2013. szeptember 14., szombat

Epilógus

Hát ez is elérkezett. Most már kijelenthetem, hogy vége van a Dermesztő Vágynak! Remélem tetszett a történet és ha igen, akkor olvassátok el, majd a következő részét is. :)





Epilógus

Egy hónappal később

Max Gordon éppen virágot vásárolt egy üzletben. Vagyis inkább csak próbált, mivel elképzelése sem volt, hogy a hölgy, akinek szánta, minek örülhet. Úgyhogy tanácstalanul nézegette a különböző színű és fajtájú virágokat, miközben hümmögött. Az eladó ezt észrevette és a segítségére sietett. Végül kicsit szegényebben, de annál elégedettebben távozott a boltból körülbelül félórányi szenvedés után.
Ez még teljesen új és ismeretlen érzés volt számára. Még sosem randizott igazán senkivel, mindig csak megkapta, amit akart, de most találkozott egy olyan lánnyal, akiért megérte küzdeni és kellett is.
Egy hónap telt el azóta a nap óta, hogy a pincében ébredt összezavarodva és bár az emlékei megvoltak, hogy miként került oda, de mégis zavaros volt az egész. Ezt egy jelnek vette, hogy amit tesz és tett az nem jó, így hát egy pálfordulással teljesen megváltozott. Mindenkitől elnézést kért és normális férfivé változott, aki a kapcsolatteremtést is kezdeményezett és bizonyos fokú önmegtartózkodást tanúsított. Még azt is beismerte a barátjának, hogy sikkasztott.
Teljesen megváltozott az élete, ami érett már benne, de az elhatározása mindenki szerint rettentő váratlan volt. Kicsit őt magát is meglepte, hisz eddig csak fontolgatta ennek gondolatát, aztán egyik napról a másikra elhatározta magát.
Az volt az érzése, hogy valami fontos dolog történt, de semmit nem tudott felidézni. Valamit elfelejtett, de most már ez sem számított. Csak boldog volt és megtalálta a lelki békéjét is. És nem csak a nyugalmat, de egy csodálatos nőt is, akihez éppen tartott. Még Roxána sem jelentkezett azóta, amit győzelemként könyvelhetett el a férfi. Bizakodott a jó folytatásban is és meg is tett érte mindent.
Végre kezdett révbe érni, új munkát talált, az emberekkel való viszonya is sokat javult. Emellett sokkal tartalmasabb volt neki ez az egy hónap, mint egész eddigi élete együtt véve. Ennek rettenetesen örült és még inkább Thalia személyének, akinek a csokrot vitte.
A Cafe Du Monde felé tartott a találkozójukra, amit már nagyon izgatottan várt. Körülbelül két hete ismerkedtek össze a lánnyal, aki meteorként zuhant bele a mindennapjaiba. Az egyik kedvenc helyére vitte, ami legalább annyira jó volt, mint amennyire állították róla. A kávézó történelmi volt, mivel 1862 óta működött a hét minden napján a karácsonyt kivéve. Egyedül a hurrikán veszély kényszeríthette ideiglenes bezárásra, de azóta ismét zavartanul működött.

Fekvése tökéletes volt, mivel a francia negyedben épült a Missziszippi folyó mellé. A kilátás csodás volt és a kávéjuk is nagyon finom. Amikor odaért leült a nyitott terasz részhez, majd a kedvencét rendelte mindkettejüknek a Cafe Au Lait-et, ami annyit jelentett, hogy forró kávé mellé forró tejet öntöttek fele-fele arányban. Mellé pedig Beignets-et is kért, ami egy nagyon ízletes fánk volt sok porcukorral.

Voltak már itt kétszer is, úgyhogy ezért kért a lánynak is helyette. Thalia pár perccel később jött, mint ő, így nem kellett sokáig várakoznia. Bár ezért a nőért képes lett volna egész életén keresztül várni.
A nő odasietett hozzá közben pedig Max végignézett a nőn. A nagy meleghez öltözve Thalia-n egy rövid kék nyári ruha volt, ami illett kék szeméhez és sötét barna hajához, amit most lófarokba fogott össze.
– Szia, Thali – szólt elébe a férfi és felállt.
– Szia, Max – válaszolt hatalmas mosollyal a száján a nő.
– Tessék – nyújtotta át az ajándékot a férfi.
Amikor Thalia meglátta, meglepetésében elmosolyodott. Max száméra ez olyan volt, mintha a Nap sütött volna ki mellette és meleg fényével csakis neki ragyog. A nő egy puszival jutalmazta a gesztust, majd megölelte, amit a férfi egy pillanatra ki is élvezett, majd megvárta, míg a lány leül, csak utána foglalt helyet ő is.
– Milyen volt a napod?
– Kellemes és a tiéd?
Két órát is elbeszélgettek mire elhagyták a kávézót. Azért is szerette Max ezt a helyet, mert éjjel-nappal nyitva volt, így bármikor betérhetett egy frissítő italra. Most is későre járt már, ezért elkísérte partnerét.
Thalia egyszerre volt szellemes és komoly, a kettőssége teljesen megfogta a férfit. Az is tetszett neki, hogy ő nem az a könnyű nőcske volt, nem érdekember, hanem tényleg érdeklődött iránta, viszont ő is elvárta ugyanezt. Semmi színjátszás, csakis a valódi természetük számított.
Egyszerűen imádta és azonnal bele is szeretett. Nem feltétlenül a külsejébe, bár meg kellet hagynia azzal se volt semmi baj, sőt… De inkább a személyisége az, ami megfogta őt. Úgy tűnt a lánynak is tetszik, úgyhogy kezdtek összemelegedni.
– Hát megérkeztünk – mondta Thalia.
– Igen.
Túl hamar érték el úti céljukat és Max nagyon sajnálta, hogy nem tölthet több időt a nővel. Nem akarta vele elsietni a dolgokat, de annyira nagyon kívánta már, hogy azt el sem tudta mondani. Két hete szinte minden nap összefutottak így már a reggeli ébredések elég gyötrelmesek voltak, de nagy meglepetésére, most a nő beinvitálta.
– Nem akarod nálam tölteni az éjszakát?
A férfi elmosolyodott. Valóra vált a kívánsága és bár csak egy pillanatra elbizonytalanodott, de Thalia olyan szemel nézett rá, amit nem utasíthatott vissza.
– De, nagyon szívesen.
A nő karon ragadta, majd behúzta magával a házba, miközben már csókolták is egymást. Max tudta, hogy ezzel a nővel fogja leélni az életét és már alig várta a közösen eltöltött perceket, órákat és éveket.
Nem rég még el sem tudta volna képzelni azt, hogy erre vágyik, de most már ez volt mindene. Remélte, hogy nem fogja elcseszni ezt a lehetőséget. Sőt, tudta, hogy nem fogja.

2013. szeptember 12., csütörtök

Hamarosan vége!

   


   A hétvégén nekiállok a Dermesztő Vágy epilógusának, fájó szívvel ugyan, de örömmel telve is. Szeretném végre lezárni ezt a történetet, ami egy álomból indult ki és először csak novellának szántam, majd egy egész történetté testesült a fejemben. Örömmel vettem, hogy sokan követtétek figyelemmel és remélem nektek is legalább annyi örömöt okozott, mint nekem.
    Annak ellenére, hogy élveztem a megírását az is nagy büszkeséggel tölt el, hogy újabb kis regényem sikerül befejeznem sok elfoglaltságom ellenére is. Azért ne keseredjetek el, mert jön a következő, - remélem hasonló izgalmakat tartogató - 2.rész is. Addig is türelmet és köszi, hogy velem tartottatok

2013. augusztus 26., hétfő

25.fejezet

Végre itt az utolsó fejezet. Bocsánat a késésért, de nem akartam elkapkodni. Ezen kívül még egy epilógus lesz és lezárul a Dermesztő Vágy, azonban mivel megszavaztátok lesz folytatás ne csüggedjetek :) Jó olvasást!



25

Xénia egyszerre volt izgatott és boldog, ugyanakkor rettenetesen ideges is. Félt a férfitól, de annyira akarta őt, hisz szinte remegett érte. Ez ellen nem tehetett semmit, erre már rájött. A változás megállíthatatlanul és visszafordíthatatlanul végbement, és az istennőnek most ezzel a helyzettel kellett megbirkóznia.
Attól tartott leginkább, hogy nem tudta mit akart tőle Thaddeus, hisz nem éppen a legjobb módon váltak el. Abban sem lehetett biztos, hogyha bocsánatot kér és elmondja, hogy mindaz, amit a fejéhez vágott nem igaz, elhinné-e neki a férfi. Annyira szeretett volna bocsánatot kérni, de fogalma sem volt, hogy kezdhetne hozzá.
Egyszerűen csak a férfit nézte, ahogy a tekintetével perzselte, szinte felfalta és felé sétált olyan nyugalommal és elszántsággal, ami ismét csak csodálkozásra adott okot Xéniának. Ugyanúgy nézett rá, ahogy mindig is és ez egy kicsit megnyugtatta a nőt. Annak ellenére, amit tett, amiket mondott neki, a férfi még mindig kívánta, így jól is kijöhetett a dolgokból.
Bár ki tudja, lehet, hogy bosszút állni jött.
Nem lehetett biztos benne, ennek ellenére Sloane-t leszállásra ösztökélte, aki ugyan vonakodva, de teljesítette a parancsát. Xénia félt. Ugyan a férfi úgy masírozott, mintha nem is érdekelné, hogy a Jég Birodalmában van, de annak hatását nem kerülheti el sokáig. Ketyegett az óra és ezzel mindketten tisztában voltak.
Az istennő leugrott sárkánya hátáról és hátrálásra utasította fel a többiekkel egyetemben. Egyedül akart beszélni a férfival, nem szerette volna, ha szem és fül tanúi lennének, nem mintha ez bármi jelentőséggel bírt volna.
Azonban örült, mikor mindannyian elhagyták a helyet és visszatértek a hegyre, ahonnan figyelemmel követték az eseményeket, de jóval távolabbról. Így már nyugodtabban szembe tudott nézni a férfival, aki felkavarta az egész életét, ennek ékes bizonyítéka pedig a virág volt, ami növekedésnek indult még ebben a zord környezetben is. Arra is kíváncsi lett volna, hogy a Tűz Birodalmában változott-e valami. Vagy csak ő volt ennyire bolond, hogy beleszeressen a másik istenbe?
Csak ott állt és várta, hogy a férfi mit lép majd. Hiába félt tőle, már nem akart tovább ebben az állapotban lenni. A kétség és a szívfájdalom, hogy bánatot okozott annak, akit szeret… Elviselhetetlenné tette számára minden egyes lélegzetvételt.
És most a férfi itt volt.
– Hazudtál nekem – kezdte el a férfi dühös hangnemben. Xénia minden reményét elveszítette. – Miért tetted, amikor miden olyan jól ment?
A nő válaszolni próbált, ezért nagy levegőt vett és már nyitotta is a száját, de a másik isten közbe vágott.  
– Nem vagy gyáva, csak félsz. Arra kényszerítettelek, hogy kilépj a komfortzónádból és egy pillanatra meg is tetted, aztán megijedtél és megkíséreltél visszalépni oda, de én nem hagyom.
Thaddeus végre odaért hozzá és Xénia végre szembe nézhetett vele. A tűz, amit maga köré vont égette a nőt, de ez sem zavarta. Legszívesebben megérintette volna és fel is emelte a kezét, de az félúton megállt. Még mindig nem volt biztos benne, hogy miért is jött.
Igen, félt. Még most is.
Rettegett attól, hogy a férfi tüze belülről égeti fel, hogy eldobja és akkor megint egyedül lesz. Már nem volt képes nélküle elképzelni az életét, de nem is lehettek együtt. Ettől teljesen megőrült és sajgott a szíve. Fogalma sem volt mit kellene tenni, ezért hagyta, hogy ő döntsön.
Xénia nagy döbbenetére a férfi leengedte a pajzsát, majd azonnal magához szorította és megcsókolta. Az istennő megkönnyebbült és átadta magát az édes csábításnak és viszonozta is. Mintha egy egész hegy súlya esett volna le a válláról, annyira boldog volt, hogy Thaddeus eljött érte. Szerette őt és már ő is látta. A férfi viszonozta az érzéseit és már nem érdekelte semmi, csak az, hogy együtt legyenek.
Aztán megérezte. Thaddeus remegett, bár próbálta elrejteni. Azonnal megérezte a Jég Birodalmának pusztító erejét. Záros határidőn belül már másodszor volt itt, így sokkal hamarabb kezdte ki a férfit a fagyos hideg. Azonnal el kellett tűnnie innen.
Megszakította a csókot és az istenre nézett. Remélte, hogy minél előbb távozásra bírhatja a Tűz Hercegét és ezt a beszélgetést, majd az emberek világában folytathatják inkább, mint itt. Belenézett a férfi szemébe.
– Thadd…
– Szeretlek és nem foglak elengedni – vágott közbe hirtelen a másik isten. – Ha kell, lerombolom ezt a dimenziót, a sajátomat és az emberek világát pusztán azért, hogy veled lehessek. Bármit megteszek, csak kérned kell. Nem érdekel mit mondtál ezelőtt. Szeretlek, mindennél jobban.
Thaddeus letérdelt Xénia elé és az istennő teljesen elképedt. Nem hitt a szemének, miközben a szíve repdesett a mellkasában a férfi minden egyes szava hallatán. Annyira boldog volt, hogy szinte kiugrott a bőréből, de még mindig aggódott kicsit. A gond, ami közéjük állt még mindig nem szűnt meg, annak ellenére, hogy szerették egymást.
– Kérlek, ne lökj el magadtól. Nélküled már nem tudok létezni. Mindig rád gondolok, és nem akarok tovább lépni. Igenis harcolni fogok érted, ha kell, akkor egész életemen keresztül. Én…
A Jégkirálynő letérdelt mellé és végigsimított a férfi arcán, aki erre elhallgatott. Olyan közel voltak és most tényleg őszinték egymáshoz. Thaddeus letérdelt elé és megalázkodott, szerelmet vallott. Ennél többet nem is kérhetett az istennő és pont erre várt. Hogy a férfi érte jöjjön, hogy elmondja, nem haragszik rá.
– Én is szeretlek.
Mennyi mindennek kellett történnie, hogy eljussanak ideig? Főleg Xénia részéről. Az egész világát kellett felforgatnia a férfinak és megmutatnia, hogy az, amit ő igaznak gondolt önámítás volt csupán. Hogy nem minden egyszerűen fehér és fekete, hogy ameddig harmóniában vannak önmagukkal és egymással a világnak nem lesz vége.
Thaddeust váratlanul érte Xénia vallomása, annak ellenére, hogy láthatóan ebben reménykedett. Igazából, a nőből már régóra kikívánkozott, de sosem tudta kimondani. Csak akkor ébredt rá mennyire fontos is neki a másik isten, mikor azt hitte, örökre elveszítette az egyetlen dolgot az életében, ami fontos volt neki a sárkányain kívül. Senki más nem értette meg olyan jól, mint Thaddeus és soha senki nem értékelte még őt. Ő csak a Jégkirálynő volt, élt és mozgott, de nem létezett igazán. Egészen idáig.
Mindketten felálltak és egymás szemébe néztek.
– Most mennünk kell Thaddeus. Nem bírod már itt sokáig, úgyhogy beszéljük ezt meg az emberek világában.
A férfi nem tiltakozott, így az istennő gyorsan átrepítette magukat a másik dimenzióba, az ő lakására. Nem volt szíve megválni tőle, mivel már igen kellemes emlék fűzte hozzá, így megtartotta. Ennek most kifejezetten örült, így nyugodt körülmények között folytathatták a beszélgetésüket.
A Tűz Hercege szemlátomást azonnal megkönnyebbült, amikor kijutott a Jég Birodalmából. Egy pillanatra elveszítette az egyensúlyát, de aztán hamar visszanyerte és ismét biztosan állt a lábán. Xénia jobbnak látta, hogyha inkább a konyhába mennek, mint a hálóba, mert akkor még egymásnak esnének, ami nem lett volna baj, de meg kellett ezt beszélniük.
Az istennő gyors léptekkel vonult be a kis helyiségbe és a férfi követte őt. Amíg a nő leült egy székre Thaddeus a konyhapultnak támaszkodva várta a folytatást. Hirtelen egyikük se tudott mit mondani és próbálták össze szedni a gondolataikat.
– Tudod, gondolkodtam – kezdte el a férfi. – Az volt az egyik kifogásod, hogy nem lehet itt jövőnk és beláttam, hogy ebben igazad van. De.
– De? – kérdezte izgatottan az istennő.
– De én megtaláltam a megoldást, bár nem olyan kézenfekvő és talán nem is a legjobb, de ez talán az egyetlen lehetőségünk.
Xénia felpattant a székről, egyszerűen már nem tudott tűkön ülve várni. Annyira izgatott volt, hogy szinte rákiabált a férfira, hogy mondja már meg mire gondolt.
– Ne csigázz már! Bökd ki!
– Újjászületés.
– Hogy mi?
A Jégkirálynő teljesen ledöbbent. Nem igazán értette, hogy mire gondolt a másik isten, bár sejtette, de ez kész őrültség volt. Mondjuk számíthatott volna rá, hogy valami lehetetlen ötlettel rukkol elő Thaddeus, hisz ez a nagyra törekvés a vérében volt, de Xénia óvatosabb és megfontoltabb volt. Ő is sokat gondolkodott a megoldáson, de semmi kézenfekvő vagy megvalósítható dolog nem jutott az eszébe. Főleg nem egy ilyen bolondság.
Azt sem tudta mit mondhatna erre, de Thaddeus megoldotta helyette, mert elmagyarázta mire gondolt.
– Mondjuk le az erőnkről és szülessünk újjá emberként. Így nem szakadna meg az egyensúly, mi pedig újra és újra leélnénk egy emberi életet, így a világnak sem lenne vége. Amíg mi élünk mindennek van jövője és mivel állandóan újjászületnénk, nem lenne vége a körforgásnak. Ráadásul nem kellene minden erődről lemondanod, csak egy részéről. Csak annyit tarthatnánk meg, amennyit elbírna az embertestünk. – Itt egy kis szünetet tartott és nagy levegőt vett. – Ez… ez az egyetlen lehetőségünk, hogy együtt lehessünk.
Xénia ledermedve figyelte a férfit, aki szenvedélyesen adta elő a tervét, amiben hitt. A nő már nem volt ebben annyira biztos. Félt is kicsit.
Az emberek között élni? Pont ő?
Abban biztos volt, hogy a Tűz Hercege képes lesz ezzel megbirkózni, de hogy ő maga is képes lenne rá, abban már kevésbé. Nem volt éppen az a bratyizós típus és attól is igen megrémült, hogy ott kellene hagynia a birodalmát, ami számára a biztonságot jelentette. És a sárkányai?
A nő vett egy mély levegőt, miközben Thaddeus fürkésző szeme figyelte és várta a reakcióját. Ennek tudatában tette fel magának az egyetlen és legfontosabb kérdést.
Vajon szereti annyira Thaddeust, hogy feladjon érte mindent, amit ismert és jelentett neki valamit?
Nem is lehetett kérdéses a válasz. Ugyan félt és meg volt rémülve, de szerette a férfit és kész volt mindent kockára tenni érte. Már csak egy valamit nem értett.
– És mi a garancia arra, hogy találkozni fogunk?
Thaddeus közelebb lépett és végig simított a nő arcán. Minden kertelés nélkül kimondta az igazat.
– Semmi.
– Értem. – Látszott az istenen, hogy ott van benne a félsz, mivel nem tudta mit fog válaszolni a nő. De nem volt aggódni valója. – Mikor kezdjük?
A férfi egy olyan mosolyt villantott rá, amitől Xéniának menten elállt a lélegzete és remegni kezdett a lába.
– Később. Előbb bepótolóm az időt, amit a hülyeségem miatt elszalasztottunk.
Azzal felkapta Xéniát és nem engedte szóhoz jutni, pedig ő meg akarta mondani, hogy tévedett. A nő volt az ostoba, de láthatóan ez mit sem számított a férfinak. Az ágyában akarta tudni, úgyhogy egy pillanatot sem vesztegetett és nagy lépésekkel a hálószoba felé vette az irányt.

Thaddeus fellélegzett, mikor a nő beleegyezett az őrült ötletébe, ami ugyan egy pillanat alatt pattant ki az elméjéből, de alaposan átgondolta és hitt benne, hogy sikerülni fog. Ő is tartott ettől a dologtól kicsit, hisz meg kell válnia erejétől és dimenziójába sem térhet majd vissza soha. Sárkányaitól is meg kell majd válnia, ami különösen fájdalmas volt a férfi számára, de Xénia miatt bármiről hajlandó volt lemondani.
Most félre tett minden aggodalmát és csakis az istennőre összpontosított. Lefektette a nőt a kék lepedőre, a takarót pedig félresöpörte. Nem akart – vagyis inkább nem volt akaratereje – finomkodni, ezért szinte azonnal nekiesett Xéniának.
Láthatóan a nő sem bánta, mert ugyanolyan hévvel viszonozta Thaddeus közeledését ezzel is tüzelve vágyát és türelmetlenségét. A férfi gyorsan ledobta magáról a pólóját, majd a partnerére fordította a figyelmét. Simogatta, kényeztette, közben pedig kihámozta a nőt ruháiból. Mindketten nagyon várták már a beteljesülést, szinte nem is bírtak magukkal.
Hamar lekerült az összes ruhadarab és ők elmerültek a vágy zabolátlan hullámaiban. Ezt a napot és éjjelt engedélyezték maguknak, hogy együtt töltsék. Kimondatlanul egyeztek meg abban, hogy lemondanak az erejükről és emberbőrbe bújnak még pedig minél hamarabb. Az utolsó napjukat töltötték istenként, de csak az számított, hogy együtt vannak.

Felvirradt az újjászületés napja, amikor a két isten, aki a világegyensúlyáért felelt, lemond erejéről és az emberek közé áll, hogy beteljesíthessék szerelmüket. És a világ mit sem tudott áldozatukról. Ahogy teltek a korok egyre inkább elfeledték őket és már csak kevesen ejtették ki félve a nevüket. Az istenek kora leáldozott, így Xénia és Thaddeus is belátta ezt, ami megkönnyítette döntésüket.
Ám még ennek tudatában is nehéz megtenniük az első lépést, hisz erejük a részük volt, amiről csak hatalmas akarat árán voltak képesek félre dobni.
A reggel volt a legnehezebb, mivel még mindig kimerültek voltak az előző éjszaka következményeként. Egyszerre féltek és voltak izgatottak, ugyanakkor nem halogathatták már tovább a búcsúzkodást.
Egy heves és érzelmes csók után mindketten félretették az érzelmeiket és az előttük álló feladatra koncentráltak.
A férfi a hálószobában maradt, miután elkészítette a saját emlékeinek sűrítését egy tárgyba, amit Xéniának adott, beállt a szoba közepére kinyújtott karokkal és elkezdte a varázsigét:
– Segítségül hívom az ősi erőket, hogy végrehajtsák akaratomat és végzetemet. Feláldozom isteni és halhatatlan éltem, hogy egy másik sokkal törékenyebbre cseréljem. – Az ősi szavak, amiket csak ő és Thaddeus érzett szinte megborzongtatta a nőt. Nemsokára neki is el kell ismételnie ezeket a szavakat. – Az ősi paktum értelmében most meghalok, hogy újjászülethessek és míg világ, a világ újra és újra ezt tegyem.
Míg Thaddeus mormolta az ősi varázslatot, amit eddig tabuként kezeltek, addig Xénia létrehozott egy kívülről átlagosnak tűnő könyvet, amibe emlékeit sűrítette, hogy majd emberként megismerhesse a múltját. Így, amikor majd halandóként megérinti, minden eszébe jut és teljesen képes lesz uralni a képességeit. Már csak le kellett juttatnia az emberekhez.
Antenubo! – parancsolta, majd a könyv és Thaddeus tárgya, amik az emlékeit őrzik ennek engedelmeskedve kirepült a nyitott ablakon és Xénia nem tudhatta, hol fognak földet érni.
Az ő feladatuk lesz majd, hogy emberként megtalálják és használják.
Közben a férfi még mindig mondta az igét és a nő odasétált mellé, majd ő is becsatlakozott hozzá.
– Feltámadásommal tovább él az erő és az egyensúly, nekem pedig lehetőségem van arra, hogy emberként élhessek. Most lemondok az erőmről egy magasabb cél érdekében, elfogadva a következményeket, hogy soha többé nem térhetek vissza ebbe az isteni létbe…
Itt hirtelen abbahagyták és egymásra néztek. Egy karnyújtásnyira álltak csak egymástól és most megfogták egymás kezét és megszorították a másikét. Thaddeus bólintott, így a Jégkirálynő szólalt meg először.
– Én Xénia…
– És én Thaddeus…
– Most lemondok az erőmről, és újjászületek.
Amikor ezt kimondták a szívük nagyot dobbant, majd egy pillanattal később megállt. Egymást nézték és mosolyogtak, majd összeestek és meghaltak, de annak tudatában, hogy történetük csak most kezdődött el.

2013. augusztus 10., szombat

25.fejezet /Részlet/




"Bár ki tudja, lehet, hogy bosszút állni jött.

Nem lehetett biztos benne, ennek ellenére Sloane-t leszállásra ösztökélte, aki ugyan vonakodva, de teljesítette a parancsát. Xénia félt. Ugyan a férfi úgy masírozott, mintha nem is érdekelné, hogy a Jég Birodalmában van, de annak hatását nem kerülheti el sokáig. Ketyegett az óra és ezzel mindketten tisztában voltak.

Az istennő leugrott sárkánya hátáról és hátrálásra utasította fel a többiekkel egyetemben. Egyedül akart beszélni a férfival, nem szerette volna ha szem és fül tanúi lennének, nem mintha ez bármi jelentőséggel bírt volna.
Azonban örült, mikor mindannyian elhagyták a helyet és visszatértek a hegyre, ahonnan figyelemmel követték az eseményeket, de jóval távolabbról. Így már nyugodtabban szembe tudott nézni a férfival, aki felkavarta az egész életét, ennek ékes bizonyítéka pedig a virág volt, ami növekedésnek indult még ebben a zord környezetben is..."