2013. március 31., vasárnap

Kellemes Húsvétot!

Mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok! :)  A lányoknak pedig sok locsolót


2013. március 27., szerda

18.fejezet

Végre ez is megérkezett. Remélem tetszeni fog :) Jó olvasást :D




18

– Már vártalak.

Xénia agyát elborította a vörös köd, ettől a mondattól pedig még jobban felment a pumpa a nő fejében. Nem tudott tisztán gondolkodni, pusztán a düh és a sértettség hajtotta előre, bár a szíve mélyén érezte, hogy meg fogja bánni amire most készült, de nem volt képes leállítani magát. Egyszerűen nem tudta kezelni a hirtelen jött haragot és sértettséget, amit Thaddeus kiváltott belőle és az az arrogancia, amit még ebben a percben is mutatott… Ott állt a lakásában a hasát szorítva és elereszt egy ilyen mondatot, mintha bármi esélye is lenne vele szemben ebben az állapotában.

A férfi felsője elszakadt és tiszta vér volt, vörösre festve az egykor fehér anyagot. A nadrágja sem nézett ki sokkal jobban. Megviseltnek tűnt, haja rátapadt a vállára és a nyakára, szeme pedig kimerültségről árulkodott. Az istennő mégis ellenséget látott benne, aki megalázta, kihasználta, ezt pedig nem engedhette meg magának.

El akarta pusztítani azt, aki felébresztette benne a nőt és az érzéseket, amikről nem is tudott. Szeretett volna visszaváltozni azzá, aki volt, de szinte biztos volt benne, hogy ez már lehetetlen. Látta elégszer az emberek viselkedését, és annak ésszerűtlenségét csakis az érzelmekkel lehetett megmagyarázni. Annak is a tanúja volt, hogy ezeket, ha gyökeret vernek, nem lehet kiirtani. Úgyhogy elkönyvelte, hogy fájdalom lesz a sorsa, de ezért bosszút akart állni.

Thaddeus nem csinált semmit, nem próbált meg rátámadni, vagy elmenekülni, csak nézte a nőt túlvilági szemével, ami egy pillanatra – csak egy pillanatra – megtorpanásra késztette Xéniát, aztán elindult felé. Pár lépéssel átszelte a köztük lévő távolságot, miközben azt latolgatta, hogy mivel kínozhatná meg a férfit úgy, hogy az a legjobban fájjon neki.

Talán ide kéne hoznia Maxot és a férfi előtt megkínozni a védencét? Igen, ez lenne a legjobb megoldás, de talán az még kegyetlenebb lenne, ha ezt a másik istennel is közölné.

– Fáj igaz? – bökött a kezével a férfi hasa felé Xénia. Hangja fagyosabb volt, mint a Jég Birodalmának hidege és nagyobb indulat rejtőzött mögötte, mint azt bárki is elmerte volna hinni. – Tudod, mi fájna még jobban?

Xénia belenézett Thaddeus szemébe, amibe hirtelen rémület ült. Igen, az istennő ezt a tekintetet akarta látni. Pontosan erre volt szüksége. Hidegen és számítóan elmosolyodott, miközben végigsimított a férfi karján, mire az isten összerezzent.

– Talán el kéne kicsit szórakoznom Max-szel, mivel most te úgy sem tudsz megakadályozni. – Tovább mosolygott, mikor a Tűz Hercegének arca megvonaglott a fájdalomtól. Xénia kicsit úgy tett, mint aki elgondolkodik, majd így folytatta – De nem ér, hogy csak egyedül szórakozom, ezért inkább őt hozom ide, hogy te is élvezhesd a látványt.

Megragadta a férfi karját, hogy ne tegyen semmi butaságot, majd lehunyta a szemét és a férfi erejének nyomait kereste, ami elvezetheti az emberhez, akit már rég a túlvilágra kellett volna küldenie. Ám mielőtt még a nyomára akadhatott volna, Thaddeus a szabad kezével megragadta a csípőjét és magához húzta, majd megcsókolta, mielőtt Xénia feleszmélt volna.

Az istennő kinyitotta a szemét, de a férfi ajka akkor már menthetetlenül az övére tapadt. A haragja hirtelen valami teljesen másba csapott át. Vágy cikázott végig a tagjain, akár a derült égből jött villámcsapás. Megrázta az istennőt és egy pillanatra elfelejtett mindent. Tagadhatatlanul nő volt, aki csak most ébredt rá mivoltára és szomjazott a figyelem után, amit e férfi szentelt neki. Annyira akarta, hiába is próbálta tagadni.

Szíve hívása ellenére is próbált ellenállni és erősebben szorította meg Thaddeus karját, de az isten nem engedett. Kérlelhetetlenül a falnak nyomta és tovább ostromolta a száját. Combját a lábai közé nyomta. A mozdulat következtében Xénia megvonaglott és felnyögött. Túl sok volt ez megterhelt érzékeinek és azok felmondták a szolgálatot. Már nem tudta mit szabadott és mit nem, hogy mit tehet meg és mit nem. Hogy mit akar.

A Tűz Hercege szabad kezével végigsimított Xénia combján, amitől a Jégkirálynő megremegett és engedett a szorításon. Thaddeus ezt kihasználva kiszabadította a karját, a nő térde alá nyúlt és felemelte. Xénia meglepetten felsikoltott, de automatikusan az isten köré fonta a lábát, aki most a nyakát csókolgatta, mintha csak az élete múlna ezen. Talán így is volt.

A Jégkirálynő elámult azon, hogy lehet a férfinak enni ereje, még most is mikor sérült volt. A nő hirtelen abbahagyta Thaddeus hátának karmolgatását és megdermedt.

Hisz még mindig vérzik!

– Thaddeus! – próbált szigorúan szólni Xénia, de nem volt benne kellő erő.

Még mindig a férfi csókjainak hatása alatt volt. Indulatai átcsaptak vágyba, de mivel megijedt már nem maradt sem harag sem vágy. Most csak aggódott, amin ő maga is teljesen meglepődött. Úgy csapongtak az érzései, hogy lehetetlenség lett volna követni őket.

Ám hiába szólt a férfi, rá sem hederített és csak tovább csókolta és simogatta, amitől félő volt, hogy Xénia elfelejti minden gondolatát. Már így is sok meggondolatlan dolgot tett, nem akarta tovább tetőzni őket.

– Tegyél le! Most! – szólt ezúttal határozottabban.

Thaddeus végre a szemébe nézett, amitől még a lélegzete is elállt. A férfi szeme szinte izzott, sütött belőle a vágy, de árnyékot vetett rá összehúzott szemöldöke. Emellett pedig verejték gyöngyöződött a homlokán, a száját pedig összeszorította. A látványtól összefacsarodott az istennő szíve és fura fájdalmat érzett a mellkasában. Még a szeme alatt is karikák jelentek meg és egyre sápadtabb lett a másik isten.

Xénia nagyon megijedt, mivel érezte, hogy a ruhájára is tapadt a másik véréből. De szerencsére Thaddeus végül lette, majd egy lépést hátrált, amit nem kellett volna, mivel már dőlt is el. Úgy tűnt, hogy elhasználta minden erejét és a végét járja. A Jégkirálynőnek még a lélegzete is elakadt és megfagyott az ereiben a vér, ahogy a férfi után nyúlt. Minden észt és bosszúvágyat félretéve el teleportálta mindkettejüket a Tűz Földjére karjában a másik istennel.

Amint odaértek legszívesebben felordított volna fájdalmában. Azonnal megérezte a perzselő meleget, ami szinte leolvasztotta a húst a csontjairól. A fájdalom szinte elviselhetetlen volt, pedig csak pár másodperce tartózkodott ott, el sem tudta képzelni Thaddeus mit élhetett át, amikor az ő birodalmában volt. Elismerést érzett a férfi iránt, mert szó nélkül tűrte mindezt, mégpedig egy ember életéért.

De most nem volt idő erről fantáziálni. Thaddeus még mindig válságos állapotban volt, bár valószínűleg fel sem fogta, hogy visszakerült a Tűz Birodalmába. Szeme csukva volt, de arca feszült maszkba torzult.

Sietnem kell.

– Tarts ki, Thaddeus – suttogta a nő.

Maga sem tudta miért segít a férfinak, amikor a halálát akarta és bosszút állni, de mikor tényleg megtehette volna nem volt képes rá. Egyszerűen nem. Úgyhogy nem foglalkozott sem a tájjal, sem pedig a feléjük közelítő fenyegetően kinéző tűz sárkányokkal, hanem ereje segítségével mindkettejüket lebegtette és elkezdte gyógyítani a férfi sebét. Közben küzdött a fájdalommal és az egyre növekvő kimerültséggel, amit ereje használata és itt tartózkodása miatt érzett.

Már remegett a keze mikor a sárkányok odaértek és neki még egy védő burkot is fel kellett húznia maguk köré, mivel biztos volt benne, hogy megtámadnák. Hisz betolakodó volt, a sárkányok pedig a betolakodók ellen voltak hivatottak fellépni. Feladatuk mesterük védelme volt és nem lehetett sokáig kijátszani őket.

Xéniának véges idő állt rendelkezésére, ha még valaha vissza szeretett volna jutni saját világába. Épségben. Egyre jobban érezte, hogy a hőség megteszi a hatását. Egyre gyengébbnek érezte magát és kiverte a víz, úgyhogy idejét látta eltűnni. Mivel sejtette, hogy sárkányai majd gondoskodnak a férfiról, ezért felállt, hogy távozzon, de még utoljára lenézett az öntudatlan férfira. Nagyot dobbant a szíve, mert még így is eszméletlenül nézett ki az isten és nem lehetett neki ellenállni. Ő most mégis megpróbálta, hiába húzott hozzá a szíve.

Xénia egy lemondó sóhaj kíséretében saját dimenziójába teleportálta magát, de amint odaért olyan fájdalom és fáradtság lett úrrá rajta, hogy összeesett.





Thaddeus lassan tért magához. Furcsa volt számára, hogy melege van, forróság vette körbe és nem hideg, amire számított. Azt sem tudta igazából eldönteni, hogy meghalt-e vagy csak álmodik, aztán hirtelen valami megbökte oldalról. Lassan kinyitotta elnehezült pilláit, és kedvenc sárkánya, Nash körvonalait vélte felfedezni. Kinyújtotta a kezét és megsimogatta az állat fejét.

– Tényleg itt vagyok – suttogta, de csak egy pillanattal később fogta fel a szavakat, majd azonnal fel is akart pattanni, de oda is kapott a hasához.

A vérzése elállt ugyan, de még fájt. De ahogy közelebbről szemügyre vette látta, hogy szinte teljesen begyógyult, ami lehetetlen volt, hacsak…

Thaddeus elmosolyodott hiába voltak fájdalmai. Csak miután kinevette magát – még több kínt okozva magának – vette észre, hogy egyik sárkánya hátán fekszik. Ennek azért örült, bár nem lett volna baja, ha beleesik a lávába, de azért most inkább nem akart megmártózni a forró folyadékban.

Nash újra megbökte az orrával és érezte, hogy beszélnek hozzá, de a szavak jelentését nem fogta fel. Még túl kimerült volt ahhoz. Nem emlékezett rá hogy került vissza, de abban biztos volt, hogy a Jégkirálynő keze van a dologban és hogy ő volt az, aki meggyógyította. Nem is lehetett volna más.

Ugyan nem figyelt oda arra, amit mondtak, de biztos volt benne, hogy aggódnak érte, ezért megpróbálta hűséges barátait megnyugtatni.

– Jól vagyok, csak pihenek egy kicsit.

Úgy tűnt, egy kicsit megnyugodtak, de még így is közrefogták, erőteljes testükkel védelmezték és köröztek körülötte. Ez újabb mosolyt csalt az isten arcára. Mivel tényleg kimerült volt, a szeme kezdett lecsukódni. Aludnia kellett, hogy feltöltődjön. Bár aggódott Max miatt, ösztönei azt súgták, hogy Xénia nem fogja bántani, ezért hagyta, hogy az álom magával ragadja és befejezhesse azt, amit a nő lakásán nem sikerült.


18.fejezet /Részlet/






"El akarta pusztítani azt, aki felébresztette benne a nőt és az érzéseket, amikről nem is tudott. Szeretett volna visszaváltozni azzá, aki volt, de szinte biztos volt benne, hogy ez már lehetetlen. Látta elégszer az emberek viselkedését, és annak ésszerűtlenségét csakis az érzelmekkel lehetett megmagyarázni. Annak is a tanúja volt, hogy ezeket, ha gyökeret vernek, nem lehet kiirtani. Úgyhogy elkönyvelte, hogy fájdalom lesz a sorsa, de ezért bosszút akart állni.
Thaddeus nem csinált semmit, nem próbált meg rátámadni, vagy elmenekülni, csak nézte a nő túlvilági szemével, ami egy pillanatra – csak egy pillanatra – megtorpanásra késztette Xéniát, aztán elindult felé. Pár lépéssel átszelte a köztük lévő távolságot, miközben azt latolgatta, hogy mivel kínozhatná meg a férfit úgy, hogy az a legjobban fájjon neki."

2013. március 4., hétfő

17.fejezet



17

Xénia idegei pattanásig feszültek, legszívesebben elrejtőzött volna a barlangjában és kizárt volna mindenkit, de most még nem tehette meg. Be akarta fejezni a feladatát, azonban valami nagyon nem volt rendjén, a csontjaiban érezte. Az pedig, hogy Sloane – a leghűségesebb sárkánya – így fittyet hányt a parancsára még inkább vészcsengőt fújt az istennő fejében. Már annyira elege volt mindenből!
Kizárta annak lehetőségét, hogy Thaddeus csinált valamit, hisz ha az erejét használta azt neki éreznie kellett volna, de akkor mégis mi nem stimmel?
Az istennő nem tudta, de jelenleg nem is nagyon érdekelte. Egyszerűen figyelmen kívül hagyta az ösztöneit, mivel szerette volna végre lezárni ezt az egészet. Nem akart többet a másik istenre gondolni, csak teljesen ki akarta törölni az emlékezetéből, még a létezését is. Persze, tisztában volt vele, hogy ez nem lehetséges, így inkább csak minél távolabb szándékozott tőle tartózkodni, ezért úgy döntött soha nem tér vissza az emberek világába, hogy még véletlenül se futhasson össze vele.
A Tűz Hercege túlságosan is felzaklatta és túl sok érzést kavart, sőt keltett benne, aminek még léteznie sem lett volna szabad. A világ is hamarosan meg fogja ezt érezni, és abban nem lesz köszönet, de ezt Thaddeus félvállról veszi, annak ellenére, hogy mennyire oda van az emberekért, mégis hagyná, hogy elpusztuljanak némi vágy miatt, ami nemsokára úgy is semmivé lesz. Hát Xénia nem akarta megadni magát egy olyan érzésnek, ami elillan és utána csak keserűséget és fájdalmat hagy maga után.
Nem!
Harcolni fog és nyerni!
Thaddeus úgysem követhette ide, ha élni akart, ugyanis olyan hideg volt, hogy rajta és sárkányin kívül senki nem maradhatott életben, de még a férfi sem. A tűz ellentéte a víz, a jég, és ha az isten mégis idejönne, hát a végkimerülésig legyengülne. Úgyhogy nem kellett tartania a férfitól, így Max az övé volt. Azt tehetett vele, amit csak akart.
Xénia figyelmét ismét az ember felé fordította és hátat fordított kedvenc sárkányának. A férfi nem volt valami jó bőrben, megállíthatatlanul reszketett és hallani lehetett, ahogy összekoccannak a fogai, de ahogy az istennő ránézett az ösztöne még mindig azt jelezte, hogy valamit nem vesz észre, és ez az érzés egyre inkább fokozódott, hiába próbálta figyelmen kívül hagyni.
Ahogy Maxot nézte a férfi alakja el-eltűnt, a körvonala elmosódott. Xénia összehúzta a szemét, mert most már tudta, hogy az érzékei nem csapták be. Itt valami nagyon nem volt rendjén és tudni akarta, hogy mi az.
Egy lépéssel átszelte a közte és az ember közötti távolságot és felemelte a fejét az állánál fogva, ezzel is tovább kínozva. Tudta, hogy nem maradt sok ideje, hisz a rettenetes hideg miatt csoda, hogy még mindig élt.
Már, ha valóban ő Max - tette hozzá magában.
Azzal, hogy felemelte a fejét arra kényszerítette a halandót, hogy a szemébe nézzen. Úgy akarta megölni, hogy végig szemkontaktusban van vele. Nem tudta megmagyarázni miért akarta ezt, egyszerűen így tett, de amikor tekintete találkozott a férfiéval egy villanást látott, mintha egy pillanatra megváltozott volna szemszíne. És akkor meglátta. Egy túlvilági vörös csillogást, egy sárkányra emlékeztető mintát, ami Max szemében tekergőzött, ami valójában nem is az övé volt, hanem Thaddeuszé.
Azonnal összerakta a képet a mostani érzéseiről, Sloane viselkedését, és azt a fura hullámot, ami nemrég elérte.
– Nem! – kiáltott fel dühösen és meglepetten a nő. – Ez lehetetlen!
Megütötte a férfi hasát, hogy megbizonyosodjon a kiléte felől és beigazolódott a gyanúja. Az felnyögött és a hasához kapott, Xénia pedig érezte, hogy valami meleg folyadék tapad a kezéhez. Vér.
– Thaddeus – suttogta döbbenve, nem döntve el, hogy csak álmodik, vagy ez tényleg a valóság.
A nő mögött Sloane felordított és kitárta a szárnyait, de Xénia nem volt képes foglalkozni vele, annyira megdöbbentette az események alakulása. El sem tudta képzelni hogyan volt képes a férfi tőrbe csalni.
– Ne… ha-hara-gudj rám Xé-Xénia – próbált beszélni a férfi, miközben még mindig megállíthatatlanul reszketett, ám ez nem hatotta meg a nőt.
A Jégkirálynő teljesen lefagyott. Folyton csak az zakatolt a fejében, hogy ez lehetetlen és csak álmodik. Hogy ez csak egy rémálom, amiből hamarosan felébred majd.
Ez nem történhet meg. Velem nem. Ez nem a valóság. Lehetetlen – mantrázta.
A Tűz Hercege a hasát szorítva, láthatóan fájdalmak közepette állt talpra, de majdnem összeesett. Nem véletlenül kerülték el egymás dimenzióját. A tűz és a jég egymás ellentétei és gyengítik, majd megsemmisítik egymást. Így, hogy Thaddeus sérült is volt, ez csak felgyorsította az amúgy is elkerülhetetlent, ha nem távozik nagyon gyorsan. Az sem segített a helyzetén, hogy az erejét használta a nő megtévesztésére, ami még inkább legyengítette a testét. Csoda, hogy még élt.
A férfi a nő gyönyörű jégkék szemébe nézett és ismét megszólalt, bár folyamatosan összekoccanó fogai miatt nehezen ment neki.
– Olyan hajt-hatat-lan voltál. Nem… tehet-tem mást. Sajná-lom.
Az istennő keserűen felnevetett, mögötte pedig Sloane felmordult és közelebb lépett. Eddig nem tett semmit, de láthatóan fenyegetésnek vette a másik isten jelenlétét és támadásba készült lendülni, de Xénia felemelte a kezét. Háttal állt ugyan az állatnak, de most olyan állapotban volt, hogy nem tűrt ellentmondást. Ezt a sárkánya is érezte, így akármennyire is meg akarta ölni a férfit, nem tette.
A nő még mindig nem tudott megmozdulni. A lába földbegyökerezett és le sem vette a szemét Thaddeuszról. Egyelőre még nem volt képes reagálni, de biztos volt benne, hogy ha elmúlik a kezdeti sokk, iszonyatos haragját a férfira fogja zúdítani.
A máskor erőt sugárzó, karizmatikus isten most falfehér volt és vérzett. Szemében már fáradtság és fájdalom tükröződött, de Xénia nem hatódott meg. Most nem, amikor a férfi így átejtette, és ő tudni akarta, hogy hogyan.
– Hogyan? – csak ennyit kérdezett, de olyan nyugodt, ugyanakkor fagyos hangon, ami még az istennőt is meglepte, annak fényében, hogy most olyan volt, mint egy időzített bomba.
A Tűz Hercege nem felelt és a Jégkirálynő türelme is elfogyott. Odalépett hozzá és felpofozta. Nem sok kellett hozzá, hogy a férfi elterüljön, de végül nyögések közepette talpon maradt. Nem volt sem dühös, sem ideges, csak fázott, kimerült és megpróbálta megértetni szándékait a nővel.
– Az most ne-nem szá-mít.
Thaddeus visszafordult a nő felé. Egy szempillantás alatt felemelte a kezét és Xénia azt hitte megpofozza, ehelyett azonban a tarkójánál fogva magához húzta és röviden megcsókolta, majd hátrébb lépett egyet és eltűnt.
Az istennő egy pillanatig nem tért magához, majd felordított és elveszített minden kontrollt maga felett. Elege volt Thaddeus mesterkedéseiből, hogy folyton kihozza a sodrából, megalázza és csak játszik vele.
Szívében gyökeret vertek az érzések és már bárhogy próbálta, sehogy sem tudott megszabadulni tőlük, de kezelni sem volt képes őket, úgyhogy elszabadultak és féktelenül tomboltak.
Jégvihar söpört végig a termen, ami még Sloanet is hátrálásra késztette. Ez a roham hasonló volt ahhoz, amit nemrég átélt és az istennő csak remélte, hogy ezúttal nem esik össze ideje korán. Bár erre a Tűz Hercegének nagyobb esélye volt, mint neki.
– Úrnőm? – kezdeményezett kapcsolatot vele a sárkánya, de Xénia nem foglalkozott vele.
Egy dolog lebegett a szeme előtt: megtalálni és megfizetni a férfinak, aki tönkretette az életét.


Thaddeus rettenetesen érezte magát. Szinte minden erejét felhasználta és a Jég Birodalmának csontig hatoló hidege majdnem megölte. Nem is volt biztos benne, hogy így túl fogja élni, hacsak nem kerül vissza a dimenziójába, de most az emberek világában volt.
Azért oda teleportálta magát, mert félt, hogy Xénia tombolni kezd majd és bántja az embereket vagy megtalálja őket, de ilyen állapotban nem volt képes tenni ellene, ha az istennő elszabadul… sőt annak a lehetősége is fennáll, ha most mégis megpróbálná, talán még meg is ölné, vagy ha megtalálná, márpedig nem lenne nehéz dolga most, hogy lehullt a varázs, amit a nőre bocsátott.
A kezével még mindig a hasát szorította, de ennek ellenére nem akart elállni a vérzés. Túl sok vért veszített, ezért szédült, a helyzetén pedig az sem segített, hogy sérülése ellenére is rengeteg ideig használta az erejét, ami amúgy is megterhelő.
Nekidőlt a falnak. Már nem bírt talpon maradni. A nő lakásán kötött ki, bár fogalma sem volt hogyan, de ez most nem is volt lényeges. Másodpercei voltak csak, hogy eldöntse, utolsó erejével visszamegy a világába vagy ilyen állapotban is szembenéz Xéniával.
Az egyetlen esélye az életben maradásra az lenne, ha lelépne, de azzal elárulná Maxot és veszélybe sodorná az emberek életét, de a halála után is ugyan úgy tombolhatott az istennő. Hisz még a lábán sem volt képes megállni támogatás nélkül!
Úgy döntött, ha véget kell érnie az életének, hát annak legalább legyen értelme, bár nem lett volna képes bántani a nőt, bármit is tesz vele. Itt várta, hogy megjelenjen a Jégkirálynő, annak tudatában, hogy meg fog halni. De nem bánt meg semmit. Az hogy találkozhatott Xéniával élete legjobb pillanata volt és újra megtenne mindent, amit eddig.
A nő az övé volt, megtestesített mindent, amit a férfi akart, akármennyire is zavarta néhány tulajdonsága. A szőke, tépett haja, az ajkai vonala, a karcsú alakja, a hosszú lábai, minden vonzotta ebben a nőben, még a túlvilági szeme is, ami megvetést és ridegséget tükrözött. De ő tisztában volt vele, hogy ez csak álca és valami más van e mögött az álarc mögött. Ő hozta elő és ő lobbantotta lángra benne a szenvedélyt, ez pedig mindennél többet jelentett Thaddeus számára.
Még mindig emlékezett tüzes csókjára, ahogy egymásnak simul a testük. Még ilyen állapotban is azonnal merevedése támadt, amiért nevetni támadt kedve. Reménytelenül beleszeretett a nőbe, aki most saját kezével végez vele. Milyen ironikus. Egy nő kelti fel a figyelmét istenigazából és ő lesz a végzete is.
Thaddeus várt és Xénia nem is váratott magára sokat. Pár pillanattal később meg is jelent. A remegése még mindig nem maradt abba, de legalább már rendesen tudott beszélni, bár a teste még ki volt hűlve.
– Már vártalak.