tag:blogger.com,1999:blog-34360230915516661912024-03-05T02:48:07.795-08:00Az Istenek Alkonya sorozat Eliose Queenhttp://www.blogger.com/profile/05512919645990616459noreply@blogger.comBlogger2125tag:blogger.com,1999:blog-3436023091551666191.post-43021041309259488162020-05-07T04:52:00.002-07:002020-05-07T04:52:51.357-07:00Perzselő Ölelés- Prológus
<div align="CENTER" style="margin-bottom: 0.64cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: x-large;"><b>Prológus</b></span></div>
<div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm;">
<br />
</div>
<div align="JUSTIFY" style="font-style: normal; margin-bottom: 0.42cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">A múltban valahol az Orosz
vidéken...</span></div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Dmitrij
Tyigrov aggodalmasan nézte a tájat. A nap már lemenőben volt,
szinte alábukott már a látóhatáron egy zöldellő domb mögött.
A máskor gyönyörű helyet földhalmok és frissen ásott sírhelyek
tarkították. Az otthonát, ahol dolgozott és élt, már alig
ismerte fel.</span></div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Mindent
beárnyékolt a vér és a halál. A járványok és a polgárháború
feldúlta a vidéket. Rajtahagyta lenyomatát ezen a talpalatnyi
földön.</span></div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Hol felperzselt földet, hol
lerombolt épületek látott maga körül, bár már annak is
örülhetett, hogy holttestek nem hevertek szanaszét. A megmaradt
férfiakkal együtt, akikkel a háborúból tért vissza próbálta
közösségüket újraépíteni és túltenni magukat azon, amiket
láttak és átéltek. </span>
</div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">A férfi megrázta a fejét.
Most nem gondolhatott azokra a dolgokra, amik alig hagyták aludni.
Mikor lehunyta a szemét kísértették, még éjszaka sem hagyva
nyugtot neki. Elborzadt már annak a gondolatára is, hogy ismét –
még ha csak álmaiban is – át kell élnie a borzalmakat. </span>
</div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Gyors felkapta ásóját és
hazafelé vette az irányt. Ahogy haladt a kis közösség szélén
lévő kissé már megviselt faház felé, amit otthonának
nevezhetett nem hallott mást csak a saját talpa alatt megcsikorgott
kövek hangját. Most áldásosnak tartotta ezt a csendet és békét,
ami körülvette. Bár ez sosem tartott sokáig. Pontosan tudta.</span></div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Azzal viszont már nem volt
tisztában, hogy meggyötört teste és még inkább meggyötört
elméje és lelke meddig bírja még a megpróbáltatásokat. Szinte
kilátástalan helyzetben volt és nem látta a kiutat belőle. Talán
már véget is vetett volna szenvedéseinek, ha valami nem tartotta
volna benne a lelket. Egyetlen dolog, ami ide láncolta és nem
eresztette. Vagyis inkább ki.</span></div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Nádja. </span>
</div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Az ő asszonya, aki túlélt
minden borzalmat és hűségesen várta vissza Ura hazatérését.
Elképzelni sem tudta az asszony is min mehetett keresztül, egyikük
se szívesen emlegette fel ezeket a sötét időket. Mindketten
próbáltak új életet kezdeni, már annyira a körülmények
engedték. </span>
</div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Dmitrij felnézett a fákkal
szegélyzett földes útról és a távolban már látta háza
széleit körvonalazódni. Gyorsan sötétedett, ezért
meggyorsította lépteit. Az éjszaka során az orra közepéig se
lehetett ellátni ezen a vidéken és nem volt nála semmi, amivel
kis fényt csikarhatott volna a feketeségbe.</span></div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Ismét a háza felé
hunyorgott, hátha jobban ki tudja venni a körvonalait. Minden egyes
alkalommal mikor a házra tekintett nemcsak otthont és menedéket,
hanem óriási feladatot és látott maga előtt. Még innen a
távolból is látszott, hogy a kerítés szinte teljesen kidőlt és
a tetőn is számos lyuk éktelenkedett. Mind javításra vártak,
amit a nő egyedül nem tudott vagy nem sikerült megoldania, így
hát a hazatérő férfi felelőssége volt rendbe tenni. </span>
</div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Végül egy újabb dologgal
bővült az amúgy is hosszú listája, amit meg kellett javítani a
házon, de ezt eltette a fejében másnapra és felgyorsította
lépteit a poros úton. Kisvártatva meg is érkezett a házhoz és
belépett a kerítés maradványokat kikerülve az ajtón. Nádja
felnézett a sürgős-forgásból és azonnal üdvözlésére
sietett. Gyors csókot lehelve az ajkára és mosollyal az arcán
köszöntötte.</span></div>
<span style="font-size: large;">
</span><ul>
<li><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Dmitrij, örülök, hogy
megjöttél. Mindjárt kész a vacsora.</span></div>
</li>
</ul>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">A férfi bólintott, de nem
szólalt meg. Újból meg kellett szoknia asszonya ölelését és
hogy várta valaki otthon. Ám nem ők ketten voltak az egyedüliek a
kis helyiségben.</span></div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Körbepillantott a szegényes
és megkopott berendezésen, a középen elhelyezkedő fából
készült asztalon, amin kettő gyertya adott némi fényt, majd
tekintete a sarokban kuporgó fiúra tévedt. A fiú a földön
játszott elmélyülten, azonban érkezésére felnézett és
méregzöld átható tekintetével fürkészte őt.</span></div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">A fia. Andrej.</span></div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Akkor született, míg Ő
háborúzott és vért ontott, ezért megdöbbenésre késztette a
dolog, amikor hazatért. Csak akkor lett tudatában létezésének
mikor visszaérkezett, ugyanis nem volt mód üzenni egymásnak a
nővel. Asszonya életet adott gyermeküknek távolléte alatt, aki
azelőtt fogant, mielőtt besorozták harcolni. Ám mégsem ettől
rázta ki a hideg. Valahogy, ahogy a kisfiú átható zöld szemébe
nézett, megrémült. </span>
</div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Tiszta rémület kerítette
hatalmába és nem értette az okát. Olyan aprónak és ártatlannak
tűnt, ahogy játszott a rongybabával, de a szeme! Az földöntúli
volt a vöröses megcsillanásaival, ami csak néhány alkalommal
villant fel. Olyan mély volt, akár az örvény és olyan
intelligencia sugárzott abból a szempárból, amilyen egy három
éves gyermeknek sosem szabadott volna lennie. </span>
</div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Ám láthatóan ezt csak Ő
érzékelte, mivel Nádja teljesen oda volt a gyermekért. Gondozta,
szerette és elhalmozta mindennel, ami a szerény körülményük
megengedett. Neki fel sem tűnt a fiú furcsasága, vagy csak az
anyai ösztön számlájára volt írható, annak figyelmen kívül
hagyása. </span>
</div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">A férfi megrázta magát és
próbálta ezeket a rossz gondolatokat kiűzni magából, ugyanis
akadtak ezen kívül bőven neki. Figyelmét a korgó gyomra terelte
el. Sajnos nem csak a játékok voltak foghíjasak a vacsora is csak
levesből állt, amiben nem volt más csak krumpli és répa. Ám ez
is lakomának számított a sok éhezés után. </span>
</div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Csöndben leültek és
megvacsoráztak. Bár a nő többször társalgást kezdeményezett a
férfival minden alkalommal kudarcba fulladt, ugyanis neki semmi
kedve nem volt beszélgetni. Egész nap küszködött és nem a
fizikai fájdalom miatt. Úgy érezte az árnyékok, - az emlékek -
amik az elmúlt években folyamatosan követték itt sem hagytak
nyugtot neki. Ez volt az, ami csendre intette, hátha így a hangok
és a képek is a csend homályába vesznek.</span></div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Bár tudta, hogy ez nem igaz.
Azóta is követték a sötét fellegek a szíve köré csavarodva.</span></div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Az asszonyának, aki vele
szembe ült felismerés csillant a szemében. Az Ő mogyoróbarna
szemében is fájdalom tükröződött, amit a férfira emelt. </span>
</div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Talán mégis beszélnünk
kellene ezekről – gondolta elfacsarodott szívvel. </span>
</div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Odament kedveséhez és
tenyerébe vette meleg és sovány arcát. Nádja rögtön belesimult
érintésébe és tekintete is ellágyult. </span>
</div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Így már jobb – nyugtázta
magában, hogy talán kicsit megnyugtatta a nőt. </span>
</div>
<span style="font-size: large;">
</span><ul>
<li><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Pihenjünk le. Hosszú volt
ez a nap. </span>
</div>
</li>
</ul>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Dmitrij kérésére hamar
nyugovóra tértek. Az ajtót eltorlaszoltál egy székkel a hívatlan
vendégek távol tartására, majd az asszony elfújta a gyertyákat
és elfoglalták nyughelyüket. Hamar álomba szenderültek
mindhárman. </span>
</div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-size: large;"><br /></span>
</div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">A férfi nyughatatlanul aludt.
Vergődött és dobálta magát, olyan dolgokat látott, amit nem
szabadott volna és amik kísértették éjjeleit. Sehogy sem
szabadulhatott tőlük sem éjszaka, sem pedig nappal. Tudta, hogy
lesnek rá az árnyékból, de próbálta elnyomni őket.</span></div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Ezúttal nem sikerült. </span>
</div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">A csatamező közepén állt.
Mindenhol véres hullák és testrészek hevertek a földön.
Ágyúdördülés és puskalövések zaja hallatszott. Dmitrij
behunyta a szemét fülére tapasztottam a kezét, hátha így
elnémíthatja a hangokat. Valahogy érezte, hogy álmodik mégsem
tudott kiszabadulni és menekülni a rémképek elől.</span></div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Borzalom fogta el belülről,
hogy ismét látnia kell a vért, a holtesteket és ölnie kell. </span>
</div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">A túlélésért.</span></div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Előregörnyedt és elhányta
magát. Még a legerősebb férfik is megtörtek ennyi fájdalom és
szenvedés alatt. Nem bírta tovább nem akarta látni, hallani,
ahogy hullanak körülötte az emberek ,– a barátai - mint a
legyek. </span>
</div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Hirtelen ugrott a kép és az
ellenséges árokban találta magát. Tudta, hogy meg kell védenie
magát és előrántotta a kést, amit mindig magánál hordott.
Jeges rémület kúszott fel a férfi gerincén és már alig érezte
tőle a végtagjait. </span>
</div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Elborzadt és szinte lebénult,
amikor lépteket hallott maga mögött. Gyors és határozott
lépteket, ami felé közeledtek. Letörölte a verejtéket a
homlokáról, majd mikor a hang elég közel ért megfordult és
szúrt. A penge bőrt ért és áthatolt a húson is. Hallotta a
hangot és a kiszorult levegőt is, ami támadója tüdejéből
szökött ki. </span>
</div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Vakon tette mindezt nem
tudatosan, ugyanis félelemből cselekedett, de mikor felfogta az
arcot, ami a testhez tartozott rögtön feljajdult. </span>
</div>
<span style="font-size: large;">
</span><ul>
<li><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Nikolai! Istenem, mit tettem!
- suttogta elhalva.</span></div>
</li>
</ul>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Mindketten a földre rogytak
és a kést nézték, ami kiállt a másik férfiból. Dmitri
elszörnyedve tartotta még mindig a markolatot, de amint ráeszmélt
erre rögtön el is engedte. </span>
</div>
<span style="font-size: large;">
</span><ul>
<li><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Én, én.... sajnálom. Én...
- dadogta.</span></div>
</li>
</ul>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; font-style: normal; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Teljesen kétségbe esett. Mit
tett?! </span>
</div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Látta a másik katona
fájdalmát, a rettenet kiült az arcára és vádlón nézett a
férfi szemébe. Miért? - Ezt sugallta a tekintete. </span>
</div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Olyan fiatal volt még. -
gondolta a férfi. - Nem érhet így véget, az én kezem által!</span></div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Újabb lépések közeledtét
hallotta, ezért kénytelen volt a földön fekve hagyni a társát
és felegyenesedett. Szembe kellett néznie egy újabb veszedelemmel,
az ismeretlennel. Vajon barát vagy ellenség közeledik? Dmitri csak
nézte a szűk folyosót, amit sár és vér szennyezett és ami
magasabb volt még nála is. Hirtelen a sarkon egy másik katona
fordult be hatalmas irammal. </span>
</div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Ellenség volt. </span>
</div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">A másik férfi arcvonásain
lehetett látni, hogy rögtön Ő is felismerte a helyzetet.
Egymásnak estek és hadakozni kezdtek. Puszta kézzel kellett
harcolniuk, ugyanis egyiküknél sem volt fegyver. Dmitri elszántan
küzdött és valahogyan sikerült a másik fölé kerekednie. Ráült
a férfi derekára és szorítani kezdte a nyakát. Ki akarta
szorítani belőle a szuszt is, mielőtt a másik teszi meg vele.</span></div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Puszta túlélésről szólt
az egész semmi több. Állattá vadult, ösztönei felül
kerekedtek. </span>
</div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Azonban valami megváltozott
az álmában. Hirtelen éles fájdalom hasított belé. </span>
</div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Már nem a régi harcmezőn
volt, már nem feküdt alatta a katona, akinek a nyakát szorongatta
őrületes erővel. Más volt a kezei között. </span>
</div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Pislogott, hogy kitisztuljon a
kép, ami a szeme elé tárult.</span></div>
<span style="font-size: large;">
</span><ul>
<li><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Nádja! - kiáltott fel a
férfi kétségbeesetten, de akkor már késő volt.</span></div>
</li>
</ul>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Nem akarta elhinni, de a nő
ajkai már kékesek voltak, szemei fakók lettek és karjai is
petyhüdten ernyedten mellette. Fel sem fogta a jelenetet, a tudata
egyszerűen nem volt hajlandó elfogadni a látványt, ami a szeme
elé tárult.</span></div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Lenézett saját kezeire, de
mintha nem is az övé lettek volna. Úgy érezte, hogy ez nem a
valóság, hogy ez nem az Ő teste és nem az Ő felesége fekszik
holtan alatta. </span>
</div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Csak ezután tudatosult benne
ismételten a fájdalom, ami az oldalát marta, de már kezdett
felkúszni az egész karján és lefelé a lábára is. Tűz égette
le róla a bőrt és a húst is. Felüvöltött fájdalmában.</span></div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Fogalma sem volt honnan ered
ez a gyilkos láng, ezért körbepillantott, hátha valami segít
eloltani őket. Ekkor tűnt fel neki a kicsi alak az ágy túlvégében,
aki Őt nézte túlvilági szemeivel. Jobb keze, amit maga elé
tartott lángolt, de úgy tűnt a gyermeknek ez meg sem kottyant.</span></div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">A fiú! </span>
</div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Az a tekintett, amivel
Dmitrijt nézte gyilkos volt. Annyi indulat szorult bele, hogy még
nézni is fájdalmas volt. Ennyi érzelmet, gyötrelmet és dühöt
még a meggyötört katonákban sem látott soha. Szikrákat szórt
az a tekintett, szó szerint örvénylett. Az írisze körül
megváltozott a színe, vörös lett akárcsak a lángok amik a
kezéből eredtek.</span></div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Olyan félelem cikázott át a
férfi tagjain, amilyen még soha, még a csatamezőn sem. Elhátrált,
de hiába, szinte már a csontjaiig hatolt a tűz és ezzel együtt
elviselhetetlen fájdalom hasított belé. Kétrét görnyedve esett
össze a padlón. Arra volt csak ereje, hogy felnézzen a törékeny
alakra, aki a pusztítás megtestesüléseként nézett le rá. </span>
</div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Meg fogja ölni engem!</span></div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Tudta, látta a szemében.
Aztán a kisfiú mellett fekvő élettelen testre nézett, aki valaha
a felesége volt. Egy könnycsepp gördült le az arcán, mivel ez a
látvány még fájdalmasabb volt, mint a lángok, amik már az egész
testét nyaldosták. </span>
</div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive; font-size: large;">Tedd meg! - sugallta a fiú
felé – Már úgy sincs miért élnem!</span></div>
<span style="font-size: large;">
</span><div align="JUSTIFY" style="background: transparent; margin-bottom: 0cm; text-indent: 0.5cm;">
<span style="font-size: large;">
<span style="font-family: Monotype Corsiva, cursive;">A gyermek – Andrej meg is
tette. </span></span>
</div>
Eliose Queenhttp://www.blogger.com/profile/05512919645990616459noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3436023091551666191.post-65654183721563586692020-04-27T06:54:00.002-07:002020-04-27T06:55:15.621-07:00Köszöntő!<div style="text-align: center;">
Kedves Idelátogató Olvasó!</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Ezen a Blogon saját írásaimat szeretném közzé tenni. Különböző történeteket olvashattok a saját "tollamból". Remélem Ti is annyira fogjátok élvezni, ahogyan Én. Jó szórakozást kívánok és kellemes időtöltést. Észrevételeket pedig szívesen fogadok bármilyen formában :)</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Üdvözlettel: Eliose Queen </div>
Eliose Queenhttp://www.blogger.com/profile/05512919645990616459noreply@blogger.com0