2013. május 13., hétfő

20.fejezet

Bocsai a késésért, de megjött a feji :) Jó olvasást



20

Xénia sikítva ébredt fel. Leizzadt, bár a Jég Birodalmában volt, méghozzá a barlangja mélyén, ahol minden megfagyott, ő még is úgy lángolt, mint egy kályha.  Thaddeus kísértett az álmaiban és kérdőre vonta a döntései miatt. A Jégkirálynő végignézte álmában a saját rémtetteit, amit az emberekkel művelt önkényesen, minden előzetes vizsgálódás nélkül.
Bár most, amit Roxánál tett megalapozott volt. A nő teljesen őrült volt, mint ahogy később kiderült. Teljesen rátelepedett Maxra és nem állt szándékában békén hagyni. Még akár gyilkosságra is képes lenne vetemedni, ezt Xénia mind ki tudta olvasni a fejéből, ezért úgy döntött tesz ellene.
Különös kegyetlenséggel bánt el vele, remélve, hogy megpuhíthatja, de nem járt sikerrel. Hiába fagyasztotta le a nő minden testrészét – kezdve az ujjaival – egyesével, ugyan Roxána segítségért és kegyelemért könyörgött, de nem tört meg. Azt hitte, hogy átállt Max oldalára, amiben nem is tévedett nagyot, de persze ezt az istennő nem erősítette és nem is cáfolta meg. Felvette azt a maszkot, amit legelején is mutatott a lánynak. Egy kegyetlen, könyörületet nem ismerő Jégkirálynő oldalát mutatta neki.
Végül lefagyasztotta a karját, a lábait, kihagyva a létfontosságú szerveket. A nő sikolya hátborzongató volt és felállt tőle Xénia hátán a szőr, de nem hagyta abba. Végül miután újra és újra lefagyasztotta majd ismét felolvasztotta a lány végtagjait rá kellett jönnie, hogy nem fog megtörni, ezért inkább elvette Roxána emlékeit a férfiról és persze magáról. De arra ügyelt, hogy egy homályos foltot azért hagyjon a kínzásról, így a nő álmaiban visszatérhetett ez az éjszaka, hogy tovább kísértse.
Emiatt furcsa érzés kerítette hatalmába a nőt. Szorított a mellkasa és nem tudott mit kezdeni magával. Lelkiismeret furdalása volt. Kedvenc sárkánya, Sloane ott volt vele, mivel aggódott a mostani furcsa viselkedése miatt és érezte a levegőben is. Ennek most kivételesen örült az istennő, mivel nem akart egyedül lenni. Félt saját magától és az állat mellett biztonságban érezte magát.
Tehetetlenségében fel-alá járkált és a körmét rágta, ami teljesen új és szokatlan volt. Legszívesebben felnevetett volna azon, hogy egyre jobban kezdett hasonlítani az emberekre.
– Az emberek – jutott eszébe hirtelen.
Gyorsan odarohant az egyik falhoz és tükörré változtatta, amiből leláthatott az emberek világában. Amíg Roxánát büntette teljesen elfelejtette ellenőrizni, hogy mi folyt az emberek között. Igazából túlságosan is fáradt volt ahhoz, hogy még azt is ellenőrizze, de ezt csak magában jegyezte meg az istennő és átkozódott, amiért egy újabb hibát követett el. Nem is az elsőt mostanában.
Körbenézett mindenfelé a törésvonalaktól elkezdve, a tengert, a vulkánokat… Egyszerűen mindent és mégsem talált semmi rendellenességet. Egyszerűen semmit. Ami telesen képtelenség volt. Leszámítva a kisebb gondokat minden rendben volt.
Xéniának a döbbenettől leesett az álla. Azt hitte a sok dolog, ami vele történt, a kiborulása, az ereje elszabadulása, a tegnapi akciója a parkban majd katasztrofális következményekkel fog járni az emberiségre nézve, de nem így történt. Semmi szokatlan dolog a napokban és jele sem volt ennek.
A nő elgondolkodva lépett el a tükörtől. Nem értette. Mindenképp valami hatásának kellett volna lennie a történteknek az emberek világára és mégsem történt. Ami azt jelentette, hogy mindegy volt mennyi erőt használtak fel a dimenziójukban, annak nem volt jelentősége az emberiségre. Bár azt már nem merte ilyen bizonyossággal kijelenteni, hogy ha az ő világukban teszik ugyanezt, akkor annak nem lesz nagyobb és visszavonhatatlan következménye, de mivel elég sokat kínozta Roxánát és még ennek sem volt hatása nagy volt a valószínűsége, hogy ott is szinte korlátlanul tevékenykedhettek.
A felismerés, mint egy örvény ledöntötte a lábáról és leült a földre. A döbbenettől felnevetett és csak nevetett, amíg már meg nem fájdult a rekeszizma. Jóleső érzés volt kiadni magából mindent, utána pedig kicsit megnyugodott.
Kicsit azonban mégis idegesített, hogy a Tűz Hercegének mindenben igaza volt. Már meg tudta érteni, hogy miért kedveli és védi annyira az embereket és persze a férfinak igaza volt abban is, hogy meg fog változni a véleménye. Ez meg is történt, sőt még Max életét is megkímélte, aminek következtében Thaddeus megnyerte a fogadásukat. Ami azt jelentette, hogy le kell feküdnie vele.
Ettől Xénia megborzongott. Testi reakcióját mindig elnyomta, ami nem is volt túl nehéz feladat, mivel senki nem keltette fel annyira az érdeklődését, mint Thaddeus. Ő az egész lényét felforgatta és előcsalogatta belőle a nőt, ami szinte a lehetetlennel volt határos. Mégis képes volt rá, ami sok mindent elmondott a férfi jelleméről.
Az istennő elgondolkodott. Szerette volna átélni a szex élményét, de csak egy valakivel tudta ezt elképzelni. A fogadás jó ürügy lett volna, hogy megőrizze a méltóságát, miközben megkapja, amire azóta vágyott, hogy meglátta a Tűz Hercegét.
Annyira vágyott rá, amennyire erre csak egy nő képes volt. Tudni akarta milyen érzés, amikor egy férfi kitölti belülről, hogy becézi, simogatja és csak neki szenteli a figyelmét. Thaddeust akarta, vele akarta átélni először és utoljára is.
Úgy döntött, hogy elzárkózik a világ elől, hátha így az érzéseit is hátrahagyhatja majd, vagy legalábbis azok nem uralkodnak el rajta. De egy élvezetet szeretett volna hagyni magának, amire emlékezhet majd abban a sötét és magányos időben, ami még rá vár. Az örökkévalóság.

Eltelt két nap és Xénia már a körmét rágta idegességében. Annak ellenére, amit megfogadott magában mégis visszatért az emberek világába, méghozzá a lakásába, amitől már egyszer elbúcsúzott. Fogalma sem volt Thaddeusnak mennyi idő kell a felépüléshez, de ő itt fogja várni és elcsábítani. Aztán örökre elmegy, ezúttal végleg.
De míg ez meg nem történik az istennő majd kitépte a haját. Bármennyire is a férfival akart lenni azt semmiképpen nem szerette volna, ha megtudná róla, hogy még szűz. Ezt valamiért szégyellte pedig mennyit dicsekedett Thaddeusnak, hogy ő milyen tapasztalt. Ha most megtudná az ellenkezőjét biztosan kinevetné és lenézné, amit Xénia nem tűrhetett el. De ha már most ilyen ideges volt fogalma sem volt hogy adhatná el a másik istennek, hogy milyen tapasztalt. Remélte, hogy sikerül valahogy átvernie.
Amíg várt és próbált terveket kitalálni, addig az ablakon keresztül figyelte az emberek. Meglátott egy idős házaspárt, akik kézen fogva sétáltak az utcán. Mindketten megőszültek már, de a nő szépsége alig fakult meg, a férfi mosolya pedig láttatni engedte a sármját. Az istennő arra következtetett, hogy fiatal korában tapadhattak rá a nők.
Most pedig a feleségével sétált és arcon csókolta a nőt, aki visszanevetett rá. Szinte körülöttük lebegett a boldogság fátyla, ami ragadósnak bizonyult a többiek számára. De nem úgy Xéniának. Ő csak elszomorodott, amiért ő soha nem élheti át ezt az érzést. Persze azt is siratta, hogy most már vágyik erre, sokkal egyszerűbb volt amíg nem voltak érzései, sem kívánságai. Így kénytelen elnyomni őket, amik csak fájdalmat és keserűséget szülnek majd.
Inkább elfordult az ablaktól és visszaengedte a függönyt. Felsóhajtott. A földet bámulta, mintha csak attól várná a megváltást a gondjaira. Persze a parketta nem nagyon tudott volna segíteni neki.
– Talán vissza kellene mennem – motyogta félhangosan az istennő.
Csak magába beszélt, nem is gondolta, hogy bárki meghallhatja, de amikor felnézett Thaddeust látta meg az ajtófélfának dőlve, miközben őt nézte vigyorral az arcán. Xénia szívverése egy pillanat alatt megugrott, még a száját is eltátotta meglepetésében.
A férfi full feketében állt előtte teljes pompájában. A nő jól megnézte magának, hogy megbizonyosodjon róla teljesen jól van. Nem is látott semmi rendelleneset, sőt Thaddeus szinte kicsattant. A szeme csak úgy szikrákat szórt, a pupillája körül tekergőző sárkány csak úgy vibrált. Már a látványtól felpezsdült Xénia vére és gyorsabban vette a levegőt. Elérkezett hát az idő, amire annyira várt az elmúlt napokban. Bár most, hogy itt volt kicsit meg is ijedt tőle, de erőt vett magán.
– Xénia – szólította meg a férfi, amitől a Jégkirálynő megborzongott. Ezt a hangot élete végéig elhallgatta volna.
Máris bizsergett mindene és alig fért a bőrébe. Nem akarta beszélgetésre fecsérelni az időt, rögtön a lényegre tért volna szíve szerint, de fent kellett tartani a látszatot, így szükséges volt a beszéd.
– Thaddeus.
Magában elmosolyodott. Úgy néztek ki, mint két kutya, akik méregetik egymást és mindjárt egymásnak esnek. Méregették a másikat, de nem a harag, hanem a szexuális feszültség lebegett kettejük között. Xénia hezitált, hogy megtegye-e az első lépést, de aztán Thaddeus eldöntötte helyette. Előre lépett és egy pillanattal később már ott is termett a nő előtt.
Csak pár centiméter választotta el az arcukat. Xénia már azt hitte a férfi megcsókolja, mikor kicsit hátrébb húzódott, és hirtelen megszólalt:
– Azt hiszem, illene köszönetet mondanom, amiért megmentettél. 
Xénia nem erre számított. Nagyon meglepődött és hirtelen nem is tudta hogyan kellene reagálnia. Ám a férfi ismét beelőzte. Óvatosan nekilökte az ablaknak és azonnal ostromolni kezdte a nő száját. Nyelvéve végigsimított az alsó ajkán, amitől Xénia azonnal és ösztönösen utat engedett Thaddeus nyelvének.
Bár szinte csak az arcuk ért össze Xénia majd elolvadt a másik isten karjaiban. Ezt akarta, erre vágyott, de nem szerette volna, ha úgy tűnik, hogy behódolt neki, ezért nagy lélekjelenlétet tanúsítva elszakadt a férfi szájától.
Zihált, amikor megszólalt:
– Akkor most rendezzük a számlát, rendben? Megnyerted a fogadást, szóval essünk túl rajta.
Ám amikor kimondta és látta Thaddeus döbbent arckifejezését jött rá, hogy mekkora hibát is követett el ebben a pillanatban.

2013. május 5., vasárnap

20.fejezet /Részlet/

Sziasztok. A részletet ugyan felteszem, de csak azt tudom megígérni, hogy 1 héten belül fent lesz, mivel Angyal érettségizik én pedig zh-zok, de azért igyekszem :) Jó olvasást :D



"A nő elgondolkodva lépett el a tükörtől. Nem értette. Mindenképp valami hatásának kellett volna lennie a történteknek az emberek világára és mégsem történt. Ami azt jelentette, hogy mindegy volt mennyi erőt használtak fel a dimenziójukban, annak nem volt jelentősége az emberiségre. Bár azt már nem merte ilyen bizonyossággal kijelenteni, hogy ha az ő világukban teszik ugyanezt, akkor annak nem lesz nagyobb és visszavonhatatlan következménye, de mivel elég sokat kínozta Roxánát és még ennek sem volt hatása nagy volt a valószínűsége, hogy ott is szinte korlátlanul tevékenykedhettek.
A felismerés, mint egy örvény ledöntötte a lábáról és leült a földre. A döbbenettől felnevetett és csak nevetett, amíg már meg nem fájdult a rekeszizma. Jóleső érzés volt kiadni magából mindent, utána pedig kicsit megnyugodott.
Kicsit azonban mégis idegesített, hogy a Tűz Hercegének mindenben igaza volt. Már meg tudta érteni, hogy miért kedveli és védi annyira az embereket és persze a férfinak természetesen igaza volt abban is, hogy meg fog változni a véleménye. Ez meg is történt, sőt még Max életét is megkímélte, aminek következtében Thaddeus megnyerte a fogadásukat. Ami azt jelentette, hogy le kell feküdnie vele."