2013. június 28., péntek

22.fejezet (+18)

Meg is érkezett a fejezet, amit szerintem mindannyian nagyon vártatok...úgyhogy nem is húzom tovább a szót, csak jó olvasást kívánok :)




22

Végre eljött az a pillanat, amire mindketten alig vártak, és Xénia félelemmel vegyes izgalommal várta a folytatást. Bátornak akarta mutatni magát a férfi előtt, de nem volt biztos abban, hogy sikerült megtéveszteni a másik istent.
Az előbbi veszekedésük heves volt, ami csak tovább szította a vágyukat, de ennek ellenére az istennőben még mindig volt egy kis félsz, hiába bízott meg Thaddeusban. Nem is értette, hogy egyáltalán miért táplál effajta érzéseket a Tűz Hercege iránt. Alig ismerték egymást, és csak most találkoztak először.
Csak legendákat hallott róla az emberektől, amikor félve suttogtak egymásnak ezt-azt. Róla persze sosem mondtak szép dolgokat, de nem is bánta. Sokat tett a rossz hírnevéért és hogy féljenek tőle az emberek, amit évszázadok alatt sikerült is elérnie, azonban Thaddeust szerették. Félve ejtették ki a nevét, de tisztelték és most már Xénia is elismeréssel volt róla.
És erre tessék. Most itt feküdt a férfi alatt, annak kényének és kedvének kiszolgáltatva, mert nem tudott volna ellenállni neki. Ugyanúgy, mikor a férfi betört az álmába itt is elragadta a vad szenvedély, amit az isten jelenléte váltott ki belőle.
Ezzel a vággyal, a belső tűzzel nem tudott mit kezdeni. Próbálta tagadni, elnyomni, de az felolvasztotta a jég páncélját, ami megvédte mindentől. Teljesen védtelennek érezte magát, de ennek ellenére még sosem volt ennyire eleven a bőrében. Olyan volt, mintha most ébredt volna öntudatára hosszú álmából és csak most fedezné fel a körülötte lévő világát, de legfőképpen önmagát.
Elmosolyodott, ahogy a páratlan hímet nézte felette, akinek diadalittas tekintetét semmi sem rejthette el. Keze lassan lecsúszott a férfi fenekéről és csak maga mellé engedte, miközben Thaddeus ledobta magáról a pólót, majd figyelmét az istennőre terelte. Csókolgatni kezdte az arcát és a nyakát, de Xéniának más tervei voltak. Szerette volna teljes pompájában látni a férfit, elidőzni a tekintetével széles mellkasán, ezért egy gyors és határozott mozdulattal Thaddeus fölé kerekedett és meglovagolta.
A férfi egy pillanatra meglepődött, de aztán még nagyobb tűz kezdett el lobogni a szemében. Szinte már megperzselte vele az istennőt.
– Nem ugyanez volt, az álmodban is?
Való igaz, ott is felülkerekedett a másik istenen és ráült a derekára, de ott valahogy magabiztosabbnak érezte magát, hisz az csak egy álom volt ez meg a való élet. Most nem hátrálhatott meg olyan könnyen, mint legutóbb és nem is akart.
Összeszedte minden bátorságát és csak a férfi összpontosított. Végigsimított a felsőtestén felfedezve azt. Kezét csiklandozták az apró pihék, ami mosolyt csalt az arcára, eközben pedig Thaddeus csak elégedetten nézte, hogy Xéniának ínyére van a teste.
A férfi mosolyogva tette tarkóra a kezét és így szemlélte a nő minden egyes mozdulatát. A testtartása hanyagnak mutatkozott, de érezni lehetett a feszültséget benne. Alig bírta türtőztetni magát, ezt a szemében tomboló szenvedélyből is látni lehetett. De nem csak az övé, hanem Xénia idegei is pattanásig feszültek. Szinte mintha csak egymásnak feszültek volna úgy néztek szembe egymással.
Az istennő hirtelen ötlettől vezérelve lehajolt és a nyelvével megízlelte a férfi bőrét, mire Thaddeus szinte felpattant, ha Xénia nem ült volna rajta talán meg is tette volna. Sikerült meglepnie a másik istent, ami kárörvendő örömmel töltötte el a Jégkirálynőt.
Aztán magabiztosságot nyerve a másik isten reakciójából, immáron felbátorodva először kissé óvatosan, de megnyalta a férfi mellbimbóját. Thaddeus felmordult, megragadta a nőt és újra maga alá kényszerítette. Xénia felnevetett, amiért a férfi elvesztette az önkontrolját és újra fölé akart kerekedni, ám a Tűz Hercege tett róla, hogy hamar elfelejtse a kárörömét.
Megharapta a fülét, amitől mintha elektromosság futott volna végig Xénia testén. Megmerevedett az új élmény és érzés megtapasztalása miatt. Sosem gondolta volna, hogy ilyen intenzív lesz minden, amit ezzel a férfival átél, pedig szinte még el sem kezdték.
Amikor a férfi ráhajolt a mellére az istennő teljesen elengedte magát és beletúrt Thaddeus hajába. Az első nyelvcsapástól elállt a lélegzete és körme belehasított az isten fejbőrébe. A férfi nyelve szakértően járta körbe a mellbimbóját, majd amikor megszívta Xénia már felnyögött. Lábát rákulcsolta a férfi derekára és hozzádörgölőzött, mert belülről teljesen égett. A vágya szinte már az egekbe szökött, alig bírt magával. Érezni akarta a férfi magában, azt akarta, hogy a lényegre térjen, ugyanakkor élvezte a játékot, amit űzött vele.
Ám Thaddeus a sürgetés ellenére is ráérősen körözött a halmokon, csak akkor kapcsolt gyorsabb tempóra, mikor Xénia már a nevét suttogva könyörgött neki. Lefeszítette magáról a nő lábát és egy mozdulattal kettéhasította a szoknyáját, majd a fehérneműjét is. A cafatokat félredobta csak ezután vette szemügyre Xénia testét.
A nő kissé bizonytalan volt, hisz még sosem látta senki sem meztelenül, de Thaddeus szinte megbabonázva nézte, ez némi bátorságot öntött belé.
– Tetszik, amit látsz? – kérdezte Xénia próbálva csábos szirénnek tűnni.
Thaddeus mély levegőt vett és most egyenesen Xénia szemébe nézett. A sárkány az írisze körül szinte örvénylett, már-már kiugrott a férfi szeméből, ezzel is mutatva tulajdonosa izgatottságát.
– De még mennyire. – válaszolt kissé rekedten az isten.
A férfi ezután leszállt az ágyról és lerángatta magáról a farmert és az alsónadrágot. Ez meglepte Xéniát, mivel eddig nem adott túlzottan az alsónemű hordására, de ezt nem most fogja megemlíteni neki. Inkább csak magában mosolygott a dolgon. Ám amikor lekerült az a ruhanemű Xénia szó szerint eltátotta a száját és kissé meg is rémült Thaddeus méreteit elnézve. Nagy volt és vastag, hímtagja úgy meredt felé, mint egy büszke kard. Egyszerre volt bámulatos látvány és kissé ijesztő is.
Felült az ágyban és elbizonytalanodott, de már nem hátrálhatott meg, ha eddig jutottak, ugyanakkor készen állt elmenekülni is. Thaddeus mintha csak megérezte volna bizonytalanságát csak ott állt és Xéniát fürkészte. Várta az ítéletet, meg sem próbálta siettetni, ami kicsit megnyugtatta a nőt. Végül mikor elég erőt érzett magában belenézett a másik isten szemébe, elmosolyodott és visszaheveredett.
– Mire vársz? Gyere már!
Egy lusta mosoly terült el a férfi arcán, majd ő is beugrott az ágyba, de nem vetette rá magát a nőre, hanem leült és Xéniát magára húzta. A Jégkirálynő meglepődve felnevetett, de nem ellenkezett. Thaddeus keze a derekán nyugodott és hüvelykujjával masszírozni kezdte a nő bőrét, ami kellemes érzéssel töltötte el, eközben pedig ráérősen csókolta.
A másik isten keze a combjára tévedt és ott kezdte el simogatni fel-le, amitől csak nőtt Xénia testében a feszültség szinte már az elviselhetetlenségig. Ő a férfi vállába kapaszkodott, ő jelentette az egyetlen biztos pontot az érzelmek kavalkádjában és még csak most jött a java.


Thaddeus már nagyon feszült volt, minden idegszálával Xéniára összpontosított. A hímtagja már lüktetett és arra ösztökélte, hogy benne legyen a nőben, de nem akarta őt siettetni, ami nehezebb feladat volt, mint ahogy hangzott. Igyekezett inkább ellazítani az istennőt és ráhangolni a dologra és közben figyelmen kívül hagyni vadul dobogó szívét.
Amikor a férfi úgy érezte kellőképpen felkészültek és szenvedtek mindketten, akkor a derekánál fogva megemelte Xéniát és úgy igazította a saját testét – a farkát –, hogy a nő bejáratához igazítsa, majd miután a nő nem ellenkezett szép lassan magára engedte.
Ez volt mindkettejük számára legnehezebb. Thaddeus viaskodott magával, hogy lassan haladjon, miközben az ösztöne azt suttogta neki, hogy minél gyorsabban hágja meg és tegye a magáévá.
Igyekezett időt adni a nőnek, hogy magába fogadja, aki láthatóan szenvedett is egy kicsit a mérete miatt, de miután teljesen magába fogadta Xénia kissé fellélegzett. Thaddeus azonban már nagyon szenvedett, teste verejtékben úszott és minden önuralmát össze kellett szedni, hogy féken tartsa magát.
Aztán szinte felkiáltott örömében, mikor Xénia maga kezdett el ritmusosan mozogni rajta. Fel-le, fel-le. Csak a légzésük hallatszott és az az ütemes hang, ahogy a testük egymásnak ütközik. Thaddeus vére a fülében dobogott és egyre közeledett a várva várt beteljesülés felé. Legszívesebben behunyt szemmel élvezte volna kettejük táncát, de inkább Xénia arckifejezését figyelte. Látni rajta az extázis és az elragadtatás jeleit nagyobb büszkeséggel és élvezettel töltötte el.
Ám az a tempó, amit Xénia diktált nem volt elég gyors, ezért megragadta a derekát és gyorsított az ütemen. A csípőse is akaratlanul mozgásba lendült, így még vadabb és erőteljesebb lett a szex. Tövig nyomult, majd kihúzódott és közben végig a mennyországban érezte magát.
Hamarosan mindketten ziháltak. Xénia a vállába kapaszkodott és a körmét belevájta, de ez csak fokozta a férfi vágyát. Csak növelték a tempót, pumpált, Xénia lovagolta és egyszer csak robbantak. Először a nő ment el, majd pár lökéssel később Thaddeus is követte.
Thaddeus csillagokat látott és elgyengült, de arra figyelt, hogy Xéniát megtartsa. Mindketten szinte elaléltak az átélt érzéstől, az istennő az ő vállára hajtotta a fejét és pihegett, a férfi is igyekezett magához térni és szorosan ölelte a nőt. Aztán végül ő sem bírta tovább és hátradőltek az ágyra.
A férfinak kedve támadt volna felnevetni, annyira boldog volt, szinte már a fellegekben járt örömében. Sokkal jobb volt a szex Xéniával, mint ahogy elképzelte. Sokkal intenzívebb és vadabb volt, mint legmerészebb álmaiban. Sok nővel volt már együtt, de ehhez hasonlót még sosem élt át.
Amikor újra levegőhöz jutott simogatni kezdte a nő haját és hátát. Önkéntelen mozdulat volt, de kedveskedésnek is szánta. Most, hogy kicsit megnyugodott és végre kiélhette a vágyát, rájött, hogy sokkal jobban élvezi azt, hogy a szeretett a nőt a karjában tarthatja. Megnyugvással töltötte el a lelkét és olyan örömöt szerzett neki, amit eddig most sosem tapasztalt. Betöltötte a lelkét és a szívét. Remélte, hogy sosem ér véget ez az idilli pillanat.


Xénia a fellegekben lebegett. Próbálta visszanyerni a lélekjelenlétét, miközben még gyorsan kapkodta a levegőt. Thaddeus még mindig benne volt és most együtt feküdtek az ágyon, ő a férfin és bár az agya igyekezett figyelmeztetni, hogy menekülnie kéne, amilyen gyorsan csak tud, nem akaródzott megmozdulnia. A férfi a haját cirógatta és ez nagyon is kellemes érzés volt. annak a látszatát keltette, hogy a másik isten törődik vele és nem csak egy újabb trófea volt neki.
Melengette a szívét ez a kedves gesztus, és egyáltalán nem bánta meg, hogy odaadta a szüzességét a férfinak. Igen, fájt neki, de a vágya végül elnyomott minden kellemetlen érzést és a legcsodálatosabb élményben volt része. Ennél jobb ajándékot nem is kaphatott volna Thaddeustól.
De nem hitt Thaddeusnak. A szíve azt diktálta, hogy maradjon a férfival és minden, amit mond lehetséges, de még mindig nem hitt bennük. Ők ketten az egyensúlyt képviselték és ez nem borulhatott fel. Ezen nem változtathattak, hiába éreztek egymás iránt valamit. Sajnos, még a szex sem változtatott semmi, pedig milyen jó is volt.
Xénia lassan felült, közben pedig teljesen tudatában volt annak, hogy a férfival még mindig össze vannak kapcsolódva. A Tűz Hercege lassan magához tért, érezte, ahogy ismét keményedni kezd benne a hímtagja, amitől egy pillanatra elállt a lélegzete is.
A belső combja égett a soha nem tapasztalt megerőltetéstől és lassan ismét éledezni kezdett benne a vágy, ahogy a férfiban is ismét életre kelt. Lenézett rá. Annyira szexi volt és vonzó. Képtelenség volt ellenállni neki. Hiába akart elmenni, a teste nem mozdult csak megbabonázva nézte az alatta elterülő isten, akit annyira kívánt, mint mást még soha.
Talán pontosan ezért nem is ellenkezett, mikor Thaddeus megfordította és újra kezdte édes, ugyanakkor halálos csábítását, és újra maradásra késztette az istennő, hogy újabb bűnös élvezetekben részesítse.

2013. június 27., csütörtök

22.fejezet /Részlet/






"És erre tessék. Most itt feküdt a férfi alatt, annak kényének és kedvének kiszolgáltatva, mert nem tudott volna ellenállni neki. Ugyanúgy, mikor a férfi betört az álmába itt is elragadta a vad szenvedély, amit az isten jelenléte váltott ki belőle.
Ezzel a vággyal, a belső tűzzel nem tudott mit kezdeni. Próbálta tagadni, elnyomni, de az felolvasztotta a jég páncélját, ami megvédte mindentől. Teljesen védtelennek érezte magát, de ennek ellenére még sosem volt ennyire eleven a bőrében. Olyan volt, mintha most ébredt volna öntudatára hosszú álmából és csak most fedezné fel a körülötte lévő világát, de legfőképpen önmagát.
Elmosolyodott, ahogy a páratlan hímet nézte felette, akinek diadalittas tekintetét semmi sem rejthette el. Thaddeus ledobta magáról a pólót, majd figyelmét az istennőre terelte."

2013. június 14., péntek

Best blog díj


Bár úgy gondolom nem érdemlem meg, de azért nagyon köszönöm szépen :)

És most a szabályok, ami a díjjal járnak:
1. Megemlítjük, hogy kitől kaptuk a díjat:
Kim H. Angel, akivel ugyan még személyesen nem találkoztam, de már egy jó ideje nagyon jó barátnők vagyunk. Az írás és egy közös barátnőnk hozott össze minket és persze az első közös "szakmai" élmény, hogy egy novellát írtam - korábban Angyal álnévvel tevékenykedő - Kim H. Angel pályázatára. Remélem, még sokáig virágzik majd ez a szép barátság.
Köszi Angyal - nekem csak Angyal maradsz :D

2. Felsorolunk 4 bloggert, akiknél 200-nál kevesebb a (feliratkozott) rendszeres olvasók száma:
Hát, ez nehéz feladat, mivel nem sok bloggert olvasok idő hiányában. :(  De azért megpróbálom :)

1. Dolna - Ugyan rendszeresen nem olvasom a történetet, de beleolvastam és úgy gondolom megérdemli ezt a díjat és jó lenne, ha ő is - és persze mi is - minél több "rajongóval" büszkélkedhetnénk. Sok sikert a további íráshoz. 

2. Eslina - Hm. Most sem vagyok könnyebb helyzetben, mivel ugyanaz a helyzet, mint Dolnánál. Csak bele-bele olvasgattam, csak nyáron fogok jobban ráérni olvasni, úgyhogy arra terveztem ezek bepótolását, de azért szívesen küldöm a díjat. :)

3. OneGirl - Nem ismerem a munkásságát, de igyekszem ezt is bepótolni, azonban így is úgy gondolom, hogy megérdemli.

4. Nileve - Csak ismételni tudom önmagamat. Már kifogytam a szavakból - ami szomorú, hisz író vagyok - de sajnos nem szoktam blogokat olvasni csak nyáron.

3. Egy-egy kommentet hagyunk a kiválasztott négy blogon a díjazásról:
Máris kész lesz :D

2013. június 13., csütörtök

21.fejezet - Jó olvasást :)



21


Thaddeus attól egy mondattól szinte tajtékzott. Teljesen ledöbbent, aztán pedig elkapta a méreg. Teljesen felizgultan, reménnyel telve kereste fel az istennőt, hátha végre haladást ért el nála, de ez a jelenet hidegzuhanyként érte. Összezavarodott. Amikor a nő az ablaknál állt színtiszta sóvárgást látott a szemében, mintha vágyna arra az életre, amit a kinti világban látott és az, hogy megmentette már előrelépésnek számított, de ez…
A férfi néha legszívesebben kitekerte volna a Jégkirálynő nyakát, amiért olyan abszurdul viselkedett, minden logikának és észnek ellentmondva. Teljesen megőrült tőle és kifordult önmagából. Hiába próbált lehiggadni, ez a nő mindig képes volt kihozni a sodrából és kizökkenteni a magabiztosságából, de ennél elevenebbnek még sosem érezte magát. Élettel teli volt és minden pillanatot élvezett annak ellenére, hogy majd’ megette a méreg, mégis boldog volt. Olyannyira, mint még sosem.
Jaj, annyira remélte, hogy végre együtt lehet a nővel, de persze a fogadás csak ürügy volt. Azt akarta ezzel elérni, hogy a nő is akarja, kívánja, és nem kényszer hatására szeretett volna vele lenni. Xénia reagált rá, ezt le sem tagadhatta, de az akarata még mindig küzdött a teste ellen, ami rettentően bosszantotta Thaddeust. Már nem tudtam hogyan kellene áttörnie a falat, amit az istennő vont maga köré. Talán kalapácsot, vagy talán fúrót kellett volna hoznia, de Xénia igazán szolhatott volna neki, hogy a nehéz tüzérséggel kellett volna érkeznie. Na, most már mindegy. Nem fogja feladni, meg akarta szerezni a nőt magának és meg is fogja.
De már azt hitte, sikerült. Minden jel arra mutatott. Megmentette, életben hagyta Maxot, utána pedig megtalálta és megbüntette az egész ügy kirobbantóját, Roxánát. Emellett itt várt, amíg meg nem találta. Naná, hogy minden férfi arra következtetett volna, hogy nyert ügye van. De persze Xéniánál semmi sem ilyen egyszerű.
Thaddeus nyomozott kicsit, mielőtt idejött és mégis tévedett. Vagy talán mégsem. Csak egyetlen magyarázatot tudott kitalálni erre a viselkedésre. Még pedig a büszkeség, amit úgy tűnt, az istennő igen nagyra értékel. Még a boldogságánál is többre tartja. Valahogy rá kell vennie, hogy dobja el, adja föl. De hogyan?
– Ezt ugye nem gondoltad komolyan? – kérdezte a férfi – Sosem hajtanám be a nyereményt, még akkor sem, ha igazam lenne. Ilyen embernek képzelsz?- tette fel a kérdést kissé gúnyosan Thaddeus.
Valami emberi reakciót szeretett volna kicsikarni a lányból, hogy az végre előbújjon a vaskos páncélja mögül és végül sikerült is neki. Xénia arcáról lehullt a lepel és a férfi végre láthatta, hogy mi zajlik benne. A szeme félelemről árulkodott, a testbeszéde pedig bizonytalanságot tükrözött, ami összezavarta az istent. Miért fél egy ilyen nő, mint Xénia? Miért látja a szemében, hogy legszívesebben menekülne a helyzet elől, amikor csak szexről beszéltek?
És akkor egy gondolat fogalmazódott meg az agyában, ami szinte lesokkolta.
Az lehetetlen.
Új szemmel mérte végig a nőt, de hiába, ugyanúgy tapasztaltnak és irtóan szexinek tartotta, akkor mégis hogy lehetne, hogy… Nem. Annyi ideje volt rá, miért ne tette volna meg, hisz minden férfi a karját és a lábát adná – talán még többet is – egy ilyen nőért. De a bizonytalanság, az a szempár mégis ezt sugallta Thaddeusnak.
Ez sok volt neki. Megfordult és elkezdett fel-alá járkálni a kis lakásban. Xénia meg sem mozdult, csak a szemét sütötte le, úgy állt ott, mint egy kőszobor. A Tűz Hercege nem bírta tovább és odament a nőhöz, megragadta a vállát, hogy az istennő ránézzen és, amikor megtette bizonytalanul elkezdte:
– Xénia, te…
A nő szemében megcsillant a felismerés és elfogta a rémület. Szinte tapintható volt a levegőben.
– Ne… ne, mond ki. Ez egyáltalán nem tartozik rád.
Xénia kiszabadította magát és megiramodott, de Thaddeus elkapta a karját és magához rántotta. Egymás szemébe néztek és megidézetten figyelték a másik különleges íriszét. Szaporábban vették a levegőt és összekeveredett a leheletük. A férfi a mellkasán érezte az istennő mellének fel-le mozgását, érezte vadító illatát, a teste pedig szinte magához húzta.
– Nem ítélkezem, csak csodálkozom. És tudni szeretném az igazat. Xénia - állt meg egy pillanatra a férfi hangját pedig még szelídebbre vette, hogy ne riassza el a nőt. Szinte már úgy érezte, mintha egy sarokba szorított tigrissel állna szemben, aki vagy menekül, vagy támad. Mind a kettőt el szerette volna kerülni. – Kérlek, hallgass meg. Előttem nem kell megjátszanod magad. Legyünk végre őszinték egymáshoz.
– Igen? – a gúny átható volt a szavain keresztül - És mi értelme lenne? Olyan soha nem is volt, és soha nem is lesz, hogy Mi. Csak Te meg Én. Ez sohasem fog megváltozni.
Minél jobban menekülni akart, a férfi annál jobban üldözte őt. Bár kiszabadította a kezét, de hátrálni kezdett, Thaddeus követte mindaddig, míg a nő háta a falhoz nem ért. Megállt egy hajszálra tőle. Nézte, figyelte, a szavak pedig csak úgy kibuktak belőle.
– Miért ne lehetne? Hisz nézz körbe. Annyi mindent tettünk már, a dühkitöréseink, az hogy mindketten itt vagyunk semmilyen hatással nem volt az emberek világára. Akkor mégis mitől félsz? Tőlem? Vagy inkább önmagadtól? Találd meg, aki vagy és ne rejtőzz tovább amögött a hideg páncél mögött, mert te nem olyan vagy!
– Mégis mit tudsz te rólam? – kiáltotta megrémülve és agresszívan Xénia.
Védekező állásba állt, ez nem jó. Thaddeusnak gyorsan ki kellett találnia valamit, ha meg akarta változtatni a nő véleményét, mert ennél jobb alkalmat keresve sem találhatott volna.
Lassan felemelte a kezét, de Xénia még így is gyanakvó volt, először elütötte azt, de másodszorra már hagyta, hogy a férfi megérintse az arcát, végigsimítson az ajkán és végül a hajába túrjon. A nő kissé feszengett, de nem szólalt meg, Thaddeus pedig közelebb hajolt hozzá és a fülébe súgta:
– Mindent tudok rólad, amit tudnom kell. Annyi szenvedély ragadt beléd, amit még én is megirigyelhetnék. Ezt a tüzet pedig én szítottam fel benned, te pedig megismertetted velem a jeges féltékenység ízét. Ezt senki sem veheti el tőlünk és ez már befolyással volt a döntéseinkre és önmagunkra is. Lásd már be és ne tagadd végre, akarsz engem és én is téged. Mi olyan bonyolult ezen?


Hogy mi olyan bonyolult ebben? Minden. Te. Én. A világ. Ez az egész.
– Ez… én…
Minden bonyolult volt, mégis, amikor Xénia a férfi szemébe nézett valahogy mégis minden mást elfelejtett. Egyszeriben olyan egyszerű lett az egész, de igazából mégsem. Annyira utálta az érzéseket. Már nem tudott logikusan gondolkodni, mindent beárnyékolt a szív hangja, amit nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Az istennő nem értette, hogy tudnak így élni az emberek nap, mint nap.
Thaddeus csak nézett rá kérdő tekintettel és Xénia nem tudott mit válaszolni. Nem szerette volna, ha a férfi valaha is megtudja a titkát, de valahogy mégis rájött. Fogalma sem volt hogyan, de sikerült neki, amivel még a maradék önbecsülését is a sárba tiporta, bár nem szándékosan.
– Ne gondolkodj. Csak érezz.
Xénia félt, rettenetesen, de össze is volt zavarodva. Megingott a hite mindenben, amit eddig tudott. Azt gondolta a cselekedeti hatalmas hatással lesznek az emberekre, de nem így történt és ez arra sarkalta, hogy elgondolkozzon a többi dolgon is. Ez nem tett jót, mert már semmit sem értett, nem tudta, hogy mi igaz és mi nem. Egyetlen biztos pontot talált csak, az pedig Thaddeus volt.
Ironikus, de már nem tudott megálljt parancsolni a változásoknak, és az érzéseinek sem. Annyira akarta, hogy már szinte remegett, belebetegedett abba, hogy megtagadta magától az érintését. Kívánta, jobban, mint bármi mást az életében és úgy döntött, tudni akarja milyen csak nőnek lenni. Csak egyszer.
Úgyhogy engedte, hogy Thaddeus megcsókolja és a falhoz szorítsa. A csók heves volt és birtokló, akár csak a férfi, de Xénia nem bánta. Így kedvelte meg, annak ellenére, hogy ellenségek voltak, bár most már nem. A csatának vége, de a háborút még vívták, csak most már a saját lelkükért. Legalábbis ő így képzelte. Azt nem tudhatta, hogy a férfi fejében mi játszódott le.
Ám hamar kitörlődött minden gondolat az elméjéből és csakis Thaddeusra összpontosított, a csókjaira az érintésére. Xénia még sosem érezte, hogy egy férfi ennyire kívánta volna, hogy ennyi mindent megtesz csak azért, hogy megkaphassa és mégis, amikor ez megtörténik csak rá figyel. Kényezteti.
Az istennőt nem érdekelték a férfi okai, csakis a jelen számított. Ez a pillanat. Nem volt fontos mi következik ez után, mert itt és most vannak és ez mindennél többet ért számára.
Vadul csókolt, karmolt, harapott, amit csak az ösztönei diktáltak, mert a másik isten mellett nem kellett visszafognia magát. Úgy tűnt a férfinak is tetszik, mert ő is még vadabb lett, morgott és visszaharapott, amin Xénia csak nevetett.
A nő már épp kezdett volna belemelegedni, amikor Thaddeus hirtelen felkapta. Xénia egy sikollyal jutalmazta a váratlan mozdulatot, de nem ellenkezett és hagyta, hogy a férfi a hálószobájába vigye.
A férfi az ágyra dobta aztán pedig fölé térdelt. Az istennő kicsit még feszült volt, de Thaddeus szemében lángoló tűztől felbátorodott. A levegő szinte szikrákat szórt közöttük, a szexuális feszültség ebben a pillanatban csúcsosodott ki.
Mindketten alig várták, hogy lekerüljenek róluk a ruhák, de nem akarták elsietni sem, főleg Thaddeus nem. Xénia pedig hagyta, hogy ő diktáljon. Egyszerre bátran és szemérmesen végigsimított a férfi arcán, karján és még a combján is, amit a másik csak egy szisszenéssel véleményezett.
Még mielőtt azonban bármit is csináltak volna Thaddeus megállt és pillanatra és mélyen a nő szemébe nézett:
– Biztos vagy benne, hogy ezt akarod?
Xénia felnevetett, a keze lecsúszott a férfi oldalán, és finoman megmarkolta a fenekét, hogy közelebb húzza magához.
– Csináld már! Ennél jobb pillanat úgy sem lesz. Most vagy soha!