2013. január 19., szombat

15.fejezet

Na, meg is érkezett a fejezet. Jó olvasást :)


15

Xénia döbbenve fordult a hang irányába és nem is meglepetésére és bosszúságára az a férfi állt a szobában, aki iránt gyűlöletet érzett. Senki nem volt képes még olyan közel kerülni hozzá, hogy bármi féle érzelmet csikarjon ki belőle, de Thaddeus valahogy képes volt megkerülni a védelmi vonalait. De ennek itt és most véget vet.

– Azt hiszed, meg tudsz állítani? – nevetett fel érzelemmentesen Xénia.

– Nem hiszem, tudom. Egyenlő felek vagyunk.

Thaddeus elindult feléjük, de az istennő megőrizte a hidegvérét.

– Nagyon tévedsz! Nem hagyom, hogy az utamba állj!

A nő nem hagyva időt a férfinak, támadásba lendült. Kezét felemelte, tenyerét pedig a szája elé tette és fagyos levegőt fújt a férfi felé remélve, hogy ezzel megfagyaszthatja. De nem járt szerencsével. Thaddeus elugrott a csapás elől és ellentámadásba kezdett. Tenyerét Xénia felé nyújtva tűzcsóvát lövellt az irányába. Xénia nem mozdulva helyéről mindet megfagyasztotta és újabb adag jeges levegőt fújt szét mindenfelé.

Az egész szoba megfagyott és rettenetes hideg uralkodott ezzel is kedvezőbbé téve a körülményeket az istennő számára. De nem hitte, hogy ennyivel nyert volna. Igaza is volt. Thaddeus felemelkedett a földről, ahová Xénia támadása elől menekült, majd erejét szabadon engedve egy tűzgolyóvá változtatta magát. Füstöt és tüzet lövellt ki magából, ami ellen Xénia egy jeges pajzzsal védekezett, amit még épp időben sikerült felhúznia maga elé.

Hangosan szitkozódott, mert nem volt benne a tervében, hogy még a másik istennel is el kell bánnia. Épp az esélyit mérlegelte és megpróbálta megtalálni a férfit a füstfelhő mögött, amikor oldalról valaki hatalmas erővel megrúgta, Xénia pedig nekirepült a falnak.

Erre a támadásra nem számított. Belé hasított a fájdalom, ahogy teste nekicsapódott a kemény falnak. Erőtlenül lecsúszott a földre. Feje iszonyatosan sajgott a hatalmas ütéstől, és amikor ösztönösen odanyúlt, valami ragacsos anyag tapadt a kezére. Vér.

Az istennő nagyon dühbe gurult. Felnézett azzal a szándékkal felvértezve, hogy most kinyírja mindkettejüket. Tekintete egy pillanatra összekapcsolódott Thaddeuszéval, azután a férfi megragadta Max karját, majd eltűntek mielőtt még a nő bármit is tehetett volna. Xénia sikított dühében. Még sosem tett ilyet, de most olyan erősek voltak ezek az érzések, hogy nem tudta őket kezelni. Eddig még sosem engedte, hogy ezek elérjék a szívét. A védvonalai leomlottak és már nem tudta hogyan kell a helyükön tartani őket.

De nem adta fel. Felpattant és a másik isten erejének parányi jelét követte, ami elvezette hozzá. Bármikor is használták a képességeiket, a másik mindig érzékelni tudta azt és ezt most Xénia ki is használta. Felfedezett egy aprócska töredéket és azonnal a nyomába eredt.

A férfi után eredt remélve, hogy Maxot is vele találja, hisz rögtön a nyomukba eredt, bár nem fűzött sok reményt hozzá, de akármilyen mágiát is használt a másik isten a nyomait ő akkor is tudta követni. Ám amikor végre rátalált Thaddeusra, egyedül volt.

Az isten ugyanazon a tetőn várta, ahol egyszer már meglepte az istennőt és megcsókolta. Egy pillanatra a csók emlékez kizökkentette a nőt, de azonnal meg is zabolázta testi reakcióját. Most nem ért rá ilyen gyerekes dolgokra, különben is, ez a férfi az ellensége volt.

Thaddeus háttal állt neki, ám amikor megérezte őt felé fordult. Szemben álltak egymással a város felett. Xéniának - ahogy a férfit figyelte - egyre jobban elöntötte az agyát a düh, amit a természet is megérzett a közelében. Sötét viharfelhők kezdtek gyülekezni az égen és nemsokára már ömlött az eső. A szél annyira felerősödött, hogy Xénia alig bírt megállni a lábán.

Mindez csak azért történt, mert találkozott Thaddeusszal és hagyta, hogy a férfi a közelébe férkőzzön.

A férfi volt a baj okozója és Xéniának szándékában állt megküzdeni vele, vagy legalább eltávolítani az útjából, hogy minél előbb visszavonulhasson a Jég Birodalmába.

– Hol van az ember? – tette fel a kérdést Xénia, bár nem remélt választ.

– Sajnálom, de azt nem mondhatom meg.

– Úgyis megtalálom, szóval minél előbb essünk túl ezen. Mondd el hol van, vagy meg kell, hogy öljelek.

Thaddeus összeráncolta a szemöldökét.

– Tudod, hogy nem teheted.

Xénia ajka mosolyra húzódott, de nem az örömtől. Miközben válaszolt elindult a másik isten felé.

– Oh, dehogynem.

Xénia nem habozott, azonnal támadásba lendült, méghozzá gyilkos szándékkal. Elege volt a férfi játszadozásaiból és hogy azt képzelte bármit megtehetett vele. Szabadjára engedte az erejét nem törődve a következményekkel, ugyanis cseppet sem érdekelte az emberek sorsa. Győzni akart és végre elvonulni. Könnyebb lett volna egyszerűen hagyni az egészet a fenébe, de a büszkesége nem tette ezt lehetővé. Megfogadta, hogy bosszút áll és meg is fogja tenni.

Thaddeus csak egy helyben állt kitéve a nő támadásának. Aztán az utolsó pillanatban kitért és azonnal Xénia háta mögé került. Elkapta az istennőt a derekánál fogva. Egyik kezével átfogta az egész derekát és hasát, a másik pedig a nő nyaka köré fonódott. Szorítása ugyan erős volt, de nem okozott fájdalmat.

Xénia próbált kiszabadulni, de nem tudott.

– Hallgass meg.

– Nem! Nem hiszek többet a hazugságaidnak!

A nőnek nem állt szándékában akár egyetlen szavát is komolyan venni, mivel már nem volt képes hinni a férfinak. Többet nem volt hajlandó engedni azoknak a furcsa érzéseknek, amiket a másik isten keltett benne, de még most is, mikor forrt a vére, hogy megleckéztethesse Thaddeust, teste reagált a férfiéra, ez pedig mindennél jobban feldühítette. Szívverése azonnal felgyorsult, lába köze nedves lett, ahogy az isten kemény és izmos mellkasának nyomódott a háta. Keze a hasának nyomódott, és már-már bizalmasan fogta át.

Xénia lelkében nagyobb vihar tombolt, mint körülöttük. Bár ruhája szinte már teljesen átnedvesedett a férfi jelenléte szinte megperzselte a nőt. Úgy érezte megbilincselték, megzabolázták, de ő ezt nem engedhette meg. Neki senki sem parancsolt.

– Ne haragudj… - suttogta közvetlenül a fülébe a férfi.

Xénia most már véglegesen összezavarodott.

– Ugyan mit?

– Hogy megrúgtalak, de máshogy nem tudtalak volna eltávolítani Max közeléből. Ez volt a leggyorsabb megoldás, bár nem állt szándékomban megsebesíteni. Vérzel.

Thaddeus lehelete csiklandozta az istennő nyakát, ami túlságosan is jóleső érzés volt. Megborzongott. Jóleső meleg árasztotta el a szívét hiába próbálta kizárni az érzést. A férfi szavai kibillentették a törékeny egyensúlyból, amit ismét sikerült felépítenie. Ismét sikerült kizökkentenie.

Ám a nő akkor döbbent meg igazán, amikor a férfi keze a nyakáról a sebéhez irányította és elkezdte gyógyítani. Újabb érzelemhullám öntötte el, amivel már nem tudott mit kezdeni. A döbbenettől mozdulni sem tudott.

Mégis mit kellene tennie? A férfi miért törődik vele még mindig, mikor meg akarta ölni? Megőrült?

Xénia nem ismerte a válaszokat, ami eddig még sosem fordult elő, de mióta Thaddeus felbukkant, az élete a feje tetejére állt. Már semmi sem volt ugyanaz, mint eddig, teljesen felbolygatta a világát és magát a nő személyiségét. Kérdések feltételére késztette, és szembe kellett néznie az azokra adott válaszokkal is.

Érezte, ahogy Thaddeus ereje szétárad benne, és ahogy a sebe lassan bezárul. Nem volt komoly baja, a férfi mégis erre pazarolta az erejét. Jóleső sóhaj fakadt ki belőle, amikor megszűnt a tompa fájdalom a fejében.

– Jobb? – kérdezte az isten tőle bensőséges hangon.

Ez túlságosan zavarba hozta a Jégkirálynőt, pedig már eddig sem tudta hova tenni a férfit.

– Egyszerűen nem értelek. Megpróbáltalak megölni erre te szabadkozol és meggyógyítasz. Neked teljesen elment az eszed vagy… - itt Xénia hirtelen abbahagyta, mert nem tudta mit is akart mondani. Vagy csak nem mert szembenézni vele.

– …vagy csak fontos vagy nekem – fejezete be az istennő helyett Thaddeus.

Xénia keserűen felnevetett.

– Akkor bolondabb vagy, mint hittem. Én nem vagyok képes a szeretetre.

– Ebben nem értünk egyet.

A férfi hangja tele volt reménnyel és meggyőződéssel, amitől Xénia megrémült. Ő nem adhatta meg neki, amire vágyott és nem is állt szándékában. Nem tehették. Thaddeus már így is több kárt okozott, mint gondolta volna.

– Megvesztél? Már így is a tűzzel játszol. Ha arra ösztönzöl, hogy érezzek, felborul az egyensúly és a kedves kis embereid látják majd a kárát.

– A tűzzel? Ó, drágám, igen. Ez az életem. – Mosolygott rá a férfi. Ismét megmutatkozott a férfi pajkos természete, ami annyira felborzolta Xénia idegeit. Egyszerre volt nyerő és zavarba ejtő.

De a pillanat varázsa, amit a nő érdekes szóhasználata okozott, elpárolgott. Csökkentette köztük a feszültséget ugyan, de nem oldotta fel teljesen. Mindketten tudták mi a tét, úgyhogy Thaddeus komolyan folytatta tovább megválaszolva ezzel korábbi szavait:

– Tévedt. Hisz eddig sem történt semmi, nem igaz?

Xénia torkában gombóc nőtt. Ez teljesen megőrült!

– Te megvesztél! A változás nem azonnali lesz. Katasztrófák fogják elárasztani…

Nem tudta befejezni a mondatot, mivel Thaddeus villámgyorsan megfordította és csókkal hallgatatta el. Derekánál fogva szorosan magához vonta, ezáltal egész testük egymásnak nyomódott. Xénia azonnal megérezte a férfi vágyának ékes bizonyítékát.

Hiába próbált szabadulni, a Tűz Hercege szorosan tartotta és nem állt szándékában elengedni. Szájával arra késztette Xéniát, hogy szétnyissa az ajkait és hagyja, hogy a másik nyelve benyomuljon a szájába. A nő testén villámcsapásként hatott a férfi heves vágya. A vére forrt és alig bírt ellenállni a másik isten heves ostromának.

Nagy lelki erő révén képes volt elszakítani magát Thaddeus csábításra szánt szájától és eltolta őt kissé.   

– Thaddeus, én nem tudok szeretni. És még ha képes is lennék, mi akkor sem… - kezdte el kissé bizonytalanul a nő.

– És ezt ki dönti el? – támadott a férfi látva Xénia bizonytalanságát.

– Mi egymás ellentétei vagyunk. Nem gondolhatod komolyan…

– Miért ne? Egyik nő sem korbácsolta fel így még az érzékeimet. Azonnal felkeltetted a figyelmemet. Tudom, hogy ez különleges. Érzem. Hiába is próbálnád tagadni, tudom, hogy te is érzed. Akarlak, és mindent el fogok követni, hogy megkapjalak.

A Jégkirálynő felnevetett, mert szívébe ezek szavak hallatán beleköltözött a reményt, amit sehogy sem tudott kitépni onnan. Gyökeret vert és burjánzani kezdett, amit már nem lehetett megállítani, de Xénia tudta ez mit fog jelenteni számára. Fájdalom. Magány.

– Sajnálom Thaddeus, de ez őrültség, és egyáltalán nem hiszek benne. Én csak az igazságban hiszek és szándékomban áll végrehajtani, amit az a férfi megérdemel.

Xénia szó szerint kitépte magát a férfi karjai közül és támadó állásba helyezkedett el, hogy nyomatékot adjon szavainak. Thaddeus arca elkomorult és szomorúvá vált, ám hamar levetkőzte és csak elszántság maradt a helyében.

– Igazság? Megmutatom neked mi az igazság.

Thaddeus egy szempillantás alatt előtte termett és kezét fejére helyezte. Xénia szeme tágra nyílt, amikor képek kezdtek el villódzani a szeme előtt. Azok nem képek, hanem emlékeke voltak, méghozzá Maxé.

Olyan sok kép futott át pillanatok alatt az agyában, hogy alig tudta követni, felfogni őket, de főleg az utolsók keltették fel a figyelmét. Max egy kismacskát vett magához, aztán nagy megdöbbenésére Roxánát látta, ahogy Max-szal kezdett el beszélgetni. Erre a jelenetre fókuszált.

Roxána zaklatta Maxot. Figyelmeztetés, fenyegetés, szócsata.

Xénia mindent látott, hogy mit tett Max, és hogy mit érzett. Átfolyt rajta és szinte már olyan érzés volt, mintha a sajátjai lennének. Aztán Thaddeus Roxána múltját vetítette le előtte. A Jégkirálynő szemei előtt egy őrült és megszállott nő képe bontakozott ki, aki még a gyilkolásra is képes volt.

Az istennő már tudta. Tévedett. Igen, Max sok rosszat követett el, de pont most akart megváltozni, bár ezt nem tudta, hogy mennyire elszánt ez az elhatározás. Tudta, hogy jobban utána kellett volna néznie az embernőnek és Maxnak is, nem pedig egyből elítélni.

Átfutott az agyán mennyi embert büntetett meg anélkül, hogy bármilyen esélyt adott volna. Ott és akkor igazságosnak ítélte meg, de Thaddeus teljesen más fényben mutatta meg neki a történéseket.

Amikor a férfi leengedte a kezét, Xénia csak némán bámulta őt. Belenézett abba a földöntúli szempárba és teljesen elbizonytalanodott. Mindent illetően.

Most mitévő legyen?

2013. január 18., péntek

15.fejezet /Részlet/

Ezúton kívánok mindenkinek Boldog Újévet...remélem tetszeni fog a részlet, és hamarosan fejezet is lesz :)

   " Belé hasított a fájdalom, ahogy teste nekicsapódott a kemény falnak. Erőtlenül lecsúszott a földre. Feje iszonyatosan sajgott a hatalmas ütéstől, és amikor ösztönösen odanyúlt, valami ragacsos anyag tapadt a kezére. Vér.
Az istennő nagyon dühbe gurult. Felnézett azzal a szándékkal felvértezve, hogy most kinyírja mindkettejüket. Tekintete egy pillanatra összekapcsolódott Thaddeuszéval, azután a férfi megragadta Max karját, majd eltűntek mielőtt még a nő bármit is tehetett volna. Xénia sikított dühében. Még sosem tett ilyet, de most olyan erősek voltak ezek az érzések, hogy nem tudta őket kezelni. Eddig még sosem engedte, hogy ezek elérjék a szívét. A védvonalai leomlottak és már nem tudta hogyan kell a helyükön tartani őket.
De nem adta fel. "