nem tudott elszabadulni tőle, egyszerűen nem állt rá az agya másra. Hiába próbálta elterelni a gondolatait, folyton csak Xénia képe jelent meg előtte. Most már hozzászokott ehhez, és nem is próbált meg ellenállni.
Pontosan ezért egy pillanatig sem tiltakozott, mikor elméje egy képtelenül ostoba ötlettel állt elő. Ereje azonnal teljesítette a kimondatlan kérést. Már-már úgy érezte, önálló életre kelt, de persze tudta, hogy elméje egy kis, eldugott szegletében kívánta ezt.
– Gazdám? – hallotta meg sárkánya hangját a fejében Thaddeus.
Akaratlanul hívta kedvenc szolgáját. Nash mindig is nagyon közel állt a szívéhez, és mindig vele volt a legtöbbet. Most egy feladatot akart adni neki.
A férfi lenézett a kezére, ahol még mindig ott nyugodott a gömb – benne Max emlékeivel –, majd egy mozdulattal ökölbe szorította a kezét és a gömb eltűnt. Csak ezután fordult sárkányához, aki eközben odaért hozzá. Nash hatalmas szárnyival tartotta magát a magasban, erős szárnycsapásai felkavarták a levegőt, sőt az alattuk lévő lávát is, ami a ennek hatására bugyogni kezdett és még több hőt adott ki magából.
Thaddeus egy pillanatra megengedte magának, hogy az újabb hőhullámot élvezze, majd a sárkányához szólt. Természetesen nem kellett kimondani a szavakat, és nem is tette. Kivetítette a gondolatait Nash agyába.
– Nem akarom, hogy bárki is megzavarjon. Foglaljátok el magatokat.
Ugyan nem kellett volna külön elmondania, de nem szerette volna, ha még véletlenül is megzavarják. Üzenhetett volna az összes sárkánynak egyszerre is, de nem érzett rá hajlandóságot. Nash különben sem szokta hagyni, hogy csak úgy elzárkózzon, úgyis idejött volna, így személyesen közölte vele. Remélte, hogy önfejű sárkánya ezúttal hallgatni fog rá.
– Igenis, uram.
Thaddeus magában örömtelien felsóhajtott, Nash pedig azonnal el is indult, hogy teljesítse ura kérését. Szinte hangtalanul fordult meg és villámgyorsan az ellenkező irányba repült. Thaddeus elmosolyodott. Ilyen gyorsan csak a versenyeiken szokta látni repülni a sárkányt. Gyakran előfordult, hogy versenyt repült sárkányaival, de általában a végén mindig Nashhal harcolt, mert ő volt a legerősebb és leggyorsabb mindközül.
A férfi megrázta a fejét. Annyira izgatott volt és nem akarta, hogy bármi más sokáig elvonja a figyelmét. Megfordult, szembe a lávával és lassan leereszkedett. Behunyta a szemét, kezét félkör alakban elhúzta a tükör előtt és ősi szavakat mormolt. Amikor pár másodperccel később kinyitotta a szemét már megjelent a kép, amit maga is annyiszor elképzelt.
Xénia az ágyában feküdt. Az emberek világában már éjszaka volt, de ennek Thaddeus kifejezetten örült. Remélte, hogy a nő már nincs ébren, mivel akkor nem állt volna szóba vele, de ahogy behatolt Max fejébe támadt egy ötlete. Persze a Jégkirálynő bármikor meghiúsíthatta a tervét, hisz neki meg volt az ereje, hogy kitaszítsa az elméjéből a betolakodót, aki a férfi volna. De persze remélte, hogy ez nem így lesz, de hát ezt nem tudhatta előre. Próba-szerencse alapon nem volt veszíteni valója, így belekezdett. A Birodalmában ereje megsokszorozódott, így nem okozott gondot egyszerre a levegőben maradnia és behatolnia egy másik ember fejébe. Lehunyta a szemét és koncentrált.
Átlépni valakinek az elméjébe furcsa és különös érzés volt. Olyan volt, mintha a lelkét kitépték volna a testéből és valaki más fejébe szállt volna, ugyanakkor nagyon is tudatában volt saját testének és annak, hogy ő másvalaki fejében van.
Érezte, hogy teste még saját világában van, de lelke már szállt is Xénia felé. Ez mindössze pár tized másodpercig tartott, Thaddeus mégis úgy érzékelte, mintha percek teltek volna el. Amikor megérkezett, egyenesen a nő álmába csöppent.
Xénia egy sivár, kopár helyen állt a semmi közepén. Olyan volt, mintha a nagy semmi vette volna őket körbe. Egy sötét, baljóslatú valami, ami egyáltalán nem tetszett Thaddeusnak. Túl nyomasztó volt és komor, nem akarta, hogy Xénia bármikor – főleg nem az álmában – ilyen helyen járjon.
A férfi egy pillanat alatt megváltoztatta a környezetet. Egy rétet varázsolt a sivár, kihalt vidék helyére tele rózsákkal és mindenféle virágokkal. Amerre csak a szem ellátott mindenhol különböző színű virágokat lehetett látni. A látóhatáron már szinte egybefolytak a színek, szivárványt alkotva.
Thaddeus hallotta, ahogy az istennő lélegzete elakadt és látta, ahogy ámulattal nézett körbe. Aztán meglátta őt is. Szemében először meglepettség tükröződött, majd pedig zavarodottságot tudott leolvasni az egész arcáról.
– Hogy kerülsz te ide? – kérdezte tőle meglepetten a nő. Hangjában nem volt vád, vagy él, egyszerűen csak kíváncsi volt, hogy került az álmába a férfi.
Legalábbis ezt feltételezte Thaddeus. Ezt olvasta ki a nő hangjából. Nagyon remélte, hogy ezúttal sem csalta meg az ítélőképessége, bár lehet, hogy mégis. Egyszerűen, ha ennek a nőnek a közelében volt minden józan eszét és ítélőképességét elvesztette. Ő volt a végzete. Semmi más magyarázata nem volt arra, hogy ennyire megbabonázta ez a teremtés, aki ráadásul teljesen mást volt, mint az eddigi favoritjai.
Thaddeus megrázta a fejét. Most nem a gondolataival akart foglalkozni, hanem a tőle nem messze álló nővel, aki még mindig kérdőn nézett rá.
– Azért vagyok itt, hogy a szolgálatodra legyek.
– A szolgálatomra?
Xénia arca zavarodottságról árulkodott. A férfi mintha némi feszültséget is érzett volna a nőből áradni, de próbált nyugodt maradni és higgadt. Nem akarta elrontani, és főleg nem azt, hogy a nő rájöjjön ő hatolt be az álmába, mert akkor egyből kidobta volna, azt pedig Thaddeus nagyon nem akarta.
– Igen – válaszolt.
– Álmodom?
Thaddeus inkább nem válaszolt, csak lassan elindult Xénia felé. Nem sietett, nehogy elijessze az istennőt, aki láthatóan még mindig azzal viaskodott, hogy elhiggye-e, hogy tényleg álmodik, vagy sem. A férfi inkább kivárt, kivárta mit lép a nő.


Xénia el sem akarta hinni, hogy ott van.
Vajon álmodom? Vagy Thaddeus megint valami gonosz tréfát űz velem? Lehetséges egyáltalán, hogy az elmém kreált ilyen furcsa, élethű illúziót? – ezek és ehhez hasonló kérdések kavarogtak a nő fejében, de mire észbe kapott, a férfi már ott is állt előtte.
Thaddeus erőteles jelenség volt. Férfias és magabiztos kisugárzást árasztott magából, na és a teste, azokról a tűzben égők szemekről már nem is beszélve. Xénia remélte, hogy ez csak egy álom, mert akkor nem kellett visszafognia magát. Az ereje még nem tért vissza teljesen, ilyenkor sebezhetőbb volt az érzésekre.
Most az egyszer megengedte magának, hogy másként nézzen Thaddeusra. Hogy ne ellenségként, egy másik istenként, hanem csak egy férfiként tekintsen rá. Most az egyszer ki akarta élvezni egy férfi figyelmét, és ezt a gyönyörű rétet, ahol hirtelen termett. Nem érdekelte, hogy került ide, ez most kicsit sem izgatta, csak jó érzés volt itt lenni. Tudta, hogy megbánja ezt, amint felébred és visszatér az ereje, de itt és most csak ez az álom számított. Megfeledkezett mindenről: a fogadásról, Maxról, a kötelességétől, egyszerűen csak átadta magát az élménynek.
– Ez csak álom lehet – suttogta maga elé megerősítésképpen Xénia. Remélte, hogy igaz, de
Thaddeus nem erősítette vagy cáfolta meg, így nem foglalkozott ezzel tovább.
A Jégkirálynő még sosem volt ilyen helyen, ahol ennyi virág van. Ez szinte már-már mosolyt csalt az arcára, de higgadtságot erőltetett magára. Mondjuk ez a férfi jelenlétében elég nehézkes volt. Bár szerette volna tovább nézni a virágokat és a színjátékot, amit a horizonton lehetett látni, de képtelen volt levenni a szemét a másik istenről. Jobban vonzotta, mint ahogy azt bemerte volna ismerni. Meg akarta érinteni a férfit, felfedezni minden egyes porcikáját.
Megnyalta a száját, Thaddeus tekintete pedig azonnal követte a mozdulatot. Tekintete szinte lángolt, égette Xénia bőrét. Ugyanaz a lenge ruha volt rajta, mint amikor a tetőn találkoztak, és hiába fedte alig a testét, még így is túl soknak érezte. Úgy érezte dörzsöli a bőrét akárhányszor levegőt vett, mellbimbóját pedig a melltartója zavarta. Mellei szabadulásért könyörögtek. A férfi érintéséért.
Érezhető volt a levegőben a feszültség. Kettejük között feszült és robbanni készült, bár Xénia nem tudta, hogy ennek örülne, vagy katasztrofális következményekkel járna rá nézve. Aggodalmai azonban azonnal semmivé lettek, mikor Thaddeus áthidalta a köztük lévő maradék távolságot is.
– Most meg foglak csókolni.
– Igen… – suttogtam áhítattal.

2012. október 13., szombat

12.fejezet /Részlet/

"Amint beért becsukta az ajtót, majd vetkőzni kezdett. A ruhákat otthagyta, ahol földet értek, nem érdekelte, csak szeretett volna egy forró zuhanyt venni. Imádott a meleg víz alatt áztatni magát. Minden sejtét életre keltette, ugyanakkor el is lazította. És mennyiszer szeretkezett már a fürdőkabinjában. Ennél meghittebb helyet már csak az ágy jelenthetett. Ó, hogy mennyire imádott a zuhany alatt szeretkezni.

Imádta, ahogy a nőn végigfolyt a víz, és még jobban szerette nyelvévvel követni az egyes vízcseppek útját. A partnerei is imádták, ahogy a falnak szorította őket és forró, követelőző hüvelyükbe hatolt.
Erre a gondolatra jelentős mennyiségű vér tódult az alfelébe. Merevedését nem hagyhatta figyelmen kívül és rámarkolt saját farkára. "