2013. szeptember 14., szombat

Epilógus

Hát ez is elérkezett. Most már kijelenthetem, hogy vége van a Dermesztő Vágynak! Remélem tetszett a történet és ha igen, akkor olvassátok el, majd a következő részét is. :)





Epilógus

Egy hónappal később

Max Gordon éppen virágot vásárolt egy üzletben. Vagyis inkább csak próbált, mivel elképzelése sem volt, hogy a hölgy, akinek szánta, minek örülhet. Úgyhogy tanácstalanul nézegette a különböző színű és fajtájú virágokat, miközben hümmögött. Az eladó ezt észrevette és a segítségére sietett. Végül kicsit szegényebben, de annál elégedettebben távozott a boltból körülbelül félórányi szenvedés után.
Ez még teljesen új és ismeretlen érzés volt számára. Még sosem randizott igazán senkivel, mindig csak megkapta, amit akart, de most találkozott egy olyan lánnyal, akiért megérte küzdeni és kellett is.
Egy hónap telt el azóta a nap óta, hogy a pincében ébredt összezavarodva és bár az emlékei megvoltak, hogy miként került oda, de mégis zavaros volt az egész. Ezt egy jelnek vette, hogy amit tesz és tett az nem jó, így hát egy pálfordulással teljesen megváltozott. Mindenkitől elnézést kért és normális férfivé változott, aki a kapcsolatteremtést is kezdeményezett és bizonyos fokú önmegtartózkodást tanúsított. Még azt is beismerte a barátjának, hogy sikkasztott.
Teljesen megváltozott az élete, ami érett már benne, de az elhatározása mindenki szerint rettentő váratlan volt. Kicsit őt magát is meglepte, hisz eddig csak fontolgatta ennek gondolatát, aztán egyik napról a másikra elhatározta magát.
Az volt az érzése, hogy valami fontos dolog történt, de semmit nem tudott felidézni. Valamit elfelejtett, de most már ez sem számított. Csak boldog volt és megtalálta a lelki békéjét is. És nem csak a nyugalmat, de egy csodálatos nőt is, akihez éppen tartott. Még Roxána sem jelentkezett azóta, amit győzelemként könyvelhetett el a férfi. Bizakodott a jó folytatásban is és meg is tett érte mindent.
Végre kezdett révbe érni, új munkát talált, az emberekkel való viszonya is sokat javult. Emellett sokkal tartalmasabb volt neki ez az egy hónap, mint egész eddigi élete együtt véve. Ennek rettenetesen örült és még inkább Thalia személyének, akinek a csokrot vitte.
A Cafe Du Monde felé tartott a találkozójukra, amit már nagyon izgatottan várt. Körülbelül két hete ismerkedtek össze a lánnyal, aki meteorként zuhant bele a mindennapjaiba. Az egyik kedvenc helyére vitte, ami legalább annyira jó volt, mint amennyire állították róla. A kávézó történelmi volt, mivel 1862 óta működött a hét minden napján a karácsonyt kivéve. Egyedül a hurrikán veszély kényszeríthette ideiglenes bezárásra, de azóta ismét zavartanul működött.

Fekvése tökéletes volt, mivel a francia negyedben épült a Missziszippi folyó mellé. A kilátás csodás volt és a kávéjuk is nagyon finom. Amikor odaért leült a nyitott terasz részhez, majd a kedvencét rendelte mindkettejüknek a Cafe Au Lait-et, ami annyit jelentett, hogy forró kávé mellé forró tejet öntöttek fele-fele arányban. Mellé pedig Beignets-et is kért, ami egy nagyon ízletes fánk volt sok porcukorral.

Voltak már itt kétszer is, úgyhogy ezért kért a lánynak is helyette. Thalia pár perccel később jött, mint ő, így nem kellett sokáig várakoznia. Bár ezért a nőért képes lett volna egész életén keresztül várni.
A nő odasietett hozzá közben pedig Max végignézett a nőn. A nagy meleghez öltözve Thalia-n egy rövid kék nyári ruha volt, ami illett kék szeméhez és sötét barna hajához, amit most lófarokba fogott össze.
– Szia, Thali – szólt elébe a férfi és felállt.
– Szia, Max – válaszolt hatalmas mosollyal a száján a nő.
– Tessék – nyújtotta át az ajándékot a férfi.
Amikor Thalia meglátta, meglepetésében elmosolyodott. Max száméra ez olyan volt, mintha a Nap sütött volna ki mellette és meleg fényével csakis neki ragyog. A nő egy puszival jutalmazta a gesztust, majd megölelte, amit a férfi egy pillanatra ki is élvezett, majd megvárta, míg a lány leül, csak utána foglalt helyet ő is.
– Milyen volt a napod?
– Kellemes és a tiéd?
Két órát is elbeszélgettek mire elhagyták a kávézót. Azért is szerette Max ezt a helyet, mert éjjel-nappal nyitva volt, így bármikor betérhetett egy frissítő italra. Most is későre járt már, ezért elkísérte partnerét.
Thalia egyszerre volt szellemes és komoly, a kettőssége teljesen megfogta a férfit. Az is tetszett neki, hogy ő nem az a könnyű nőcske volt, nem érdekember, hanem tényleg érdeklődött iránta, viszont ő is elvárta ugyanezt. Semmi színjátszás, csakis a valódi természetük számított.
Egyszerűen imádta és azonnal bele is szeretett. Nem feltétlenül a külsejébe, bár meg kellet hagynia azzal se volt semmi baj, sőt… De inkább a személyisége az, ami megfogta őt. Úgy tűnt a lánynak is tetszik, úgyhogy kezdtek összemelegedni.
– Hát megérkeztünk – mondta Thalia.
– Igen.
Túl hamar érték el úti céljukat és Max nagyon sajnálta, hogy nem tölthet több időt a nővel. Nem akarta vele elsietni a dolgokat, de annyira nagyon kívánta már, hogy azt el sem tudta mondani. Két hete szinte minden nap összefutottak így már a reggeli ébredések elég gyötrelmesek voltak, de nagy meglepetésére, most a nő beinvitálta.
– Nem akarod nálam tölteni az éjszakát?
A férfi elmosolyodott. Valóra vált a kívánsága és bár csak egy pillanatra elbizonytalanodott, de Thalia olyan szemel nézett rá, amit nem utasíthatott vissza.
– De, nagyon szívesen.
A nő karon ragadta, majd behúzta magával a házba, miközben már csókolták is egymást. Max tudta, hogy ezzel a nővel fogja leélni az életét és már alig várta a közösen eltöltött perceket, órákat és éveket.
Nem rég még el sem tudta volna képzelni azt, hogy erre vágyik, de most már ez volt mindene. Remélte, hogy nem fogja elcseszni ezt a lehetőséget. Sőt, tudta, hogy nem fogja.

2013. szeptember 12., csütörtök

Hamarosan vége!

   


   A hétvégén nekiállok a Dermesztő Vágy epilógusának, fájó szívvel ugyan, de örömmel telve is. Szeretném végre lezárni ezt a történetet, ami egy álomból indult ki és először csak novellának szántam, majd egy egész történetté testesült a fejemben. Örömmel vettem, hogy sokan követtétek figyelemmel és remélem nektek is legalább annyi örömöt okozott, mint nekem.
    Annak ellenére, hogy élveztem a megírását az is nagy büszkeséggel tölt el, hogy újabb kis regényem sikerül befejeznem sok elfoglaltságom ellenére is. Azért ne keseredjetek el, mert jön a következő, - remélem hasonló izgalmakat tartogató - 2.rész is. Addig is türelmet és köszi, hogy velem tartottatok