2013. február 26., kedd

17.fejezet /Részlet/



"Kizárta annak lehetőségét, hogy Thaddeus csinált volna valamit, hisz ha az erejét használta volna azt neki éreznie kellett volna, de akkor mégis mi nem stimmel?
Az istennő nem tudta, de jelenleg nem is nagyon érdekelte. Egyszerűen figyelmen kívül hagyta az ösztöneit, mivel szerette volna végre lezárni ezt az egészet. Nem akart többet a másik istenre gondolni, csak teljesen ki akarta törölni az emlékezetéből még a férfi létezését is. Persze, tisztában volt vele, hogy ez nem lehetséges, így hát inkább csak minél távolabb szándékozott tőle tartózkodni, ezért úgy döntött soha nem tér vissza az emberek világába, hogy még véletlenül se futhasson össze vele.
A Tűz Hercege túlságosan is felzaklatta és túl sok érzést kavart, sőt keltett benne, aminek még léteznie sem lett volna szabad."

2013. február 10., vasárnap

16.fejezet

Kicsit sokáig tartott, de megérkezett a fejezet. jó olvasást :)



16

Xénia sosem volt még ennyire bizonytalan. Ott állt közvetlenül előtte Thaddeus és mélyen a szemébe nézett, amitől a nő minden gondolata elszállt. Az érzések elöntötték, amiket még nevén sem mert nevezni, az érzékei teljesen le voltak terhelve Xénia pedig nem tudta kezelni a helyzetet. Eddig nem voltak érzései, így sosem tanulta meg kontrolálni őket, most pedig egyszerre öntötte el minden, amiről sosem hitte, hogy lehetséges.
Az előtte álló isten volt a végzete és nem csak az övé, hanem az emberiségé is. Lehet, hogy a férfi nem hitt benne, de Xénia igen. Az ereje már egyszer elszabadult, és ha ez az emberek világában történik meg, annak katasztrofális következményei lesznek. Hiába nem szívlelte a földieket, mégsem hagyhatta, hogy miatta haljanak ki.
Tennie kellett valamit, vagy elszabadul a pokol. Lehet, hogy még stabil, de mivel nem tudta kezelni az újonnan tapasztalt érzéseit, kész időzített bomba volt, amit épp most élesítettek. Látta a változást magán, tapasztalta a tüneteit és érezte is őket.
Nem maradt sok ideje az összeomlásig, tehát két választása maradt. Vagy visszamegy a dimenziójába és megpróbálja kordában tartani azt, amit nem is ismert, vagy ismét visszaváltozik azzá az érzéketlen, érzelemmentes istennővé, aki volt, mielőtt találkozott volna Thaddeusszal.
Mindkettő választás rossz volt és ő inkább a kevésbé rosszat választotta.


Amióta Thaddeus megmutatta Xéniának Max és ex-barátnője, Roxána emlékeit egy szót sem szólt, csak megfejthetetlen arckifejezéssel nézett rá és még a szeméből is csak annyit tudott kiolvasni, hogy zavarodott és kavarognak benne az érzések, de a férfi pont ezt akarta. Azt akarta elérni, hogy a nő ismerje be, hogy nem egy érzelemmentes gép, hanem ő is képes érezni, mint bárki más, csak eddig ezt nem engedte meg magának, mert úgy könnyebb volt.
A férfi sokat gondolkodott ezen, amióta összehozta őket a sors. Előtte is foglalkoztatta a dolog, de most különösképpen érdeklődni kezdett a téma iránt és minden szabad percében ezen törte a fejét.
Az, hogy Xénia az emberek negatív energiáiból és érzéseiből nyeri az erejét vajon a személyiségére is hatással van? Tényleg képtelen az érzésekre, vagy csak önkéntelenül fojtja el őket, mert a negatív kisugárzásból csakis rossz és kellemetlen érzések keletkezhetnek?
Igen, benne is felötlött a kétség, és az elején még valószínűnek is tartotta így – a nő szavaival élve – valóban a tűzzel játszott, de mostanra megváltozott a véleménye. Meggyőződése volt, hogy a nő igenis képes normális emberi érzésekre és nemcsak negatívakra. Látta a szemében, érezte, ahogy az istennő reagál a testére, az ösztönei súgták neki, ami eddig mindig bevált. Most is hinni akart benne, sőt tudta, hogy igaza van. Már csak Xéniát kellett erről meggyőznie.
Bár talán nehezebb fába vágta ezúttal a fejszéjét, mint gondolta, de meg kell próbálnia, hisz ezen múlott a boldogsága. Soha egyetlen nő sem csigázta így fel, soha nem forrt még ennyire a vére és nem érezte ennyire elevennek magát, mióta csak létezett. A legjobb dolog az életében, hogy találkozott a Jégkirálynőjével, ám a szíve körüli jeget csakis az ő tüze olvaszthatta meg.
De még egy kicsit várnia kellett a cselekvéssel. Kíváncsi volt, mit mond majd Xénia az igazság láttán és nagyon remélte, hogy sikerült megtörnie – legalább részben – a makacsságát.
Csak figyelte őt és várt. Remélte a kedvező eredményt, bár igen nagy esély volt rá, hogy Xénia nem akar megváltozni. Talán csak fél tőle. Nem tudhatta, de ki akarta deríteni. Meggyőzni a nőt, akit annyira kívánt, de ez több volt sima vonzalomnál. Sokat gondolkodott ezen, hogy miért olyan különleges a Jégkirálynő, hogy miért kívánja őt annyira.
Aztán rájött. A válasz igen egyszerű volt, mégis összetett és megváltoztatott mindent.
Szerelmes. Ennyi az egész.
Thaddeusnak is sokáig tartott, hogy felismerje és elfogadja a tény, mivel ez neki is merőben új volt. Tisztában volt a fogalommal, de még sosem tapasztalta meg az érzés. Hogy mégis honnan tudja, hogy ez mégis szerelem? Hát pont azért, mert még nem volt dolga vele. Minden mással; kéjvággyal, törődéssel is volt már dolga, de így még sosem érintette meg egy nő sem. És ez neki már elég volt. Más kérdés, hogy Xéniának is elég lesz-e ez a magyarázat.
Még mindig várt, de akkor meglátott valamit a nő szemében. Meghozta a döntést, most pedig a férfi nagy levegőt vett és várta a reakciót.


Xénia elhatározta magát, bár nem volt biztos döntése helyességében, de vállalta a kockázatot. Nagy levegőt vett, majd hosszasan kifújta és elindult Thaddeus felé. A férfi először csak felvonta a szemöldökét, de nem tett semmit, majd láthatóan várakozó álláspontot vett fel. Ez tökéletesen kapóra jött Xéniának, ugyanis nem akarta, hogy Thaddeus bármit is tegyen.
A nő odalépett hozzá, majd váratlanul megcsókolta. A férfi először meglepődött, majd egy pillanattal később már a derekára csúsztatta a kezét és hevesen visszacsókolt. Xénia pár percig élvezte nyelvük táncát, majd erőszakkal elszakította a száját a férfiétól és kissé elhúzódott tőle. Belenézett azokba a túlvilági szemekbe és elmerült bennük. A férfi íriszét mintha lángnyelvek nyelték volna el, amik szinte vonzották a nő tekintetét. Ezek a szemek különlegesek voltak. Egyediek és megismételhetetlenek.
Xénia megrázta a fejét, hogy kitisztítsa a gondolatait és visszanyerje a higgadtságát.
– Ezt meg miért kaptam? – kérdezte a Tűz Hercege meglepetten.
– Búcsú – egy levegővételnyi idő után folytatta, Thaddeus pedig zavartnak tűnt – Lehet, hogy az emberek nem érdemlik meg, de élniük kell.
Xénia szavai magához térítettek a férfit, de már túl későn. Az istennő egy pillanat alatt erejét felhasználva a kezébe gyűjtött egy jégdarabot, majd a hegyét a férfi hasába szúrta. Nem okozott halálos sérülést, de súlyosat, amit még Thaddeus sem lesz képes hamar kiheverni.
Xéni egy mozdulattal kihúzta a fegyvert, majd eldobta.
A férfi a hasához kapott, felnyögött aztán vádlón kapta a tekintetét Xéniára. Mivel Thaddeus nem úgy tűnt, mint aki ki akarna dőlni, Xénia megütötte ugyanott, ahol előtte leszúrta. Az isten pólóján a vért folt egyre csak nőtt. Ennyi fájdalomnak még egy isten sem állhatott ellen, így a férfi térdre rogyott Xénia pedig kihasználta a lehetőséget és az emberek közé teleportálta magát. Senki sem vette észre, erről gondoskodott.
Sajnálta a férfit, de nem tehetett mást, különben megállította volna. Tisztában volt vele, hogy Thaddeusnak igaza van, csak túl makacs volt ezt beismerni. És már így is annyira felkavarta a lelki világát, hogy nem engedhette meg, hogy a férfi megnyerje a fogadást, mert akkor elveszett. Ha behódolna neki és engedné, hogy hozzá érjen, akkor teljesen összeroppanna, így minél előbb le kellett zárnia ezt a férfival és minél előbb visszavonulni a világába. A biztonságba.
Az istennő becsukta a szemét és koncentrált. Thaddeus energiájának nyomait kereste, ami egyenes úton vezet ahhoz a helyhez, ahová Maxot rejtette. Gyorsan kellett cselekednie, mert ezzel csak lelassította a férfit és ő még azelőtt el akart tűnni az emberek világából, mielőtt a másik isten felépül és bosszút forralva utána nem ered.
A hangon, az utca zaja, az emberek beszélgetése egyre jobban elhalkult. Xénia mestere volt a koncentrálásnak és annak hogyan zárja ki a számára zavaró tényezőket. Most ezt tette mindenki mással rajta kívül és fókuszált. Meg is érzett egy nagyon apró, szinte észrevehetetlen foszlányt. Habozás nélkül kinyitotta a szemét és a nyom után eredt.
Teleportált az energia maradványát követve, ami elvezette egy pinceszerű helyiségbe. Ezen talán elgondolkodott volna, ha nem sürgette volna az idő, így csak cselekedett. Meg is látta Maxot az egyik sarokban kuporogni. A földön ült, karjával átkarolta a lábát, fejét pedig a térdének támasztotta. Úgy tűnt, mint aki beletörődött a sorsába, vagy csak letört volt. Ki tudja, de Xéniát az ok nem érdekelte. Csakis a tettek számítottak.
A férfi még nem vette észre őt, bár az sem segített volna rajta, ha előre tudja mi fog történni, úgyhogy Xénia nem habozott. Azonnal ott termett az ember mellett és a karjánál fogva felráncigálta álló helyzetbe, majd mormolni kezdett.
Max a hirtelen megjelenésétől pánikba esett és megpróbálta kiszabadítani a karját, hogy elmenekülhessen, de a nő vasmarokkal szorította. A halandónak fogalma sem volt mivel áll szemben, így azt sem tudhatta, hogy mit sem érne azzal, ha elfut. Úgy is megtalálná. Nincs hová menekülnie, mégis vak rémület látszott a szemében.
Bár Xénia elmondta neki, hogy egy istennő, a félelem mégis eluralkodott rajta. Harcolj vagy menekülj. A Jégkirálynő még gyorsabban kezdte el kiejteni az ősi szavakat a száján, nehogy a férfi lévén, hogy nem menekülhet, sarokba szorított vadállatként küzdeni kezdjen, az ugyanis sok problémát okozott volna a nőnek.
Amint végzett, teleportálta mindkettejüket. A saját világába, ami halálos az emberek számára.
A barlang belsejében már elengedte a férfit, aki azonnal leroskadt és eszeveszetten reszketni kezdett, ami nem is volt meglepő lévén, hogy ember volt és embertelen hideg uralkodott a dimenziójában.
Ezt senki nem bírhatta ki rajta és a sárkányin kívül. Még Thaddeus sem élné túl, ha bemerészkedne a Jég Birodalmába. Kevesebb ideig bírná, mint egy ember, mert az ő eleme a tűz. A jég ellentéte, ami halálos lenne rá, ebben a környezetben.
Már megint Thaddeus.
– Mi az istenért lyukadok ki mindig nála? – elmélkedett a nő, de megrázta a fejét, hogy kitisztítsa az elméjét.
A férfi fogai megállíthatatlanul és rettenetesen hangosan koccantak össze. Reszketett, mint a nyárfalevél. Kezeit maga köré tekerte, mintha ezzel megvédhetné magát a csontfagyasztó hideg ellen. Xénia azonban sokkal jobban érezte magát, ahogy belélegezte a hideg levegőt, ami kellemesen égette a torkát és tüdejét. Számára ez mindennapos volt, ez pedig nyugtatóan hatott rá.
– Francba Thaddeusszal.
Sloane megérezhette az érkezését, mivel megjelent a barlang bejáratánál, de Xénia leintette, hogy maradjon ott, ahol van. A sárkányának nem kellett részt vennie abban, amit most tenni készült, bár tudta, ha elküldené, akkor sem menne el, de azt megakadályozhatja, hogy közelebb jönnöm.
A Jégkirálynő nagy levegőt vett, majd lehajolt Maxhoz. Az állánál fogva felemelte a férfi fejét, hogy ránézzen, majd belenézett a szemébe. Hirtelen felvillant valami a férfi tekintetében, de olyan hamar eltűnt, hogy Xénia nem tudta azonosítani, hogy mi lehetett az, de hirtelen furcsa érzése támadt, de legyintett rá. Nem érdekelte mi lesz a halandóval, mivel a tetteknek következményei vannak és most ő megbünteti a férfit, azért, amit elkövetett, mindegy most mit gondol. Az ilyenek nem változnak, és ha mégis? Hát elkésett vele. A tetteknek mindig következményei vannak.
Sloane hirtelen felmordult, amire a nő felkapta a fejét. Kedvenc sárkánya kitárta a szárnyait és odarepült hozzájuk, majd közvetlenül Max mögött szállt le. Kitátotta a száját, amiből fagyos levegő áramlott ki.
Xénia összezavarodott. Nem értette a hirtelen viselkedés változást, ez nem volt jellemző rá.
– Sloane! – emelte meg a hangját, de az állat rá sem hederített.
Le akarta fújni a férfit, amitől az azonnal meghal, amit Xénia nem engedhetett meg, mivel nem akart fájdalommentes, gyors halált adni a férfinak, ezért a háta mögé rántotta az embert, hogy a testével védje az állattól. Persze tőle kellett inkább tartania, de ez már lényegtelen volt.
Sloane megállt ugyan, de a farkát, aminek tüskés volt a vége ide-oda lóbálta. A sárkány próbált mentálisan kapcsolatba lépni vele, de a nő nem volt hajlandó meghallgatni. Gyorsan akart végezni és ebbe nem fért bele a kedvence megnevelése.
– Elég! – sziszegte a fogai között, mire az állat hátrébb lépett, de még mindig rettentő feszült volt.
Miután megbizonyosodott róla, hogy Sloane nyugton marad visszafordult a férfihoz, az egyre jobban reszketett.
– Na jó, most, hogy ezt is lerendeztük azt hiszem, kezdhetjük a mókát Max. Emlékszel még mit ígértem neked?

2013. február 1., péntek

16.fejezet /Részlet/



"Az előtte álló férfi volt a végzete és nem csak az övé, hanem az emberiségé is. Lehet, hogy a férfi nem hitt benne, de Xénia igen. Az ereje már egyszer elszabadult, és ha ez az emberek világában történik meg, annak katasztrofális következményei lesznek. Hiába nem szívlelte az embereket, mégsem hagyhatta, hogy miatta haljanak ki.
Tennie kellett valamit, vagy elszabadul a pokol. Lehet, hogy még stabil, de mivel nem tudta kezelni az újonnan tapasztalt érzéseit, kész időzített bomba volt, amit épp most élesítettek. Látta a változást magán, tapasztalta a tüneteit és érezte is őket.
Nem maradt sok ideje az összeomlásig, tehát két választása maradt. Vagy visszamegy a dimenziójába és megpróbálja kordában tartani azt, amit nem is ismert, vagy ismét visszaváltozik azzá az érzéketlen, érzelemmentes istennővé, aki volt, mielőtt találkozott volna a másik istennel."