2012. november 9., péntek

13.fejezet

Na itt a fejezet....jó olvasást :)

13

Amikor Xénia megadta magát, Thaddeusban elpattant valami. Addig remélte, hogy majd kicsit vissza fogja tudni fogni magát, de tévedett. Önhitt remény volt azt képzelnie, hogy egy ilyen nő mellett képes lesz megtartani az önuralmát.
Xénia derekára fonta a kezét és egy határozott mozdulattal magához húzta, majd ajkát az övére tapasztotta. Olyan erősen és birtoklóan szorította testéhez a nőt, hogy az felnyögött az érintésétől. Vére azonnal az ágyékába tódult, szíve vadul kalapált, az esze pedig felmondta a szolgálatot. Ha akart volna sem tudta volna már leállítani magát, csakis Xénia lett volna képes megfékezni, de az istennő helyette inkább még jobban megőrjítette. Teljesen és odaadóan beleolvadt a karjaiba, apró nyögéseivel pedig szinte lángra lobbantotta a férfi érzékeit. Thaddeus annyira szerette volna, ha ez a valóságban is megtörténne, de most beérte a lopott pillanattal, mikor Xénia öntudatlanul adta át magát.
A férfi nyelvével becézte a nőét, gyengéden harapdálta az ajkát, majd a nyakát kezdte el csókolni. Igyekezte felfedezni lágy bőrének minden egyes négyzetcentiméterét, egy centimétert sem akart hagyni, amit ne érintett volna meg az ajkával.
Xénia a vállába mélyesztette a körmét és hangosan nyögdécselt minden egyes érintésére. Ez zene volt Thaddeus füleinek. A nő vágya és szenvedélye reménnyel töltötte meg a szívét, amiben néha belemart a levertség és a kudarc lehetősége, de ebben a pillanatban minden olyan biztosnak és tökéletesnek tűnt. Remélte, hogy örökké tart ez a pillanat.
– Milyen érzékeny vagy… milyen puha. - suttogta bele a nyakhajlatába Thaddeus.
Válaszul az istennő még erősebben szorította a vállát és még jobban hozzásimult. Fejét kissé hátravetette teljesen kiszolgáltatva magát ezzel a Tűz Hercegének. Thaddeus elmosolyodott, majd tovább kényeztette a nőt.
Jobb kezével elkapta Xénia lábát és felemelte az oldalához, másik kezével a derekánál fogta, miközben óvatosan hátradöntötte, hogy izgalmát a nő legérzékenyebb pontjához dörzsölhesse. Meg is lett a hatása, az istennő hangos nyögéssel jutalmazta, miközben beletúrt a hajába.
A csípője apró körkörös mozgását pár hajszála bánta, de Thaddeus ezzel törődött a legkevésbé.
– Thaddeus – suttogta odaadóan a fülébe Xénia.
A férfi már a fogát csikorgatta. Alig bírta visszafogni a vágyát, pedig ő kezdett bele ebbe a játékba. Egy pillanatra abbahagyta a nő ingerlését, ami hibának bizonyult. Mielőtt pisloghatott volna már félmeztelenül feküdt a virágok között, miközben Xénia rajta ült. A póló lekerült róla, de nem tudta hogyan.
– Hogyan…? – kezdte el, de Xénia nem hagyta, hogy befejezze.
A nő rátette a kezét a szájára hallgatásra intve.
– Ez az én álmom. Én irányítok, én döntöm el, hogy mi lehet rajtad.
Csábító hangja szinte megbénította a férfit, kacér mosolya pedig azonnal megdobbantotta a szívét. Egyszerre volt kislányos és szexi.
– Ha így akarsz játszani…
Thaddeus Xénia kék szoknyáját egy gondolattal rövidebbé tette és jóval kivágottabbá. A férfi elégedetten csodálta a művét, na meg az istennő dekoltázsát.
– Héj! – kiáltott fel meglepetten a nő, amikor meglátta, hogy mi történt a ruhájával. – Ez nem ér! Ez az én álmom!
– Nekem is kell valami szórakozás. – felelte a férfi.
Thaddeus nem tudta elrejteni a mosolyát. Kedvére volt a fejlemények alakulása és az is nagyon tetszett neki, hogy Xénia ennyire elengedte magát. Még sosem látta ennyire felszabadultnak, és ezzel együtt ennyire sebezhetőnek. Ennél már csak örült volna jobban, ha ez nem csak egy álom lenne Xénia számára, hanem ébren is meg merné mutatni ezt az oldalát. De erre még várnia kellett.

Xénia teste izzott. Vére hevesen dübörgött végig az erein, szinte meggyulladt, mégsem érezte, hogy ereje csökkent volna. Nem, épp ellenkezőleg. Ennyire elevennek még nem érezte magát. Pezsgett benne az élet, és a vágy tüze égette belülről. Már-már annyira elengedte magát, hogy legszívesebben az erejét is hagyta volna szabadon szárnyalni, ahogy most a jókedve is szárnyalt.
Még az erejét sem kellett használnia ahhoz, hogy bármit megtehessen. Most a saját álmában volt - ez a világ saját elméje szüleménye -, tehát itt azt tehetett, amit csak akart. Következmények nélkül.
Mindig is tudni akarta milyen érzés…
Lenézett vágyának megtestesítőjére. Kemény férfitest feküdt alatta, készen és csábítóan. A markáns arcvonások, a szögletes, férfias áll és az azon lévő kis borosta, és a hosszú, barna haj elbűvölték az istennő érzékeit. És azok a túlvilági szemek őt vizslatták. Tiltott, bűnös ígértetekkel csábították, a vad szenvedély pedig, ami belőlük áradt, félreérthetetlen volt.  
A csábítás túl sok volt, túl erős. Xénia annyira akarta ezt a férfit, mint még soha senkit. Egyszerűen nem tudott racionálisan gondolkodni, ha a másik istenről volt szó, érzékei felmondták a szolgálatot, a józan esze elhagyta, leblokkolt és csakis a bűnös élvezetek maradtak meg. De hiába akart, nem lehetett felelőtlen. De talán most az egyszer.
Álmodott, ebben biztos volt. Kétség sem férhetett hozzá, és egyszer, most az egyszer – de csak álmában – úgy döntött, enged a csábításnak. Még azt sem bánta, hogy a férfi beleszólt a játékba. Sőt, örült is neki. Nem élvezte volna, ha a férfi nem áll ellen, az már nem is Thaddeus lett volna. Szinte biztos volt benne, hogy az elméje irányítja ezt is, hisz ismerte a férfi, annak ellenére, hogy csak párszor találkoztak.
Úgyhogy ezúttal nem változtatott semmit a férfi ruhaválasztásán, de azért nem hagyta szótlanul. Ám a válasz pimasz volt és olyan… Thaddeuszos. Hangosan soha nem mondat volna ki, de imádta a férfi stílusát, amit nem lehetett utánozni. Ez volt ő.
Na és a mosolya hozzá! Le kellene csukni minden olyan férfit, aki így képes volt levenni egy nőt a lábáról. Bár kételkedett benne, hogy bárki más Thaddeus nyomában ért volna bármiben.
És most az egyszer megengedte magának, hogy élvezze ezt a csodálatos hímet.
Xénia újfajta erőt érzett magában, aminek semmi köze nem volt az isteni énjéhez. Teljes egészében nőnek érezte magát, különlegesnek, de nem azért mert ő volt a Jégkirálynő. Ebben a pillanatban ő is csupán csak egy gyönyörű, hús-vér nő volt a sok közül. Ilyet eddig még sosem tapasztalt, de élvezte.
Rajta lovagolt. Érzékeny húsa a férfi merevedésének feszült, és ha csak egy kicsit is megmozdult, mindketten felnyögtek a gyönyörtől. Könyörtelen volt, de nem csak Thaddeusszal, hanem magával is. Izgett-mozgott, megőrjítve mindkettőjüket. Kíváncsi volt, a férfi meddig képes uralkodni magán.
A válasz nem is váratott sokáig magára, a Tűz Hercege már a fogát csikorgatta. Tenyerét a nő combján pihentette, de lassan felfelé vándorolt a keze, miközben végigsimított az érzékeny bőrön. Jobb keze a derekától indult felfedező útra, de nem jutott sokáig. Ujjai ráfonódtak a mellére, közben villámgyorsan felült és Xénia tiltakozásának egy csókkal vetett véget. Combjánál fogva közelebb húzta magához, már-már magához bilincselte, csókjával megjelölte magának.
Ruhája pántját lecsúsztatta a vállán, majd az ott felszabaduló bőrt kezdte el csókolgatni a férfi. Xénia beletúrt a hajába és a nevét suttogta. Ám a férfi túl hamar hagyta abba a kényeztetését és a nő már reklamálni akart, amikor Thaddeus gyengéden maga felé fordította az arcát.
– Azt akarom, hogy felejtsd el minden korábbi szeretődet. Csak rám emlékezz. Az enyém vagy.
Szavaiból sütött a birtoklási vágy és a vad szenvedély. Xéniának fel kellett volna háborodnia a szavain, hisz őt senki sem birtokolhatta, ehelyett azonban teste furcsán reagált. Szíve nagyot dobbant és csak még jobban kívánta a másik istent. Ha tudta volna, hogy még sosem volt úgy férfival…
De nem értette. Az elméje miért kreálta ezt a világot? Miért szeresse ezt a képzeletbeli férfit?
Xénia megbénult. Mozdulni sem tudott. Fel nem fogta, hogy mit gondolt, még ha csak gondolta is.
Szeretni Thaddeust? Nem, azt soha.
Nem törődve a férfi szorító karjával, azzal, hogy mit gondol – hisz csak álmodik nem igaz? –, felpattant.
– Nem, nem, és nem. Ez nem lehet – motyogta félhangosan. Szinte magán kívül volt. – Xénia fejezd be ezt a képzelgést. Most!
Lehunyta egy pillanatra a szemét, de hiába a parancsszó, a férfi még mindig ott állt vele szemben, értetlenül. Időközben ő is felállt. Szemében zavarodottság tükröződött, nem értette mire fel ez a gyors pálfordulás, de Xénia mit sem törődött ezzel.
– Xénia…
– Csönd! Ez nem a valóság, ez az én álmom és én mondom meg mikor lesz vége. Eleve nem is kellene itt lennem, és főleg nem rólad álmodnom. Ez nem én vagyok, ez nem helyes és hatalmas katasztrófa lesz ennek a vége!
– Ne beszélj butaságokat. Attól, hogy csókolózunk nem lesz semmi… - lépett közelebb a férfi, de Xénia elhátrált előle.
Félt, félt saját érzéseitől, amiknek nem is szabadott volna léteznie. Ennek biztos következményei lesznek, aminek senki, főleg az emberek nem fognak örülni. Különben sem hitt Thaddeusnak, hisz az csak a saját elméje kreálmánya volt. Bár kissé furcsállta, hisz ő sosem hitte ezt, még sosem fordult meg az elméjében, csakis Thaddeus beszélt így…
– Várjunk csak…
Xénia nem volt ostoba. Túlságosan is valóságos volt minden. Thaddeus olyan dolgokat mondott, amit ő sosem képzelne el, emellett érzett valamit a levegőben. A férfi erejének foszlánya végképp eloszlatta a kételyeit.
– Te becsaptál! Bemásztál a fejembe! – visította a nő.
Elárulva érezte magát. Azt hitte, hogy legalább az álmában elengedheti magát, hogy itt biztonságban van, de tévedett. Kezdett reménykedni, de most mintha tőrrel szúrták volna szíven, méghozzá maga Thaddeus.
Ebben a pillanatban elszorult Xénia mellkasa. Soha nem érzett még ilyet, így nem értette a miértjét, de ez még jobban táplálta a haragját. Hagyta, hogy befészkelje magát a szívébe a férfi, a gondolataiba, és most meg is lett az eredménye.
– Várj, hadd magyarázzam meg…
Thaddeus ismét közelebb lépett hozzá, de az istennő nem akart a közelében lenni, mert mindennek ellenére is kívánta őt, mindennél jobban. Teste még mindig lángolt és nedves volt az öle, még az árulás ellenére is, de vele senki sem játszhatott büntetlenül.
Erejével a másik istennek feszült, aki azonnal ellenállt, de Xénia előnyben volt. Az ő fejében voltak, így a férfinak több erejébe került ott maradni, mint amennyit képes lett volna használni ellene. Mivel egyenlők voltak, a legkisebb előny is hatalmas erőkülönbséget okozott.
A férfi nem tehetett ellene semmit, egy pillanat alatt kihajította az elméjéből, de Thaddeus nem adta fel. Érezte, hogy kívülről ostromolja őt, de a Jégkirálynő megerősítette a pajzsait és elméje rejtekébe húzódott vissza.
A játékot és a fogadást ezennel semmisnek tekintette és úgy döntött, mihamarabb le fog csapni Max Gordonra, hogy záros határidőn belül visszatérhessen a Jég Birodalmába és ott végre ismét békére lelhessen. Oda már Thaddeus sem követhette, hacsak nem akart meghalni.
A virágok eltűntek, az álma rémálommá változott. Ismét azon a sivár helyen volt, mint azelőtt, hogy a férfi belépett volna az életébe. De ez a hely még rosszabb volt, mint az előző. Megkeseredett, romlott. Belülről emésztette az istennőt és érezte is a hatását.
És a világ is meg fogja. Hamarosan.

2012. november 8., csütörtök

13.fejezet /Részlet/

Itt egy kis ízelítő a kövi fejiből...remélem elnyeri tetszésetek :P

"Jobb kezével elkapta Xénia lábát és felemelte az oldalához, másik kezével a derekánál fogta, miközben óvatosan hátradöntötte, hogy izgalmát a nő legérzékenyebb pontjához dörzsölhesse. Meg is lett a hatása, az istennő hangos nyögéssel jutalmazta, miközben beletúrt a hajába.

A csípője apró körkörös mozgását pár hajszála bánta, de Thaddeus ezzel törődött a legkevésbé.
– Thaddeus – suttogta odaadóan a fülébe Xénia.
A férfi már a fogát csikorgatta. Alig bírta visszafogni a vágyát, pedig ő kezdett bele ebbe a játékba. Egy pillanatra abbahagyta a nő ingerlését, aminek meg is lett a következménye. Mielőtt pisloghatott volna már félmeztelenül feküdt a virágok között, miközben Xénia rajta ült. A póló lekerült róla, de nem tudta hogyan.
– Hogyan…? – kezdte el, de Xénia nem hagyta, hogy befejezze.
A nő rátette a kezét a szájára hallgatásra intve.
– Ez az én álmom. Én irányítok, én döntöm el, hogy mi lehet rajtad."